Evangélikus Theologia 1947. 1.szám.
GRŰNVALSZKY KÁROLY: A feloldozás.
potában van, mivel elmondhatja, hogy bűnei miatt fájdalmat érez, hanem sokkal inkább azt vizsgálja meg, vájjon a feloldozás szentsége után azzal a hittel vágyódik-e, hogy ha ő abban részesül; abban fel vagyon oldozva.« 6 2 A másik ok, hogy a töredelem, a bűneink miatt való félelem, a lelkiismeret szorongása természetes valami, noha nincs meg minden emberben, míg a hit kegyelem s nem olyan közönséges dolog, »ami széltélren-hosszában bárki fiánál meglenne.«' 6 2 Éppen azért nem anynyira az szükséges — mondja Luther —, »hogy a feloldozandótól ezit kérdjük: bánkódol?, hanem inkább ezt: hiszed, hogy én téged feloldozhatlak? Amint Krisztus mondja a vakoknak (Mát, 9:28.): hiszitek, hogy én ezt cselekedhetem? Mindenek lehetségesek annak, aki hisz.« 6 3 Aki erre a kérdésre igennel felel, tehát az örmagában érvényes oldókulcs felmutatására (itt a felmutatás theologiai jelentősége!) magától vallást tesz »és ezt alázatból teszi, annak hinnünk kell.« 6 4 Harmadik helyen jöhet csak szóba ta töredelem, de itt is csak azért, mert képtelenség, hogy aki hisz, az ne legyen töredelmes. 1A foganatossághoz azonban a töredelem nem szükséges, tökéletes törede'emről pedig szó sem lehet, 6 5 »mert tedd fel (legyen bár képtelen avagy .csak ép esetleges dolog) hogy valaki nem töredelmes, vagy nem hiszi, hogy eléggé az és a feíoldozásban mégis teljes bizodalmát veti s hiszi, hogy ő fel van oldozva, maga ez a hit a legigazabb módon fteloldozottá teszi őt, mert hisz abban, aki azt mondotta: va^mit megoldozaísz stb. A Krisztusba vetett hit mindig megigazít,...még ha nem gondolod is, hogy eléggé töredelmes vagy (maaradban ugyanis nem lehet és nem is szabad bíznod).« 6 6 Ezek után a feloldozás módjával kapcsolatban két kérdést kell tisztáznunk. Ezek közül az egyik inkább a feloldozás feltételével, a másik magával a feloldozással kapcsolatos. A feloldozás feltételével kapcsolatban teljes lehetetlenség az, hogy mi nem merjük megállapítani, »igazán megtért«-e a gyónó, víagy nem. és teljesen őreá bízzuk annak az eldöntését, hogy mi vonatkozik reá, az oldás-e vagy a kötés. Hát kinek adta Krisztus a kulcsok hatalmát»? A gyóntatónak, vagy a gyónónak? Kinek kell eldöntenie azt, hogv köt-e vagy old? A gyónónak vágy a gyóntatónak? A foganotosság szempontjából nyilván a gyónó hi fe dönti el ezt. de a mi absolutionkban ez a kérdés nem a foganatosság • szempontjából vetődik 'fel, hanem az érvényesség szempontiából. Ebből a szempontból pedig a hatalom a gyóntató kezében van. »Amit te megkötsz, amit te megoldasz«, mondja az ige. S bár bibliánkban a személyes névmások nincsenek külön kiemelve, mégis kétségtelen, hogv a gyóntató személyes kötelessége annak az eldöntése, hogy mit csináljon, oldjon-e vagy kössön. Tehát ebbe a személyességbe nemcsak én tartozom bele, aki oldok, hanem az is, >1 kit oldok. Mindez az absobitionkból hiányzik. A jó absolutioba azonban bele tartozik s éppen ezért, le kell vennünk a gyónók válláról azt a terhet, amit mint kövességet a mi vállunkra rakott Jézus. Magával a feloldozással kapcsolatban az a kérdés, hogy a feloldozás mód^'a, formája ez le.gyen-e, hogy »hirdetem«, vagy az, hogy »feloldozlak«, »megbocsátom a te bűneidet«. Liűher váltakozva használja mindegyiket, mi inkább csak azt, hogy »hirdetem«. A kérdést végeredményben az dönti el, hogy melvik feiezi ki legjobban azt a személyességet, amelvet az előbb említettem és melvik iutta<ja leginkább kifejezésre azt, hogy a feloldozást a gvóntató i ft a földön véffzi s csak ez után következik az oldás a mennyben. A három közül a »hirde fem« fc'ezi ezt ki legkevésbbé. Ez alkalmas arra, hogy azt a hitet keltse: a feloldozást Isten ' 6 2 L. 16. jegyzet, 166. lap. 6 3 U. 0. 167. lap. ' 0 4 L. 32. iegyzet, 158. lap. 6 5 Itt mindig figyelembe veendő, amit hitvallási irataink a tökéletes gyónás megkövetelésével kapcsolatban elmondanak'. Pl. Apológia, 254. lap. Harmadik gyóntató kérdésünket v. ö. Apologia, 237., 262. lap, (gyümölcsök) és a ref. Istentiszteleti rendtartás 98. lap, 8. pontjával. ' 8 6 L'. 16. jegyzet, 166. lap.
