Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-08-03 / 32. szám

236 len, hogy az éruényesülést „ezen" az uton akarja keresni. Igaz ez a legkönnyebb, különösen a „fiataloknak" imponálóbb is, de már engedjék meg, nem méltó ahhoz a szellemhez, amelyet képviselnek. * De amikor „a köz érdeke" kényszeriti az Eu. Lapot ez útra! Csak nem nonakodik akkor kiuonni magát kötelességei alól? Sokan, rosszul jártak már ezzel a „köz" szócskánál. Így az Enang. Lap szerkesztője is. Egyénekből áll a „köz." S a „közérdek" jelenleg olyan egyéni érdekekből, amelyek föltétlenül üd­uösségesnek tartják, hogy marjanak ualakin, uagy ualakiken, amiért keués uolt a fóka. És teszik ezt akkor, amikor nem uolt tényező, mely az euang. lelkészkar érdekében a kisujját mozgatta uolna meg legalább, — csak egy. S hogy ez az egy nem tudott mindent igényt kielégiteni pedig csak egyelőre — hát kész az ódium, kész a tá­madás egész sorozata. Hát ami »ok az sok. Ak­kor, amidőn szemtanúi uoltunk annak, hogy meny­nyi fáradságba, utánjárásába került e szöuet­mennyiség kieszközlőjének, mig ennyit is kitudott járni, amikor szemtanúi uoltunk annak, hogy a lelkészkarnak nemhogy az illetékes tényezők, de még két egyháznak a szolgája sem akart semmit se tenni, még annyit se, hogy a kiutalt 200 pár cipőt a földszintről a második emeletre felhord­ják, és még ezt is a lelkészegyesület elnöHének magának kellett egyik káplánjáual eluégezni és nem uonakodott még ezt is megtenni, amellett, hogy a csomagolás munkáját is neki magának kellett uégezni és intézni, -- akkor midőn mind­ennek szemtanúi uoltunk, a leghatározottabban uissza kell utasítanunk azokat a támadásokat, amelyekben bizonyos feluonásidők kéjelegnek. És jótanácsaiual ne a lelkészegyesület elnökét oktassa, hanem azt a 90000 korona jöuedelmü lel­készt, akinek — ha a lelkészegyesület uezetősé­ge nem lehetett tájékozua háborús jöuedelméről — magának kellett uolna touábbitania azt a bizo­nyos szöuetet azon kartársa számára, ki jobban rászorult. Vagy ennek a belátásához túlságosan nagy ész kell, amilyennel nem rendelkezhetik mindenki? Hát micsoda az irigység táplálta személyeskedés, ha ez se az? Pedig ez is korai. Talán mindennek ellenére meg fog történni, hogy a minisztériumból kilá­tásba helyezett fokozatos igénykielégités röuide­sen elhallgattatja ezeket a hangokat sokak bosz­szuságára. Sajnos, hogy elhallgattatni kell. Még sajnosabb, hogy ilyen hangokat. Amidőn eluégre ember az is, ki megmozgatta a segélyforrásokat, akinek az akaraterejét szintén csak csökkenteni tudja a gáncs és gáncs, — akkor nemhogy ki­tartásra ösztönző, bátorító tömörülést látna maga mögött, hogy kétszeres erőuel munkálkodhasson az igazi „köz" érdekében, — hanem ily kiírhat­juk — irigység sugallta támadásokkal találja szemben magát, — minden jobbérzésü léleknek csak eli'élő szaua lehelt az elhallgattatásra mo­hón uáró ilyen hangokkal szemben. Éppenezért sokkal nemesebb, szebb és az euangéliumi lelkülethez sokkal illőbb uolna, ha az Euangélikus Lap nem épen ez uton, nem ezen hangon keresné az éruényesülést, s egyszer uégre felhagyna már a uélt „köz" érdekeinek előtérbe állitásáual. Hiszen szép programmja uan. S en­nek a megualósitása, munkálása, még túlzásaival is kifogja uiuni számára azt a köztiszteletet, a­melynek, sajnos, legutóbbi viselkedése miatt, ma egyáltalában s tán n»ég soká nem öruendhet az osztatlan euang. közuélemény előtt. Hisz munkát, laptölteléket ad programmjuk eleget. Uagy nem ueszik észre, hogy erősödik s nyomul előtérbe a modern pozitiuizmus aérája ? Csengödy Bajos. IRODALOM. Zouányi ]. jubiláris felolvasása. Szer­ző ismert neuü ref. theol. tanár „Az euangeliumi protestantizmus egysége a reformáció különféle irányaiban" cimmel tartotta a debreceni tudomány­egyetem theol. fakultása által rendezett reformá­ció-emlékünnepélyén. Megjelent a Protestáns Szemle f. éui 1—3 füzeteiben. Tisztán egyoldalú­an történeti, rationalista, sőt dogmaellenes állás­pontja miatt a ref. egyházban, sajtóban, lelkészi értekezleteken, egyházmegyei gyűléseken sőt legutóbb a tiszántúli konuenten nagy uihart ara­tott. Utóbbi a „Zouányi ügy" megvizsgálására bizottságot is küldött ki. A különben tartalmas és tanulságos előadásban uannak téves, kifogásol­ható, sőt Háluin jellemzésénél egy ref. hittanár­nál egyenesen boszantó tételek. Ilyenek többi között: „a reformáció maga is a tudományból sarjadzott ki"; „eredeti és közuetlen tudomány os kutatások fejlesztették touábbi utján is a refor­máció ügyet"; „Caluinusnál (az Istennek) abszo­lutisztikus uralma majdnem addig a mértékig elő­térbe uan állitua, mint az ószöu. papi felfogás­ban"; „általában a tud. theologia hanyatlása és terjedése a ref, egyházban (Kálvinnak, mint) a XVI. század legnagyobb prot. dogmatikusána Í működéséből és hatásából' indult ki", a kine „mindenkit mást leigázó és senkinek semmi jog ry! nem engedő egyénisége és lanrendszere szerjt lett alkalmas és hathatós tényezőnek bizonyr a skolasztieizmus felujulására", stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom