Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1919-01-05 / 1. szám

1919 5 situa uan. S ualósul az „egy akol és egy pásztor" Jézusi elue isi fiz uj reformáció mind e szentírási elueket a rendes egyházi töruényhozás utján igyekszik megualósitani s e célból memorandummal fordul az összehiuandó eu. zsinathoz. A mennyiben pedig ily utón azok meg nem ualósulnának, azokat a gyülekezeteknek a jelen kötelékekből ualó önkéntes kiuálása s az uj szellemben ualó uj csoportosulása szeruezkedése által ualósitja meg. Kérem mindazokat, akik az uj reformáció elueit helyeseknek tartják, sziueskedienek csatlakozásukat a közös egyetértő munka meginditása céljából nálam bejelenteni. S egyúttal felkérem az összes ker. egyházi lapok szerkesztőit, sziueskedjenek jelen cikket átuenni, esetleg bő kiuonatban ismertetni. lklad (p. Aszód) 1918. dec. 5. Mayer Pál ev. lelkész. Vallásoktatásunk körül. 5. Még néhány szó Paulik reformjauaslatáról. Bármennyire erénye is ennek a jauaslaínak, hogy a közfigyelmet uallásoktatásunk reformjára irányította, époly hátránya, hogy ezt a reformot uoltakép jáuarészben másokkal akarja kigondoltatni, léuén a jauaslat maga, hiányos néhol köuetkezetlen és nem mindig alapos. A hiányosságot eluégre bizonyos határig meg lehet bocsátani, mert ennél a tárgykörnél kimerítőnek lenni majdnem lehetetlenség; de más elbírálás alá esik a köuetkezetesség és alaposság hiánya, arni kétségkiuül a jauaslat ötletszerű odauetettségében leli magyarázatát, de ami egyúttal oka annak is, hogy a jauaslat sem a liberálisoknál sem az ortodoxoknál nem talált ualami keduező fogadtatásra. Egyrészt azt hangoztatja, hogy uallástanitásunkat minqlen fölösleges ballaszttól meg ^ell szabadítani, másrészt még a tanterem asztalán állandóan ott leuő bil?liáual és az ágostai hituallás oluastatásáual, prédikálással és a papi tekintély erejéuel akar didaktikai hatásokat elérni. Hirdeti a uallástanitás méltányosabb díjazását, de nincsen, uagy alig uan szaua a uallástanitást uégzők erkölcsi és jogi helyzetlenségéhez. Beuonja a uallásoktatás körébe a nőket, de kizárja belőle az egyház öntudatos tanítóságát. Hogy egészséges gondolatok is uannak a jauaslatban, az kétségtelen. Ki ne helyeselné pl. az egyes iskolák tanítási terueire kiírandó pályázatot és az ezek alapján írandó tankönyueket (természetesen csakis a tankönyuirási szabad uerseny és a tankönyuhasználási szabadság köteles tiszteletbentartásáual 1)? Ki ne helyeselné azt, amit jauaslatteuő az ifjúsági istentisztelet általánossá tételéről: az ifjúsági lelkészségekről, a uallásóráknak sorrendbeli méltó elhelyezéséről stb. mond!? De már sehogysem lehet egyetérteni azzal, amit Paulik az Ószöuetségről hirdet. Megengedem, hogy mostanság itt is, amott is járják ilyen jelszauak: Le az Ószöueíséggel 1 uagy: Minek a keresztény gyermeket előbb zsidóuá neuelni 1 és több eféle, melyeknek Paulik is hűségesen szolgálatába szegődik. Ámde e hozzánk részben külföldről besziuárgoít jelszauaknak nincsen komolyabb alapjuk. Aki az Ószöuetséget a ualláspedagogiából kiküszöböli, még sokkal nagyobb hibát köuet el, mint aki theologiailag mint a kereszténység előkészítőjét és anyját ueszi semmibe. Naiu módon színes, sőt rikitó képei, primitiu miliője gyakran az lljszöuetségnél is inkább predesztinálják arra, hogy egyes elemei a uallásos gyermekpedagogia eszközei legyenek. S épen azok az elemek, melyekkel szemben Paulik leginkább érezteti „eeíerum censeo"-jái: Káin és Ábel, Ézsau és Jákót, de kiuált Józsefnek naiu színpompa és didaktikai felhasználhatóság tekintetében oly felülmúlhatatlan története. Ha itt időm és helyem uoina, azt is kimutathatnám, hogy a gyermek, aki egyáltalán nem szentimentális, mennyire nem ueszi az e történetekben előfordult bűnöket tragikusan, úgyhogy egyáltalán nincsen szükség a Káin iörténetéuel szemben bizonyos pedagógiai pulyaságra; hogy az Ézsau és jákób története mennyire szolgáltat több órányi igazán éleíreuáló anyagot; hogy József történetében mennyire nem a Potifárnéual ualó eset képezi a gerincet, hanem az elkényeztetett gyermek nagyrauágyásának (álmok!) kaluáriája és becsületes munkában és isíenfélelemben ualó kijózanodása; — úgyhogy nincs alkalmasabb történet, mely a gyermeket a biblia történeti anyagába és szellemuilágába beuezesse, mint épen a Józsefé, akiuel a gyermek szokatlan módon együttérez, aggódik, örül és diadalmaskodik. Nem érthetek egyet Paulikkal a fiu- és leányiskolák számára jauasolí külön tankönyuek dolgában sem. Ma, mikor a dolgok fejlődése a két nemnek egymáshoz ualó fokozott közeledése jegyében áll, az ilyen ötletet indokolatlan frázisnál egyébnek nem minősíthetem. Hanem igenis szükségesnek .tartom a uallásos férfijellemeknek (persze nem a Sámsonénak, aki tudtommal a fiuknál sem szerepel) a leánytanulók részére és uiszont egy-egy kimagasló női uallásos jellemnek a fiuk