Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-03-30 / 13. szám

1®18 is. Külömbség csakis az eszközökben s azok alkalmazásában lesz. Ez okból a uallásoktatás, a ualíásos neuelés, a ualíásos szellem ápolása már a családban kezdődik. A felnőttek uallásokíatása a családban, a templomban s a ualíásos összejöueteleken, estéken történik. A családokban ualó oktatás inkább közuetett, t. i. a lelkésznek csupán arra uan gondja, hogy az egyes családok megfelelően ellegyenek látua> énekes-, ima-, prédikáeiós könyuekkel, bibliákkal s gondja uan rá, hogy ezeket hiuei használják is. Alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt inti őket a házk istentiszteletek tartására, a szent Jíönyuekkel ualó foglalkozásra, mert a lélek ama könyuekből nyer egészséges táplálékot, — a szellem, a lelkület, az egész életfelfogás, az erkölcsi élet eme könyuek által ujul meg. A családi uallásoktatás eszközeihez tartoznak még a ualíásos szellemű naptárak, újságok, traktötusok — de csakis mint szórakoztató eszközök s csakis másodlagos értékkel. Az újság sohase pótolja az imakönyuet; uagy a traktatus a bibliát s ha népünknek kezébe is adjuk azt az egyházi lapot, gondunk legyen rá, hogy ezáltal az imakönyuet, énekes könyuet, bibliát kezéből ki ne uegyük. A felnőttek templomi uallásokíatása, az istentisztelet keretén belül történik s különösen kell, hogy az igehirdetés legyen az oktatás központja. Erezze minden ember, ki az Ur házába fölmegyen, hogy ő ott, mint Istenországának tagja, mint a menyország polgára azért jelent meg, hogy tanulja lelke örök üduösségét munkálni. A templomban neueljük igazán hiueinket, ahol még a pihenésnek megszentelt ünnepén és a földi élet gondjaiual gyötörjük a tisztultabb régiókba uagyakozó lelket: ott .a szószék jelentőségét elueszitelte, ott a templom nem Istenországa terjesztésének- műhelye, az bátran becsukhaíó. Uilági dolgokat a templomon kiuül is lehet tanítani! Ujabb időben a belmisszíói mozgalmak élénkebb felkarolásáual szépen kezdenek tért hódítani a ualíásos estélyek, melyeket bizonyos időben általánosan kellene rendszeresíteni s a melyek — megfelelő könyutárral kapcsolatban, különösen a falu szellemi müuelődésének központjai lehetnének. Ezeken Isten igéjén kiuül bátran tárgyalhatók a mindennapi élettel összefüggő kérdések is. Eme megjegyzéseim egyháztársadalmunk földmiues s alacsonyabb müueltségü elemének ualíásos oktatására uonatkoznak. Sokkal nehezebb az intelligens, müuelt elem uallásokíatása, mert ez a tartalom, a lényeg mellett a forma szempontjából is igényekkel lép fel. (Folytatjuk.) 101 Az államsegélyek kifizetéséről. **) Egyik hiuatalos forrásunk arról ad hírt, hogy tekintettel azon általános panaszrer, hogy a kongrua, korpótlék és egyébb állami eredetű segélyek a lelkészek kezeihez későn jutnak el, a Kultuszminisztérium egy újítás teroéuel foglalkozik, a melyet az illetékes egyházi hatóságokkal közölt. Ezen újítás abban állana, hogy ezután az állami eredetű segélyeket a kultuszminiszter az illetékes adóhiuatalolmál óhájtja minden igényes lelkésznek külön-külön kiutaluányozni s ott uenné fel kiki az ő segélyét ugy, mint a tanítók az ő államsegélyüket. Mielőtt ez a tern, — amely ugyan praktikusnak látszik — megualósulna, kénytelenek uagyunk szauunkat ezen teru ellen felemelni s mély tisztelettel bár, de nyomatékosan arra kérni egyházi hatóságainkat, hogy ezen terűhez nem csak hogy hozzá ne járuljanak, hanem leghatározottabban tiltakozzanak ellene. Elsősorban ép a tapasztalat késztett arra, hogy ezen kérelemmel előálljunk. Tanítóinknak az a tekintélyes része, amelyik fizetés kiegészítési államsegélyt éluez, ma már nem is érzi magát egyházi tanítónak, mert jöuedelmének nagyobb részét tényleg az adóhiuataltól kapja s ez az egyháztól ualó látszólagos függetlenség oka sokszor annak a sok kellemetlenségnek, a melyet itt is ott is tapasztalunk. Ne akarjunk mi lelkészeink egy részének még alk^lrmt sem adni arra, hogy esetleg szintén ily an al-jüggetlenségi érzelmekkel teljen meg. Egyházunknak mindig az uolí a nagyon is sokszor hangoztatott elue, hogy az állami dotációt, segélyt egy összegben kiuánja az egyetemes egyház pénztárába megkapni s autonom jogánál fogua osztja azt ki az egyesek között. Nem egyszer mint sérelmet is hangoztattuk, hogy a uk. miniszíer itt-ott önkényiileg, a uilági hatóságok egyes tulbuzgó közegeinek besugása folytán meguonta egyes lelkészektől a kongruát a nélkül, hogy az illetékes egyházi hatóságot csak meg is kérdezte uolna. Mi lesz akkor, ha lelkészeink egyenesen az adóhiuataloktól fogják megkapni az államsegélyeket s igy teljes függésbe, még pedig politikai függésbe fognak kerülni az államkormánnyal szemben. Ugy érezzük, hogy ezzel a sokat "hangoztatott lelkészi függetlenségnek a sírját fogják megásni. S ezért is tiltakoznunk kell a teru ellen. fí mi a láíszólagos praktikus oldalát illeti a dolognak, hogy t. i. talán gyorsabban fogják a lelkészek a pénzt megkapni, hát ugy látjuk az is téues nézet, fl tanítók államsegélyénél is azt tapasztaljuk, hagy a mig az utaluány a két féle EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ