Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)
1918-11-23 / 47. szám
orgánum uolt a múltban s az a jelenben a protestáns egyházak önkormányzata. Bár uannak keuesek, kik tisztában uannak ezzel s ezek bizony esak a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak felőle. Sajnos, saját tapasztalataink mintha azt mutatnák sok esetben, hogy még mindig nem uagyunk elegendő érettek rá. De minden jogunk meg uan arra, hogy reméljük, hogy amikor immár édes hazánk minden gyermeke megérezte elodázhatatlan szükségét az önkormányzat politikai megvalósításának, amikor a politikai helyzet érett gyümölcsként ölünkbe hullatta a köztársaságot, akkor az egyének is, kikből a /demos áll, felemelkednek a helyzet ama magaslatára, amelyen a köz, az egyetem érdeke az egyetlen irányadó szempont mindennemű tevékenységnél. Hiszen nem kell semmi más, egy kis jóakarat csupán s mindaz az áldás, amely a józan demokráciának elmaradhatatlan kísérője, boldog, szabad élettől lüktető hazáuá uáltoztatja a most oly nagy megpróbáltatás keresztje alatt sínylődő Magyarországot. Ennek az uj Magyarországnak megteremtéséből, ha ualaki, ugy a mi euangelikus egyházunk az, mely joggal részt kérhet magénak. Hisz oly orgánum az Isten kezében, amely a mi sok nyeluü és nemzetiségű édes hazánkban a népek, egyének nagykorusitásának munkájában fáradozik éuszázadok óta. S e munkája, ha valamikor, ugy most méltán uárhat megbecsülést. Csengődy Lajos. 'Tiltakozás a jRegnumMarianum' . elien. A löríénelem kérlelhetetlen logikája beteljesedett, s Kossuth Lajos álma élő ualósággá lett: Magyarország köztársaság immár. Kossuth köztársaságát leuerte az" önkényuralom s első apostolait kivégeztette. Meghaltak, de az eszme nem halt meg uelük. Most hetuen éu után mások emelték fel a független magyar köztársaság eszméjének porba hullott szöuétnekét s a gondviselés kegyelméuel sikerült azt az egész nemzet elhatározásának sziklacsuesára tűzni. Az államforma meguáltozott s a szent korona tana megszűnt a magyar alkotmány alapuető tényezője lenni. A királyságot megbuktatta a korszellem és a nemzet, mely maga az állam s igy az állami hatalomnak és minden jogoknak forrása. A nemzet, mely hatalmát ezer éuuel ezelőtt megosztotta a királlyal, ismét saját kezébe uette szuuerenitása alapján s kimondotta a köztársaságot. Midőn a korona es a király eltűnik a múltnak sötétségébe s midőn a köztársaság hajnalán buesuzua tekintünk uissza a lehanyatló korszakra, melyhez euangelikus egyházunknak annyi gyásza, szenuedése fűződik, nincs semmi okunk arra, hogy sajnáljuk a sors ilyen fordulata folytán a királyság s a Habsburg uralom letűnését. Századokon át üldözte és kiirtani igyekézett egyházunkat ez a két hatalom s ahány szabadságharca uolt e hazának, az mind a nemzeti és uallási szabadság megsértéséből származott s a bünszerzők mindig lelkiismeretlen róm. kaih. főpapok uoltak, kik a gyenge királyokat befolyásolna s a bécsi uduarral szövetkezve következetesen megakadályozták töményben biztosított jogaink érvényesítését s állandóuá tették hiísorsosaink üldöztetését. Midőn a köztársaság hajnalán uirradni kezd a protestánsok napja is s a jogegyenlőség nagy elve egyházi téren is a megualósuláshoz közeledik, a klerikálisok megrögzött gondolkozású fekete serege nem tud belenyugodni az események ilyen fordulatába, hanem még mindig görcsösen ragaszkodik régi előjogaihoz és kiváltságaihoz. fl magyar katholikus egyház a leggazdagabb és leghatalmasabb nemcsak hazánkban, hanem egész Európában, a pénz pedig ma is nagyhatalom, mellyel sok barátot és lelkiismeretlen zsoldost lehet szerezni önző és igaztalan érdekeik uédelmére, amint mutatja azt a „Budapesti Hírlap" 269. számának „A respubliea hajnala" eimü cikke is, hol a neuezett lap klerikális szellemben erősen agitál Szent Istuán napjának nemzeti ünnepül ualó fentartása mellett, — a köztársaság dacára is. \ Nekünk protestánsoknak tiltakoznunk kell ezen ránk nézue sérelmes törekvés ellen, mert ez az ünnep sohasem uolt igazi nemzeti ünnep, hanem a róm. kath. egyház szentjére való emlékeztetés, kit a pápa azért avatott szentté, mert erőszakkal megtérítve a magyarokat tettével ezer évig a kath. papok országává tette ezt az országot. Ez a király volt az, ki az ország kormányzatának nyelvévé az egyház hivatalos nyelvét, a holt latin nyelvet tette s ezzel az ügyes fogással az ország vezetését a klérus kezére játszotta, mert Magyarországon — kivéve a papokat, — egy élő lélek sem tudott "latinul. De ha nem speciális róm. kath. ünnep volna is Szent István napja, akkor sem lenne észszerű azt tovább ünnepelni. Az első magyar király „hallhatatlanságának szánt müue" a királyság megbukott. Nincs értelme tovább emlékeztetni a köztársaságnak a nemzetei a szolgaság gyászos korszakára, jobb elfelejteni a sok szen-