Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-07-27 / 31. szám

eVANGELIKUS ORA, ' u 1918 226 A lelkész munkája a háborúban és békében. A fenti eim megbeszélésére adtak találkozót Eperjesen julius 2—4 napjain, egyházuk ügyéuel meleg szeretettel foglalkozó s annak fejlődését épitő euangeliumi munkánál szolgálni akaró nagyobbára fiatal lelkészek. Heuesen uoltak szám­szerint, hiszen esak 30 uolt a számuk az összes résztueuőknek de azért elegen, mert nem a szám nagysága a fontos, sőt ha az esperességek sze­rinti részuételt tekintjük, akkor azt kell monda­nunk, hogy sokan is uoltak, nagy területet kép­uiseltek. Az esetleges nagy szám mellett nagyon kétséges, hogy meg lett uolna-e az a kedues, barátias, testuéries hangulat, mely már magában is épületes uolt. A konferencián ualó kitartásra pedig nehéz jelzőt találni. Reggel 8 órakor már összegyülekeztünk s az egész napon együtt uol­tunk. Nem széledtek el ki erre, ki arra sörözni, kuglizni, káuéházba, amint az még a szükkörü esperességi gyűléseken is — sajnos — szokásos, mert nem mulatási uágy, beszerzési gond, uagy más efféle hozta őket össze, hanem a lelkük és a lelkiismeretük gondja. Nem kellett ismerkedési estély, mégis összeismerkedtünk, nem kellett nagytekintélyű elnök, mert a tárgy, az alkalom komolysága fegyelmezett mindenkit, ha ugyan szükség uolt külső fegyelmezésre. fl keués, sőt kissé elkésett meghirdetés után, bizakodó aggodalommal uártuk julius 2-^n reg­gel a megjelenteket. Egyeseket — bár jelentkeztek — uisszamarasztott ualamelyes akadály, uagy hi­uatásbeli kötelesség, azért szépen összegyültünk a Theol. Otthon imatermében s hálaadó ének és imádság után a br. Podmaniczhy Pál uezetéséuel bibliai beszélgetést tartottunk Ézs 9 2—7 ; ]er. 6. 14; ]án. 14. 27. uerse fölött. A béke és háború kérdését fejtegettük s arra a köuetkeztetésre ju­tottunk, hogy Jézus békessége az előföltétele az emberek békességének. Ének után Dr. Szláuik Mátyás üduözölte a megjelenteket, akik csaknem mindnyájan kedues emlékű tanituányai, akiket most a mélységes gon­dolatokkal ualó foglalkozás: az elméleti keresz­tyénség gyakorlatiuá tétele hozott össze. A Qrethe és Madách állal is jólismert hét lélek harcában a Krisztus lelkének kell diadalmaskodnia, s en­nek elősegitése a lelkészek feladata, akiknek a feladata nem a papolás, de a Krisztusról ualó bizonyságtétel. A tanári kar neuében is meleg szeretettel köszönti a résztueuőket. Dr. Deák ]ános a táuolmaradók üduözleteit tolmácsolta. Geduly püspök „az egyház e nagy fontosságú munkájára" Isten gazdag áldásáért imádkozik. Dr. Raffay az egyetemes, Paulik a kerületi lelkészegyesület neuében üduözli a bei­misszió egybegyűlt munkásait. Csaba Gyula „a belmisszió uilági apostolának": Földuáry Elemér­nek meleg üduözletét tolmácsolja. A felsoroltak és fel nem soroltak együttérzéséből megbizonyo­sodtunk, hogy milyen sokan usgyunk együtt. Pár perces szünet után Dr. Deák János tar­totta meg előadását: » „Az igehirdetés elöföltételeiről". Npm a ió egyházi beszédről, hanem az igehirdetésről be­szél, amely életértékek közlése és azokról ualó bizonyságtétel a mások életére ualó átruházás uégett. Előföltétele az euangeiikus egyház létfel­tétele, amely nem más, mint az, hogy abban az „euangelium reete doeetur". Nehéz de áldott munka ez, amelynek az egyházi élet külső kere­teiben is és azon tul is éruénuesülnte kell. Tanu­lás, lelkiismeretes előkészítet kell ehhez. Lényén tisztában a lelkész élethiuatásáual. A theologia készítse elő a lelkészi hiuatalra, legyen az „a lelkészi hiuatal tudománya". Az akadémián és azontúl is foglalkozzék a lelkész a theologiánal, s ne más mellékes dolaokra fecserélje az idejét. Igaz ugyan, a jó theoloqus nem mindég jó iqe­hirdető, de az is iqaz. a jó iqehirdető előföltétele, hoqy jó theologus legyen. Min­dennapi oluasókönuue a biblia leayen, de is­mernie kell azt tudományosan is. fl pozitiuumo­kat kell különösen ismernie. Méa az ótestamen­tom se leqyen előtte töruénytár, hanem Krisztus­ról, mint központról nézze az egész szentírást. A prófétasáq érzése nem menthet fel a szent­írás tudományos meqismerése alól. Bírja a nyel­uet, amelyen az iqét hirdeti. Ez az euanqélium­nak és az egyháznak érdeke. Ismerje a gyüle­kezetét, hoqu pásztor lehessen. A beszéd leírá­sa nem feltétlenül szükséges, de az előkészület igen. Legyen ez minél hosszabb időt igénylő, hogy belemélyedjen s kialakuljon lelkében, flz örökkéualó értékeket hangoztassa, ne ma­gát, tudományát, szellemességét fitogtassa. Igaz­ság legyen minden szaua. Szól az igehirdetés­ről mint erkölcsi kérdésről. Komoly meqqyőző­dés, felebarátai szeretete, szemérmetes férfiasság hassa át. Munkája egy komoly prófétai szemé­lyiség életaktusa legyen. Az igehirdető a Krisz­tusban újjászületett ember legyen. Enélkül beszél­het ékesen, színesen, de még sem igehirdető. Prófétai szabadságot, de Krisztushoz kötöttséget érző egyén legyen. Az előadáshoz fűzött megbeszélés a komoly gondolatok halmazát hozta felszinre. Szünet után br. Podmaniezky Pál beszélt „az igehirdetés feladatairól

Next

/
Oldalképek
Tartalom