Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1919-01-11 / 2. szám

12 kern az előadni szándékolt tárgyakat, hogy lássam a feldolgozandó anyagot s ne kerüljek abba a helyzetbe, a melybe a múltkor kerültem, hogy t. i. a gyűlés tárgyainak ismerete nélkül cseppentem bele az elnöki székbe. A gyülésezéssel kapcsolatos költségekre uonatkozólag nem tudok ma biztosat mondani, azokat azonban megfolyamodni szándékozom, minél méltányosnak tartom mindenkiuel szemben, hogy a mikor az egyház érdekében farod, legalább a költségeit az egyház uiselje. * Uálasztmányi ülésünkön szó esett arról ts, hogy mennyire jó uolna, ha nekünk odabent a központban egy olyan emberünk lenne, aki öszszeköttetésben állana a sajtóual s időnként a lapokban hírt adna egyről-másról, a mi egyházunkban történik. Mert ujabban minden ténykedésünkre titokzatos homály borul. Ugy uagyunk, mintha nem is uolnánk. Régi kezdetleges sajtóirodánk is megszűnt, a központi iroda sincs meg. Neuek is kerültek szóba, hogy kit uolna jó ilyen teendőuel megbízni, ha mindjárt helyettesittetnünk is kellene az illetőt odahaza, hanem hát az anyagi fedezetet illetőleg olyan szegényeknek hallottam pénztárainkat mondani, hogy nem mertem a dolgot touább feszegetni. Pedig meggyőződésem, hogy ez a mi örökös hallgatásunk nem uálík hasznunkra. Ebben a tekintetben is erőteljesebb lépésre fog kelleni elszánni magunkat. <3 december 4-iki értekezleten kaptunk leckét arra nézne is, hogy ne politizáljunk s a politikusok dolgában ne ártsuk magunkat. Egy előkelő s igaz án sympathikusan bemutatkozott fiatal hit testű érünk adta nekünk ezt a tanácsot, a régi, sablonos éruekkel támasztuán alá aat. Mi természetesen megszinleljük a jó tanácsot, azonban csak addig a határig, a míg e tanács köuetése folytán egyházunk érdekeit ueszélyeztetue nem látjuk. Mi igenis hirdetjük az igét, a hol azt hirdetni hiuatásunk s politikai jellegű babérokra igazán nem uágyódunk: de a mikor azt látjuk és tapasztaljuk, hogy a mi egyházi kérdéseink jókora részének a sorsa politikai porondon dől el; a mikor rólunk sokszor nélkülünk hajlandók odafennt határozni: akkor talán egészen még sem hallgathatunk s gyáuán és ölhetett kezekkel talán még sem nézhetjük, hogy mit tetszik majd számunkra kotyuasztani a magas politika louagjainak. Különben e dolgot illetőleg uoltak már más nézeten is egyesek és tudom, nagyon jó néuen uették a papnak, ha politizált, különösen ha ualakit a nyeregbe kellett felsegíteni. Egyházunk sokmindenféle háttérbe szorulásának egyik oka az is, hogy nincsen kellően kiforrott politikai karaktere s hogy minket, papokat, holmi keneiteljes jelszauakkal mindig leinteni igyekeztek a*í e téren folyó küzdelemben uuló résztuételtől, s mi lassanként átengedtük a tért s a döntést másoknak, nem egyszer olyan kérdésekben is, a melyek minket közelről érdekeltek. Most is az egész uilág politizál s szeruezkedik s nagyfontosságú egyházi kérdéseket készül eldönteni a politikai porondon és esak mi hallgassunk és lapuljunk össze, mint az ázott egerek?! Én a magam részéről tiltakozom a papságnak bárminemű eneruálása ellen! A mai nagystílű életet nem lehet csupán esak templomi elmélkedésekkel befolyásolni, legyünk azért ott mindenütt, ahol az élet forr! Természetesen higgadtan és komolyan, egy percre sem feledkezuén meg papi miuoltunkról, mert a politikai kőtéltáneosságot én magam is perhorreskálom. Az uolna az igazi s az osztóigazságnak is megfelelő állapot, ha papságunknak a nemzetgyűlésben is uolna képuiselete, a mely időnként felhiuiiá a figyelmet a mi állapotainkra is, amit az általunk oda beprotegált férfiainktól nem egyszer bizony hiába uártunk. Most nemsokára alkalom adódik majd politikai jogatnk gyakorlására, legyen gon<dunk arra, hogy a mi ügyeink iránt érzékkel birá egyéneket részeltessük támogatásunkban. * Az uj érában — akár meguáltozik az egyház és az állam között ualó uiszony, akár- nem — nagyon fontos kérdése marad egyházunknak a papság existenciájának a biztosítása, fizetésének korszerű rendezése, mert ezen a kérdésen sok minden megfordul. Nem tagadhatjuk, hogy a mostani kormány elég előzékenységet tanusit uelünk szemben, de, azért nem tudjuk mi lesz uelünk s mi uár ránk a jöuőben. Én csak egyet sejtek, azt, hogyha egyházunkban ezt a kérdést, minden uonalon megfelelően megoldani aem sikerül, akkor egyházuuk szomorú jöuőnek néz eléje. \ Nem szeretek rémképeket látni, sem feltenni, hanem az tény dolog, hogy az euang. papság jókora része e tekintetben el uan hanyagolua. Borzasztó dolog az, amit hallok és oluasok, hogy papjaink közül többen elhagyni készülnek a pályájukat, miuel megunták már az örökös nyomorgást; uagy amit egy leuélben oluasok, hogy egyik lelkésztársunk nem képes a gyermekeit a uárosba iskolába küldeni, mert nincs miből, s ő maga is, családja is lerongyolódna áll ott. Én tudom, hogy ez a háborúnak is a köuetkezménye, de kifolyása annak a lagymatagság, _