Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-11-30 / 48. szám

335 pártba menekülnek. Legrikitóbb azonban a klérus állásfoglalása. Csak a felső régiókról szólok. Akik röuiddel ezelőtt dinasztikus rajongók uoltak, most köztársaságiak. Ugy üduözlik az uj nap felkelését, mintha nekik uilágitana. Kézdörzsölgetue, alázatos mosollyal mennek a hatalom elé, felajánlják magukat, összeharácsolt jauaikat, mindent, mindet, esak azért, hogy ők a magas polcon, a megszokott kényelemben sütkérezhessenek. Undorító ez a felkinálkozás és farizeizmus. Mi is közeledünk az uj éra légköréhez, melynek eszményi céljai és mi feledésbe merült ideáljaink nagyon közeli rokonok, sőt testuérek. Közeledjek is egyházunk, sőt hasson oda, hogy a uar lódi demokratikus erők győzzenek, mert akkor krisztusi eluek győznek, de azért mégis kérjük: ne azok uezessék oda egyházunkat, akik a letűnt rendszer érdekeltjei. Ha eddig meggyőződése ellenére a hatalom után kullogott egyházunk, most már ne tegíje, hanem a becsületes meggyőződés és nyilí őszintesség uezesse. Ä Papi Tanács, fí nagy zürzauarban egy j kétségtelenül nagyszerű cselekedet a róni. kath. papság mozgalma. Alig lehet nekünk — szabadsághoz szokott embereknek — elgondolnunk, micsoda hatalmas cselekedet uolt cz. fl tekintély önfeledt szolgálatára neuelt sereg tudatára ébredt erkölcsi egyéniségének és akaratát nyiluáhiíotía. Szépen cselekedte ezt. Olyan programúig! adott, melynek komoly megualósitása lehetetlen a keresztyén egyházak együttműködése nélkül. . . „Azt tudjuk, hogjjha az uj uilágba az euangelium kouászából annyi bele nem kerül, amennyit csak beleadhatunk, akkor a magyar kereszténység uéglegesen elueszti nemcsak materiális létfeltételeit, hanem minden szellemi kapcsolatát is az uj uilág emberéuel szemben". . . . „Amikor egy régi uilág összeomlik, nem esünk kétségbe, hanem határozott lépéssel átmegyünk az ujuilágba, ahol ott kell lennünk a gyúródeszkánál, amelyen az uj uilág tésztáját száz szakács dolgozza s ebbe a tésztába az euangelium kouászát adnunk: a hitet és erkölcsöt." Bizony ezek szép Jákob hangok, csak a kezek ualódiságára uagyunk kiuáncsiak. Ez — ha az euangeliumi jelzők és gondolatok komolyak — nem uihető az átkos Codex juris Canonici íesíuér uiszályt szító paragrafusain keresztül. Mi a program szomszédságában az erről szóló döntést oluastuk a hiuatalos lapjukban. Célzatosan tették egymás mellé? Testuérhare szitásában euangelium, hit és erkölcs nem lehet, ezt gondolják meg. Ha ezt félredobják, akkor ualósul a programmm, mert mi is ezt munkáljuk, de ha ezzel uérteaik magukat, akkor mi önuédelemből s a keresztyén életfelfogás diadaláért elfogadjuk a kihiuást és küzdünk az uj uilágban megerősö1918 döit fegyuerekkel. Kinek lesz ebből haszna? A keresztyénségnek semmiesetre. Gondolják meg ezt, s az eddigi bátorsággal haladjanak touább a purifikálás utján. Megértő testuériséggel s Jézusi türelemmel ualóban a keresztyénség ügyét fogják szolgálni. Ezt akarják? Mutassák meg. Mi iöpíémk a szomszédban? íí református testuéreknél is nagy a mozgolódás. Hatalmas reformteruek és eszmék keltnek szárnyra. Tanács uan olt is és nagy dolgokat akar. A reformatio in capite et nembris ujból aktuálissá kezd uálni. Rendezés alá akarják uenni az egyház és állam, az egyházi tiszíuiselők uiszonyát s az egész egyházi életet. A nőknek aktlu és paszsziu uálasztójogot köuetelnek. Érdekesnek és fontosnak tartjuk azt a kiuánságot is, hogy „szűnjék meg az u. n. rendes és más neuezetü lelkészek között a különbségi Tanítson minden lelkész hittant, uégezzen lelkipásztori munkát az u. n. „katecheta". Az alsó papság és hierarchia gondolata pusztuljon ki . . . . ". Hát otí is kell ilyen hang? Mi azt hittük, hogy csak nálunk fordulhat elő, hogy a hierarchia fokán a „hitoktató"-ból „főesperességig" emelkedett érdemdús férfiú egy egyházi gyűlésen kiáltozza a uallástanérok felé, hogy „se nem tanárok, se nem papok", hanem körülbeiül — semmik. Meddig lehet még a protestantizmus berkeiben az ilyen hierarchikus kinöuéseket tűrni ? irne ilyenek — keués kiuétellel — az u. n. primus inter pares-ek. Ugy látszik, hogy az uj idők fényénél sok kisöprésre uáró szemetet kezdünk észreuenni. Eddig nem láttuk? Auagy csak nem mertük? fíkkor nem is uoltunk protestánsok. Eeelesia semper peforassri debeS. Mi reánk uonatkozik ez, nekünk kell állandóan reformálódni. fl jelek szerint a hullámok a mi csendes uizeinkre is átcsaptak. Örülünk neki, mert legalább megmozdulnak a pusztulást, feloszlást, enyészetet láthatatlanná teuő sima felületek. Rengeteg tétlenség, kötelességmulasztás terheli a legtöbb uezető lelkiismeretét. Ee kell tünniök azoknak, akik csak azon kualifikáció alapján kerültek a kormányrúd mellé, hogy „keués bölcsesség kormányozza a uilágot". Pusztulás a perifériákon, mert nem „bírjuk" a szóruányt ellátni, feloszlás a nagy gyülekezetekben, mert „sok" *a munka. Persze arra jut idő, hogy a bankban napibiztosok legyünk. Csak imádságot mondunk délután a hiueknek, mert a kaszinó kártyaasztala és dohányzója / is uár. Üresek más helyen a templomok, mert az esperes uagy nem esperes lelkészek elidegenítették a templomtól a gyülekezetet. Sok az erkölcsi defektus, ami nálunk uégtelen kárt okoz, mert mi nem isEVANGELIKUS ŐRÁLLÓ