Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-04-13 / 15. szám

XIV, év. Budapest, 1918. április 13. 15. szám. EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. A lapoí szeüemi. és anyagi fcakmtetöen üisté mindennemű pőstai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István leikészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldenöő. S8 FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Helyettes szerkesztő: (TIARCSEK JÁNOS bpesti valiástanár. FÖ UNKATA RüAK : Seholtz Ödön Dr. Varsányi Mátyás Blatniczky Pál ágf'al/i esperes-lelkész budai ll. lelkész. cinkotai lelkésí. Me^j^lenik hetenként eav íven A lap ára: Egész évre 2© K Féiévr<e .. .. 10 k Egyes szám ára 50 } Hindcteiek éc pályásatok ái<a: Kgéasc, oldal 40 K Állandó Hird*tás9ítui3genycui sa._ TARTAüOMJEQySÉK : VBZÉRGWK : Tettre fel J * * * — A vallástanítás reformja. Mayer Pál. - Két meg« jegyzésről. Duszik Lajos. — Széljegyzetek. M. Belétel — Pályázatok és hirdetések. Tettre feli Állandóan figyelemmel kisértük azt a sajtóakciót, mely a Ref. Sajtóegyesületben s a megalakult Bethlen-nyomda R.-T.-ban s a Központi Sajtó uállalatban erőteljesen megnyilatkozott. Rámutattunk arra többször is, hogy e téren mireánk is tenniualó uár, ha a nagy szellemi küzdelemben tényezők akarunk lenni, s meg akarunk állni azon a sülyesztő lejtőn, amelyen esak állandó hanyatlásunk, tér- és lélekueszteségünk uolt. Hangsúlyoztuk feladatainkat, igyekeztünk a figyelmet a tenniualókra irányitani és uártuk reménykedoe, hogy u„alaki a uezérek közül, aki látja szomorú helyzetünket, hallja az idők minderősebben hangzó szauát s nem akarja örökös optimizmussal elaltatni ébredező tettrekészségét s uan erkölcsi erő és bátorság benne, hogy az euangeiikus ügy munkáual kiuiuott diadalába uetett szent optimizmussal kibontsa a begöngyölitek zászlót s megfújja a riadót: fel, munkára, alkotásra fel! — Eddig hiába uártunk. Nem uádolunk azért senkit, hiszen egy ilyen dologhoz keués a lelkesedés, sőt az áldozatkészség is, ehhez sok megfontolás, higgadt mérlegelés, nyugodt teruezgetés és terepuizsgálódés is kell. Megértjük a csendet. Munkát jelenthet az. De történt ualami, ami biztató és örömmel tölthet el. Az Eu. Lap legutóbbi számában „Az egyeusulyért" száll sikra és „resíelkedéssel szögezi le" azt az állapotot, amiben uagyunk, amikor látja máshol az alkotást és a tettrekészségeí, s ezzel szemben a mi csendes szemlélődésünket, apróbb nagyobb egyenetlenségünket.. Teljesen ualljuk, amint eddig is hangoztattuk: ,,a mostani szégyenletes és hazai euangeiikus egyházunk, uallásos uilágnézetünk, közéleti helyzetünk szempontjából felette káros állapot meg kell szüntetnünk." Euangeiikus napilap, sajtóügyünk fellendítése mind olyan dolgok, melyek lapunk legutolsó számaiban állandó kérdések uoltak. Euangeiikus egyházi és társadalmi lapnak, olyannak, mely az eddigiek kereteit túlhaladja, amely mindenkor pozitiu célokat szolgál, amelyet hitének megszeretése, euangeiikus . egyháza iránt ualó lelkes 'ragaszkodása uégett örömmel oluashat lelkész, felügyelő, presbyter és egyháztag, napilapnak, mely az euangeiikus ker. uilágnézetet képuiseli a uilágnézetek érdek-harcában, az egész sajtóügynek, mely határtalan munkalehetőségeket és biztató kilátásokat nyit meg előttünk, megnyitottuk lapunkat, mert láttuk a fontos mozgalmakat és hallottuk az idő szauát, mely tettre, életbeuágó alkotásra hiu. Szolgálni akartuk e téren is egyházunkat. Akarjuk most is, amikor nem is uárt módon egy laptársunk is felkarolja az ügyet, sőt ott kezdi, ahol mi megáliottunk egy pillanatig. Egy arraualó, gyakorlati érzékű, üzleti és uele öszszefüggő jogi kérdésekben alaposan jártas uezérférfiura uártunk, aki élére áll a mozgalomnak. E helyett a laptárs állott ki s gyülekező trombitaharsonát hallat. Helyesen teszi! Mi meghallottuk a gyülekezőt és touább adjuk. Köuetkezetlenek uolnánk s nem az ügyet szolgélnók, ha félreállnánk. Ez nem lehet lap-ügy, s nem uezethet más szempont, ' mint az eszmény lelkes touábbi szolgálata. Hisszük, hogy ők is hasonlóan járnának el, mert egy uj, életbeuágó euangeiikus alkotásnál nem a félreáHás, a kritizálás, hanem a lelkes támogatás az önzetlen kötelességünk. A részletekben lehetnek különbségek, a fődologban azonban egyeknek kell lennünk. Euangeiikus egyházunk nem engedheti meg magának azt a hiúságot, hogy külön-külön kiuilágitott termekben gyülekezzünk s tanácskozzunk — egymás ellen. Nem pusztán az egyensúlyért tömörülünk,