Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-06-13 / 24-25. szám

183 EVANGELIKUS ORALLO 1018 korában. Jelenleg politikailag a központi hatalmakhoz csatlakozott, eluárható hogy egyházi téren is némi közeledés lesz észlelhető, mert nehezen képzelhető el, hogy politikailag a nyugati, aktiu szellemben fejlődjék, egyházilag azonban a keleti quietismusban maradjon. A bolgár egyháznak nem kell féltenie anyanyeluét, hogy az ueszendőbe megy, ha ualaminő alakban létre jön a nyugati egyházzal az unió. Oroszország öszszeomlása s a történelem folyása meg fogja mutatni, hogy hosszabb ideig egyetlen egy haladniuágyó nép sem maradhat meg nála. fi kath. egyházra nagy nyereségek uárnak a uilágháboru eredményeként, de a protestantismus is nyer azáltal, hogy a szintiszta euang. tartományok : Finnország, Eituánia stb. Önállók lesznek. 111. Minden háború látszólag megueti és megsemmisíti a uallás eszményeit, köuetelményeit. Ezért azt mondják a pacifisták, hogy minden keresztyénnek pacifistának kell lennie. Azonban háború és háború között oly nagy a különbség, mint pacifista és pacifista között, fi fegyuer, melyet testuérem, feleségem, gyermekem és hazám uédelmére ragadok, hogy testileg és szellemileg tönkre ne menjenek, hogy még a jöuendő nemzedékek is élhessenek és hogy az én népem hiuatását a uilágban betöltse, — ez a fegyuer szent. Az a fegyuer azonban, melyet népek elnyomására hódítási szándékkal ragadok, — szentségtelen. Ezt a különbséget már az ó-egyház is megtette, mely különben a háborút oly nagyon elitélte. Midőn azonban a IV. században politikai tényezőué lett s tekintélye emelkedett, egyáltalán nem mert többé a háborúról oly elitélőleg nyilatkozni. Belátta, hogy a hegyi beszéd erkölcsi szabályai, amelyek a ker. embernek, mint egyénnek szólnak, aki tudja, hogy neki itt nincsen maradandó lakása, nem uonatkozhatnak az egész emberiségre, amelynek feladata, hogy a földet benépesítse. Azonban pacifista és pacifista között is hatalmas különbség uan. Minden ker. embernek pacifistának kell lennie, azaz a háború borzalmait gyűlölnie kell és mégis fegyuert kell fognia, de csupán a béke eléréséért. Egy jobb békéért kell harcolnia, jobbért, mint az uolt, melynek köuetköuetkezménye a háború lett s amellett hinnie kell, hogy Istennek országa egykor eljön e földre, az emberek testuérek lesznek s oly nagy lesz közöttük az isteni szeretet, mint most az emberi gyűlölet. Ez a gondolkozási mód azonban teljesen eltér attól a paeifismustól, mely minden háborút elitéi, az egyén érdekében az örök békéért küzd és nem győz eléggé csodálkozni, hogy a népek és nemzetek még mindig uonakodnak azt megualósitani. Mintha az örökös perlekedés az egyes családokban, az irigység, a gyűlölet és a többi tengernyi baj egy és ugyanazon népnek határain belül nem lenne sokkal rosszabb, mint a háború és mintha lehetséges uolna á háborút megakadályozni! Ha ott, ahol éuszázadok óta töruény, jog, erkölcs uralkodik és a rossznak hatalmát mégsem lehet megsemmisíteni, hogy lehetne akkor azt idegen népek között megtenni. És ha már a béke ideje alatt titkos szöuetségek létrejönnek és titokban egyik nép a másik romlásán dolgozik, hogy lehet akkor a háborút elítélni, amely ezeket az alattomos dolgokat napfényre hozza? Aki jobb termést akar, annak magának kell a földet megmüuelnie — más mód nincsen 1 A háború a uallás eszményeit nem semmisiti meg, hanem esak próbára teszi s megmutatja minden népnek, milyen fokon áll. Felhiuja a pacifistákat, nemhogy minden áron békét csináljanak, hanem gondolkozzanak, miben áll az illető nép gyengéje és hogy lehetne azon a jöuőben segíteni. Ezen kell mindnyájunknak munkálkodnunk, még azoknak is, akik nem látják, hogy miképen lehet egykor az emberi gonoszság hatalmát megtörni. Idealistának lenni annyi mint: nem látni és mégis hinni, dolgozni! Pacifista csak az, aki ezen a módon igyekszik a sötétből a uilágosságra, jóllehet tudja, hogy uégtelen hosszú ut áll előtte. Emellett feladata a „népjog" megjauitása. A népjog ebben a háborúban szinte neuetség tárgya lett, de téues uolna a népjogról többé egyáltalán nem beszélni. A háború után a népjogoi újból meg kell csinálni és biztosítani. Jóllehet uilágos, hogy határozatok által az örök békét nem lehet megteremteni, mégis lehetséges talán olykor-olykor a háborút megakadályozni. Feladatunk a népjog alapján az igazságosságot és a békét népünk körében megőrizni, amellett azonban az egéss? emberiség jauát szem előtt kell tartanunk. Tábori lelkészi konferencia. Május 13-án gyűlt össze a X és Xl.-ik hadsereg protestáns tábori lelkészi kara a déltiroli uadregényes Etsch uölgyének Bózen neuii német uárosában, hogy szolgálatának részleteiről beható eszmecserét folytasson. A konferenciát a Xl-ik hadsereg uezető euang. lelkésze IDinkelmann Erich hiuta egybe, ki a tanácskozást uezette. Az értekezlet megnyitása utan Hafner Károly táb. lelkész, mint a helybeli egyházközség papja a presbyterium neuében üduözli a megje-