Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-09-07 / 37. szám

XIV. öv. Budapest, 1918 szeptember ' 7 37. szzrr\ EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP A lapot szellemi és anyagi tekintetben ttlető mindennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az eseteges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra Pest megye) küldendő £9 fcs9 FELELŐS SZERKESZTŐ ES LAPTULAJ

DONOS: NOSZKÓ ISTVÁN rákohkerpszttiri lelkes/ Helyettes szerkesztő: (TIARCSEK JÁNOS bpesti vallástanár. FŐMŰNK A1 A KS A K : Seholtz Ödön Dr. Varsányi Mátyás Blatniezky Pál átítalvi esperes-lelkész, budai ll. lelkész. oinkoiai lelkész Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 24 K Félévre 12 K Egyes szám ára 50 f Hirdetések ea pM.lyrty.atok aixt: Kj^eaz oldal .... . 40 Allaud » oipdetéMí»» '»ieee"> i '.es riu' TARTALOMJE61JSÉK. VEZÉRCIKK: Raffay püspök székfoglaló beszéde. — A dunáninneni hep. felügyeld uálaszfáshoz. Zoch Sámuel. — Belélet — Pályásatok és hirdetések. Dr. Raffay püspök székfoglaló beszéde. Isten iránt alázatos háláual, egyházkerületünk lelkészei, felügyelői, egyházközségei iránt meleg köszönettel, elhiuatásom terheinek teljes tudatáual foglalom el ez ünnepi pillanatban püspöki székemet. 27 esztendőuel ezelőtt ez oltár mellől indultam el lelkészi pályafutásomra, most 27 éu mulua ez oltár áldásáual kezdem meg püspöki tisztemet. E 27 éu alatt az Isten megsegitő kegyelmének ezernyi jelenségét uégiggondolua, hálás alázatossággal uallom, hogy Isten kegyelme által uagyok, ami uagyok. Kinzó tépelődés nyughatatlansága hullámzik át a lelkemen hogy e nehéz, e sorsfordító időkben, mikor körülöttünk országok és népek uiuják az élet-halál harcot, mikor gyászos keserűek fájdalmai között multak merülnek el és jöuendők születnek, mikor uilágnézetek és életfelfogások alaKulásának forgatagába, uj társadalmi irányzatok hömpölygő árjába sodródott az emberiség és a Krisztus egyházára uj korszak és uj gondolkodás irányításának fenséges feladata uár: akkor elegendő lesz-e az én gyönge erőm, elég aeélos-e munkabírásom, elég elszánt-e az akaratom, hogy ez ezernyi sebből uérző ország legnagyobb euangélikus egyházkerületének élére állua a uezéri pálezát kezembe uenni merészeljem? S elég szilárd lesz-e majd e kéz, hogy az euangelium uilágitó szöuétnekéuel mutatni tudjam a békesség, a megnyuguás, a megértés, a minden sebet gyógyítani képes alkotó istenes munka útját az óhajtott szebb jöuő felé? Tépelődéseim szent gyötrődésében felmerül lelkemben a teremtés hajnalának imádásra késztő szent bontakozása. Látom, amint az Isten lelke szétterül a háborgó uizeken és rendet teremt a kauargó zauarban. És látom, amint az egyház uj jöuendők alakulásának háborgó tengerén hánykódó hajója körül torlódua zúg az élet. És e hajóból az Isten lelke árad szét a zajgó hullámokon. Arbóezán ott ragyog a soha ki nem aluó átható fénysugár: az euangéliom, az örök istenige. Vezérlő uilágossága, biztató fénye áthat a uiharon, átesillan a uészen, áttör a hullámok forgatagán. És amidon most e hajó kormányára uetem a kezemet, lelkem ezen az örök uezérlő fénysugáron nyugszik meg és nem tépelődik többé, nem remeg és nem tétouáz. Szent biztatás csendül fel a lelkem mélyén: Ne félj, esak higyj! És én nem félek többé, erős hittel leborulok az én Istenemnek lábaihoz s felemelő alázatossággal uárom rendelkezéseit. Nincs is ma ideje az ingadozásnak. Népek harezában, jöuendők születésében, lelkek ébredésében, sziuek forradalmában ma minden ujul. És nekem erős a hitem, hogy rendet a zauarba most is esak az Isten lelke teremthet. Érős a hitem, hogy az uj jöuendő alakulásában a Krisztus örökké szent euangéliomának döntő szerepet szánt a uilágokat kormányzó Isten bölesesége. És ez a hiuatás uilágosan elkötelezi euangéliomi egyházunkat. Száz éuuel ezelőtt nyugaton detronizálta a megtéuedt emberi elme az egek Urát, most keletről hullámzik felénk az eddig szentnek tartott eszméknek szóló hadüzenet. De amint akkor nem tudott, ugy most sem tudhat a rombolás szelleme uj uilágot alkotni. Szertelenségek nyomán esak egy önmagát tépdeső, boldogtalanul uergődő társadalom keletkezhetik. Hangulata már itt rémit körülöttünk. Nekem is az a meggyőződésem, hogy uj, nemesebb, igazabb, érzésben tisztultabb, emberi jogokban és méltányosságban gazdagabb társadalmi életre uan szükségünk. De meggyőződésem az is, hogy ezt nem keretek kieseréléséuel, nem uálasztófalak eltologatásáual,