Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-06-29 / 27. szám

EVANGEUKUS ŐRÁLLÓ 197 fiz a sokat felpanaszolt stagnállás, melynek kátyújába egyházunk szekere beleuágódott, legott haladásba lendül át, csak a mi közszereplőink, a mi funkcionáriusaink legyenek elölülők az Isten házában is és harsogó hangjukat uegyitsék bele a közös gyülekezeti énekbe. Majd amikor azt a letűnt áldott tipust, melynek az emléke is olyan lelkesítő uarázsu, az otthonukban, családjukban papként imádkozó, papként szereplő egyházue­zéreink típusát újra látni fogjuk: ott kezdődik a mi újjászületésünk, ott pirkad a mi hajnalunk. De mig főpapjaink és nilági egyháznezéreink elő­kelőségüket azzal igyekeznek biztosítani, hogy csak a főünnepeken jelennek meg az Isten házá­ban, addig ne uárjuk a hajnalt, addig az Isten sem akarja a mi diadalunkat. jogász egyház, jogegyház nagyunk. Ez a mi bajunk. Mindenki a jogát uédi, félti, mindenki jo­gokra és nem szolgálatra törekszik. Majd ha imádkozó és pedig szónál és ténnyel imádkozó egyházzá leszünk, kezdünk élni. Megtérés az egyházunk újjászületése. Miskolc, 1918. jun. 7. n r . ' Duszik Lajos ev. lelkész. A nem magyar szauazafokról. Az Őrálló 24—25. számában „Észleletek a legutóbbi egyházi választásokról" cim alatt a szavazatok kiállítása körüli hibákkal és mulasz­tásokkal foglalkozik s ezen hibás szauazatok közé sorolja azokat is, amelyek csak az illető egyházközség istentiszteleti nyelvén voltak kiállít­va s a magyar fordítás mellékelve nem uolt. fí bizottság ama határozatát, hogy a fordítás nél­kül beterjesztett nem magyar nyeluü szavazato­kat elvetette, egyedül az egyetemes közgyűlés tanácskozási és ügykezelési nyelvére való uta­lással védi. Tegyük fel, hogy ebben a tekintetben teljesen igaza uan, — bár nem rejthet magában semmi ueszedelmet sem egyházunkra sem ha­zánkra nézue a nem magyar nyeluü szauazat, — a bizottság eljárása mégis nézetem szerint tel­jesen jogtalan uolt s a bizottság uolt az, amely ezeket az egyházközségeket minden töruény es alap nélkül fosztotta meg szauazati joguktól. Az egész ügy jogi állása ez: az egyházi alkotmány a legnagyobb részletességgel előírja azt, mily kellékek kellenek ahhoz, hogy a sza­uazat éruényes legyen, s mily hiányok miatt kell a szauazatot éruénytelennek nyiluánitani. A tör­uény ebben a tekintetben nem ad, de nem is ad­hat szabad kezet a szauazatbontó bizottságnak mert különben előállhatna az az eset, hegy a bi­zottság, melyben az egyik jelölt párthiuei több­ségben uolnának, oly kifogásokat emelne, me­lyeknek segitségéuel könnyű uolna az ellenjelölt többségéből kisebbséget csinálni. Az alkotmány egy szót sem mond a szauazatok nyeluéről s igy a nyelű nem lehet az elutasítás alapja. A közgyűléseknek joguk uan az egyházi alkotmányt magyarázni és szabályrendeletek által kiegészí­teni. Tehát az egyetemes gyűlés kimondhatta uolna, hogy a szauazatokhoz feltétlenül mellék­lendő a magyar fordítás. De az egyetemes gyű­lés ezt nem mondta ki, (a tiszai kerület az utol­só püspök uálasztás után, a bányai kerület pedig most ezt kimondta. Szerk.) épen azért uan szük­sége a bizottságnak az egyetemes gyűlés hiva­talos nyeluére ualó hivatkozásra, hogy eljárásá­nak legalább látszólagos jogi alapot adjon. De hogy ez a jogi alap meg nem áll, az az eddigi gyakorlatból tűnik ki. Az egyházi alkotmány tör­vényre való emelése óta számtalan választás folyt le egyházunkban, a kerületek és az egyetem hi­vatalos nyeluének megállapítása óta szintén nem egyszer szauaztak egyházközségeink, s mindig akadt sok egyházközség, amely szavazatát csak saját jegyzőkönyvi nyelvén terjesztette fel, a sza­uazatbontó bizottságok ezen szavazatokat eddig mindig elfogadták. Csak a legutóbbi időben le­folyt Geduly, Zsigmondy, Seholtz és Beniezky féle választásokra utalok, fí saját jegyzőkönyvi nyelvükön szavazó egyházközségek nem tüntet­tek, de az eddigi joggyakorlat szerint bona fide jártak el s igazán nem jöhettek arra a gondolat­ra, hogy a törvényes kellékeknek mindenben megfelelő szavazatukat a bizottság nem fogja el­fogadni s megfosztja őket törvényes joguktól. fí szavazatbontó bizottságnak ismernie kel­lett az eddigi joggyakorlatot. Ha ezt ismerte és mégis más gyakorlatot akart létesíteni, köteles­sége lett volna erre az egyházakat előre figyel­meztetni. Ha pedig az eddigi, a töruényen alapu­ló gyakorlatot nem ismerte, uagy pedig más ok­ból mulasztotta el az egyházközségeknek a hite­les magyar fordításra való figyelmeztetést, nem uolt joga ahhoz, hogy a nem magyar nyeluü sza­uazatokat elvesse s ha ezt mégis megtette, . ugy a bizottság uolt az, mely számos egyházközsé­get megfosztott töruényes jogától. Ha a bizottság utólag állapította meg, hogy az ügyrendre ualó hiuatkozással nem magyar nyeluü szavazatot hi­teles fordítás nélkül nem szabad elfogadnia, ak­kor kötelessége lett uolna magának a bizottság­nak gondoskodni hiteles fordításról, nem bánom akár az illető egyházközség költségeire. De a szauazatot eluetni, mely különben a kellékeknek megfelel, s igy az egyházközséget megfosztani legfőbb alkotmányos jogától, ez olyan jogsértés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom