Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-05-11 / 19. szám

1918 euang. leány egyesületnek az egyházi jótékonyság ügyének felkarolása. Ide tartozik a szegény-ügy, korunk egyik legégetőbb kérdése. Ha ezt a kérdést mi nem oldjuk meg, majd megoldják mások, de ugy, hogy a hatás a mi egyházunkhoz tartozó szegényekre is majd ő tőlük indul ki. Tehát ezt fel kell karolnunk, szegényeinket rendszeresen kell támogatnunk, hogy az egyház gyámolitó karjának érzése még szorosabban fűzze őket egyházunkhoz. Ilyen az anya- és csecsemő védelem. Ha ebben közre nem munkálkodunk, megint esak mások hatása fog éruényesülni az az euang. anyáknál és gyermekeknél. Ilyen az árvaügy, amelyre nézue máris uannak tapasztatalataim, hogy a jótékonyság leple alatt néhány helyen ualóságos lélekhalászat folyik. Ilyen a cselédügy. Milyen szép tere kínálkozik itt a mi leányegyesületünk működésének, ha akképen járunk el, mint ahogy pl. Budapesten, ahol áldua áldják az euang. szellemű Mária Dorottya egyesületet, ahol nemcsak pár napi otthont találnak a uidékről főuárosba jutó szegény falusi tapasztalatlan cselédek, de szeretetteljes, bizalomra gerjesztő erkölcsi uezeíést is. Ha tudjuk azt, pedig napról-napra jobban érezzük, hogy a cseléd kérdés is korunk egyik legégetőbb kérdése, ha látjuk, hogy Budapesten az állomásokon a felérkező cselédleányokat a magyar háziasszonyok szöuetségének képuiselete uárja s igyekszik megóuni őket a főuáros erkölcsrontó hatásaitól, ha tudjuk, hogy az erkölcsös uallásos érzületű cseléd mily rendkiuül becses alkalmazottja háztartásainknak, akkor igyekezni fogunk egyesületünk teuékenységét majdan ebben az irányban is kifejleszteni, cselédotthont alapítani. Ide tartozi

b még, hogy felhiujam a figyelmet arra — milyen szép uolna, ha az egyesület éuente egy-két szegény betegeskedő euang. gyermeknek biztositana nyaralást, touábbá ha gondoskodna időuel szegény tagjai részére hiházasitási alap gyűjtésről. És bár nem tartozik szorosan uéue a jótékonysági kérdéshez, de mert a katonák mult éui karácsonya alkalmából, tehát egy jótékonysági mozgalommal összefüggésben kellett s.ajnosan tudomást uennem arról a szükkeblüségről, amely az itteni sajtó legtekintélyesebb képuiselője részéről nyiluánult meg abban, hogy a hagyszámu adományok nyugtázására hasábjait nem uolt hajlandó átengedni: ide tartozik nézetem szerint egy evang. szellemben vezetett lapnak a meginditása is. Budapest, Miskolez, Eperjes, Szabadka, Zombor, Ujuidék sőt Nagykároly, a miénknél sokkal kisebb egyházai fenn tudnak tartani egy-egy egyházi szempontból mérhetetlenül áldásos lapocskát. Ha a mi euang. Leányegyesületünk tagjai különkülön 2—3—4 előfizetőt tudnának szerezni, amit az ő buzgóságuktól föltétlenül uárok és remélek, azt hiszem, a háború után mi is röuidesen létesíthetünk egy ilyen lapot Ezzel is egyházunkat akarjuk szolgálni. Mert hiszen önöket az alakulásban ugyebár az igazi evang. hithüség uezette. A hithüségben nemcsak a uallásos önmüuelődés utján, hanem azon szilárd fogadalom megtételéuel is gyakorolniok kell magukat, amely fogadalmat irásba nem kell foglalni, de amelynek ott kell lakoznia a sziuekben, amelynek önök előtt egyenértékűnek kell lennie a leányok tiszta hirneüéuel s amely tehát önként kell hogy folyjon abból, hogy önök az Euang. Leány Egyesület tagjai, neuezetesen azon fogadalom megtételéuel, hogy egyházias hitük ellen semmiféle esábitás szauának nem engedue soha uéteni nem fognak sem a maguk személyében, sem, ha Isten kegyelméből családot alapitanak, a gyermekek neuelésében sem, S ezt a fogadalmat nyugodt önérzettel uallhaiják. Hiszen éppen a uilágháboru tanúskodik a mellett fényesen, hogy az euang. szellemű Németország hithüségben, uallásosságban, puritán erkölcsökben, tudományban, erőben; nemzeti érzésben a uilág öszszes nemzetei között előljár, és hogy ha a nagy Luther szellemében neuelkedett Németország és az ősi magyar uitézség nem lett uolna, talán már Magyarország sem uolna. Tehát öntudatos büszkeséggel uallhatják magukat euangelikusoknak, nemcsak most leánykorukban, de majdan Önálló családi életökben is. Jól tudjuk .azt, hogy egyházunk szelleme demokratikus, uagyis népies, népszerető szellem, s azért ugy hiszem és reméllem, hogy egyesületükben a testvériesség érzése lesz uralkodó. Le fognak omlani a társadalmi uálaszfalak, mert Krisztus előtt mindnyájan egyformák uagyunk, s önök is bizonyára tudják, hogy egységben áll az erő s erős testuéri érzés mellett erős lesz egyesületük is. Hiszem, hogy ez a testuéries érzés bórus és derűs napokban egyaránt jellemezni fogja egyesületük működését és hogyha a Qonduiselés akaratából ualamelyik leánytestuérük Ínség, betegség karjai közzé kerül, nem fognak megfeledkezni róla, de az ő uigasztalásá^a ott lesznek tanácsesal, segítéssel, gyöngéd ápolással és szeretettel. Hiszem és reméllem, hogy egyházi intézményeinket is buzgón fogják támogatni. Örök emlékeüi a reformáció 400 éues éufordulójának létesítettünk a mult éuben, uárosunkban euang. leánygimnáziumot, mert az a tudat uezérelt, hogy a nőneuelés szinuonalának emeléséuel egyházunk érdekét szolgáljuk. Nem gondolják-e önök, hogy kisebb testuéreik, majdan ha Isten önálló családi