Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-12-28 / 52. szám

1918 2.) fl keresztyéneknek érezniök kellene, hogy a maguk részéről is felelősek azért a közszellemért, amely az államokban, * közéletben, a nemzeti életben és a nemzetekkel ualó érintkezésben, épugy mint a személyes uiszonylatban uralkodik, szolgálniok kell a szeretet és az igazság ügyét és igyekezniök kell megérieni azokat az okokat, amelyek a többieknél az ó beszédük, az ő gondolkodásuk és az ő cselekvésük módját megmagyarázzák. 3. Az egyháznak a népeket a függetlenség mind magasabb és magasabb fokára kell emelnie. 4. Az egyháznak dolgoznia kell azért, hogy megértés jöjjön létre a nemzetek között és hogy a nemzetek közti uiszályok uálasztott bíróság döntése alá kerüljenek. A keresztyénség és a jog. Keresztyén hii szerint, az igazságnak és igazságtalanságnak érzése, az ezekből folyó töruények ualamint az államok intézménye, mind Isten adománya az emberiségnek. Az euangélium e munkája céljára legalább is ualamilyen kezdetleges politikai szeruezetet igényel. Minden létező forma, amibe a jog öltözködik, tökéletlen és jauitásra szorul abban a mértékben, amint az erkölcsi lelkiismeret fejlődik. flz egyháznak ennélfogua az a kötelessége, hogy Kríssíus neuében megvédje a jognak szent karakterét és hogy köuetelje annak folytonos fejlesztését. Ebben neki minden erejéuei elsőbb is a saját körében kösre kell munkálnia; de épen ilyen parancsoló kötelessége, hogy a jog nemzetközi alkotmányának megteremtésére irányuló igyekezetet is tőle telhetőleg támogassa. Nemkülönben küzdenie kell az erőszak és a hatalom dicsőítése ellen, még akkor is, ha az jogosan szereztetett és hirdetnie kell azt, hogy a népek és államok tetteit az erkölcs töruényei és az egyéniség töruényei irányitsák ualamint, hogy a nemzetek közti uiszonynak az igazság, a jog és a szeretet eluein kell felépülnie. Azokat a hibákat, amelyeket az egyház e téren elköueteíi, alázaiosan be kell ismerni és minden erőuel azon lenni, hogy azok jóuá tétessenek. A jog formájának, megtestesülésének, amint az egy nemzetben uagy nemzetek egy-más közti uiszonyában használatban uan, esak annyiban uan értéke, amennyiben mélységes erkölcsi meggyőződésen nyugszik. A keresztyén íestuériesség szellemének az erkölcsi fegyelemnek és a kölcsönös igazságosságnak a felébresztése és erősítése, ez ebben a uilágban az egyház első kötelessége. A semleges egyházi értekezlet neuében: Osterfeld Stöglen Söderblom. Aggodalmak! Egyházi életünk egész borúsnak — ziuatrros felhőkkel borítottnak — egyházunk iöuendő sorsát felettébb aggodalmasnak látom és tartom. „Hannibál ante portási" A soeialdemokrata mozgalom hatalt as ökölesapásokat mér egyházunk épületére! És nem eredménytelenül l A nap nap után megjelenő sociálista agitátorok egyik tüzelő eszköze: az egyház ellen ualó izgatás. S amikor igy szónokolnak: legyen a uallás mindenkinek magánügye; köz, iehát állami pénzből uallási, egyházi célokra semmi sem fordítandó, a hallgatóság fejbólingatua hozza tudomására a szónoknak legmesszebbmenő jóuáhagyó helyeslését. S ezen szónoklatoknak napnál fényesebb eredménye: 1., a templomok üressége; 2., annak hirdetése, hogy nem kell pap; 3., utca színen és közhelyeken annak terjesztése: no jöuőre már nem kell egyházi adót fizetni; nem kell fát uágní, nem kell papot tartani stb. stb. Nem tudom aggodalmas szauam meghallgatásra talál-e a felsőbb egyházi körökben; nem tudom megértésre-e azon lelkésztársak körében, akik színtiszta euang. gyülekezetekben, uagy leg^ alább is olyan helyeken működnek, ahol a testuér ref. egyháznak gyülekezete nincs, uagy ilyen gyülekezete kíol negyon is fsuol esnek?) Hiélíá szó sseretnék lenni, de sajnos, — tapasztalataim réuén — ilyen aggodalmakat egy kézlegyintéssel szoktak elintézni. Az „Euang. Őráiló" 49-ik számában „Mozgolódás" cim alatt ezt oluasom: Nagy mozgolódás észlelhető a ref. íestuér egyházban is . . . t Az ott felmerült reformteruek négy uonásokban hasonlóak a mienkéhez, de egyes részekben radikálisabb a miénknél. Hogy csak egy példát említsünk, a ref. programúiban fei uan uéue a szabad egyház a szabad államban élűéből kifolyólag az a törekués, hogy jöuőben az egyházhoz ualó tartozandóság kötelezettsége szűnjék meg, s ennek köuetkeztében az egyházi adózás töröltessék s az egyház rniní szabad egyesülés taríassék fenn az önként ragaszkodó tagok által". Ez a program teljesen födi a soeiáldemokratáknak az egyházra uonatkozó eluét.- E fölött nem lehet csak ugy könnyedén átsiklani és napirendre térni, amint azt cikkíró is teszi, amidőn igy nyilatkozik: „miuel hazánkban mindenki önmaga rendelkesik felekezeti houatartozandósága felett, mi ezen programpont feluételéí feleslegesnek taríjuk 1" Feleslegesnek ám, mert nem merünk a dolog bibéjéhez nyúlni. Tisztelettel kérdem minden jó egyháza érdekét sziuén uiselő tagtól: lett uolna-e bátorságunk nekünk éuangelikusoknak ezt a