Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-12-14 / 50. szám

cfülő ífju és leány mint oly szent feladatot értse meg, amelyben az ő saját egyéni boldogulásának legbiztosabb, mert egyedüli módját találhatja meg. Ragadjuk meg mindannyian, ki a hiuatalban, ki az iskolában, ki az iparban, kereskedelemben, földmivelésben a munka eszközét. Adjunk mi evangélikus hiuek és hittestuérek e tekintetben is példát a köztársaság összes többi polgárainak, hogy mint a múltban, kicsiny számunk dacára, mindig büszkén hivatkozhattunk a nemzet jauára, főként müuelődési tekintetben kifejtett munkánk nagyszerű eredményeire, ugy a jöuőben is világoltathassuk a népköztársaság minden más polgára előtt a hűség, az odaadás, a munka, a béliés rend és a haladó müuelődés nagyszerű erényeit. Mennyei Atyánk! Üduczitő Jézusunk! Leborulok o Te egyedülualó uéghetlen Fenséged előtt és porba omolua kérem legjobb atyai áldásodat a viharuerte szegény magyar népköztársaságra. flz Ur kegyelme legyen mindannyiunkkal! Sziues testuéri hajlandóságaikba ajánlua magam uagyok testuéri üduözléssel. Nyíregyháza, 1918. flduent l. uasárnapján. Széljegyzéfeh. Az euangelikus hormánybiztosság. Mozgolódunk érte; küldöttség küldöttség után megy és kopogtat, sőt tárgyal is, de a jóindulatu mérlegelésnél touább nem birunk jutni. Euangelikus érdekek mennek ezalatt ueszendőbe. Kétségessé uálnak feluidéki kulturális emporiumaink, erdélyi, déluidéki gyülekezeteink jauai. Menekül az őst kollégium két akadémiájáual. Éruelünk, statisztikáual dolgozunk: nincs kormánybiztos és ualószinüleg nem is lesz. Csak legalább uolna ualakink a kultuszkormánynál: a négy államtitkár közül egy se a mienk, a tisztuiselők között összeszednek négy euangelikust. Ismételjük, négy emberünk uolt a uallás és közoktatásügyi minisztériumban, most már öt uan. Egyik fiatalabb mint a másik s az is kétséges, uajjon lélekben a miénkek-e? Nem láttuk eddig egyházunkban őket, nem is ismerjük, csak most kezdünk egyikkelmásikkal megismerkedni. Okolhatjuk ezért a siralmas állapotért a mostani kormányt? — Én azt hiszem, nem lehet. Hosszú éuekkel ezelőtt uetették azt, amit mi most aratni uagyunk kénytelenek. Ebben a uetésben uétkesek s a jelenért hibásak azok, akik korábban uezették ott az ügyeket. Euangélikusok, egyházmegyei és kerületi felügyelők is ültek ott az államtitkári székben éneken át, akiket most tetemre hiuhatunk: mit tettetek, mint euangélikusok? A katholikusok cselekedtek, a reformátusok is dolgoztak és ők „felekezeti külömbség nélkül" támogatták a nem euangelikust. Másképen nem tudjuk a jelent megérteni. Szomorú jele ez annak, mennyire rossz poliiikusok uagyunk egyházi szempontból s mily keuéssé merünk cselekedni egyházi érdekből. Bizony jó uolna ezen is uáltoztatni már s reálpolitikusoknak lennünk. Eredmény-e ? Volt nálunk is reformmozgalom, mely egyházunkat a jelenbe bele akarta illeszteni, jogos és jogosulatlan előítélettel néztek reá. A mozgalom se uolt egészen ideális, bár nemes törekués bőyen uolt benne. A bemutatkozása rosszul sikerült. Mások uiánzásáért nem szabad szöuetkeznünk, hanem csupán az uj feladatok megoldására tömörülhetünk s egyházunkat, jobban mondua gyülekezeteinket uj irányokba terelhetjük, flz államhoz ualó uiszonyunkat is rendeznünk kell, de a belső reformokra, a gyülekezeti élet kifejlesztésére uan égető szükségünk, mert erős gyülekezetek nélkül nem maradhatunk fenn. Eddig keués gondot fordítottunk erre, hanem inkább az államsegély után törekedtünk. Bizonyosan megforditua kell ezután cselekednünk. Az államsegélyes egyházi élet nem lehet a mi ideálunk, nem is egészséges szeruezet ez. Közelről látjuk. Mik tehát a teendőink, mik lesznek feladataink? Gyümölcsözően lehetett uolna mindezekről értekezni. Reuizió alá kellett uolna uenni külső-belső politikánkat, egyházi életünk minden megnyiluánulását, meghatározni és irányitani az egyházmentés munkáját. Kibillent a tanácskozás. Volt jogi uita, uolt szarkazmus, szavakon nyargalás és egy csomó köuetkezetlenség. A kezdeményező lépések, a miket az összehiuóh vártak, s ami az értekezleten is kifejezésre jutott, ezzel megtörtént. Eesz-e eredmény ? Minden megtöpfént. Azt hallottuk 'vezetőinktől, mindent megtettek, hogy egyhazunkat a megváltozott uiszonyokba belekapcsolják. Elhiszszük nekik és megnyugszunk intézkedéseiken; bizonyára másoknak se sikerült volna többet elérni, — bár láthatólag ők se értek el sokat. De hát a nagy dolgokban nehéz látható eredményt elérni, szeretnénk azért, ha a kis dolgokban elért eredményekről tájékoztatnának. Hogy ne általánosságban mozogjunk, mindjárt rá is mutatunk egy-két ilyen kis dologra. A: Református Katonák Lapjának legutolsó „béke" számát százezer példányban osztották szét a hazatérő katonák között; szintén a hazatérő katonák számára a Bethánia-egylet két traktátust nyomatott; egyiknek „Isten hozott" a másiknak „Igaz szó katonáinkhoz!" a cime. Ezerszámra osztogatták #