Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-03-24 / 12. szám

EVAlíOELJKUS ŐBÁLLÓ 91 szolgál. Tehát azt a célt szolgálja, amit az Őrállóban legutóbb megjelent cikk annyira szükségesnek tart. A felső tagozat még két irányú tanfolyammal egészithető ki. Az egyik a leánygimnázium, mert esak ettől kezdve leánygimnázium; a másik a leány felső kereskedelmi iskola. E kettő közül bármelyiket lehet szervezni a felső leányiskola mellé, avagy mineakettőt. Magukban azonban nem szeruezhetők, hanem esak a felső leányiskola mellé. A leánygimnázium és a leányfelsőkereskedelmi iskola egyaránt négy évfolyamból áll. íme tehát meg van a leányképzés lehetősége, három, illetőleg négy irányban. Altalános műveltségre a felsőleányiskola, tudományos pályára, a leánygimnázium, kereskedelmi pályára a felső kereskeddlmi iskola állhat rendelkezésre; a neuelőnők kiképzésére pedig a felső leányiskola fölé lehet egy éui képzőtanfolyamot szervezni. Ilyen állami leányközépiskolák már vannak. A katholikus és református eddig úgynevezett „felsőbb" leányiskolákat is át kell alakitani leányközépiskolákká. Több már át is alakult, illetőleg az átalakulás folyamatban van. Csak nekünk evangélikusoknak nincsen leányközépiskolánk. Uolt „felsőbb" leányiskoláink nem alkalmasak arra, hogy ilyenekké átalakuljanak, azoknak polgári iskolákká kell a miniszteri szervezet serint átalakulniok. Nem szükséges tehát uj isolatipusokat keresnünk. Nem is lehetséges, mert a kormány eltérő tipusu leányiskolákat nem engedélyez. Ragadjuk meg az engedélyezhető evangélikus leányközépiskolák létesitését. Tudomásom szerint ilyenek létesítésére több egyházkerületben megindult a mozgalom. Kell is ebből több is. Minden kerületben legalább egy. Mert hiszen a Budapesten tervezett egymagában nem elegendő az egész ország evangelikus tanulni vágyó leányai részére, sem a leányaikat magasabb műveltségre juttatni óhajtó evangelikus szülők számára. Tereljük helyes és egyedül megualósiíható útjára euangelikus leányneuelésünk kérdését. fí leányközépiskolákban olyan magas tandijak szedhetők- hogy ezekből a fentartás legnagyobb része fedezetet talál. Anyagilag sem kell tehát visszariadnunk az ilyen iskolák létesítésétől. Egyházfelügyelő. * * * 11. Élénk érdeklődéssel olvasom a „Nőnevelésünk hiányairól" eimü cikk nyomán megindult eszmecserét, Elmondom én is erre vonatkozó nézeteimet, talán sikerül a felvetett kérdést megvalósulásához közelebb vinni és a kérdés körül felmerült ellentétes nézeteket összeegyeztetni. Én a felvetett eszmét üduösnek és megvalósulását euang. egyetemes egyházunk érdekében szükségesnek tartom. Örömmel vettem tudomásul Solymosy báró őméltóságának az első cikk hatása alatt bekövetkezett s fényes adományban megnyilatkozott érdeklődését az eddigi sikerhez, az eszmét felvető Raffay Sándor nagytiszteletü urnák őszintén gratulálok. De engedje meg nekem a Nagytiszteletü ur, ha figyelmét felhiuom arra a körülményre, hogy azok az ellenséges hangulatok, amiket első cikke kiváltott, első sorban a terubevett iskola címének a következményei. A Nagytiszteletü ur első cikkében a létesítendő iskolát egyházunk első leány-neuelő intézetének mondja s későbben is azt állítja, hogy nekünk „Evang. Leánynevelő-intézetünk" még nincs. Ez téues állítás 1 Mert igen is, nekünk van már négy leánynevelő-intézetünk, minden kerületnek egy-egy. Ezektől a nevelőintézeti voltukat elvitatni esak azért, mert azokban nemcsak nevelünk, de tanítunk is, nem lehet. Hogy mennyire nevelőintézetek ezek is, arról sokat beszélhetne az ezen intézetek alkalmazásában álló, mintegy negyven evang. nő, aki épen ezen iskolák nevelőintézeti szervezeténél fogöa — ha állását megakarja tartani — női cölibátusra van kárhoztatva, életét majdnem zárdailag éli le, s sokszor a társadalmi kritika igen szigorú mértékének van kitéve, épen iskoláink nevelőintézeti szervezetéből kifolyólag. Hogy ne lennének nevelőintézetek ami intézeteink, ha mi egész életünket a gyermekekkel együtt, egy nagy családot alkotva éljük le, s a gyermekeket nemcsak tanítjuk, de azokat testileg és erkölcsileg is gondozzuk ? 1 Leányneuelő-intézetünk tehát már uan négy, de olyan, amilyen Raffay nagytiszteletü ur lelki szemei előtt lebeg, még nincs. Nert igaza van Stráner V. szerkesztő urnák, hogy a teruezett intézet esak a legfelsőbb tízezrek intézete lenne. De én azért nem török pálcát a terubeuett intézet felett! Magam is tapasztaltam eseteket, amelyek azt bizonyítják, hogy ilyen intézetre ami Ev. Egyházunknak szüksége van, illetőleg, ennek az intézetnek a létesülése Evang. Egyházunk érdeke. Hogy ez igy van, azt bizonyítja Solymosy báró ur őméltóságának, a cikk hatása alatt történt spontán megnyilatkozása. De abban ismét eltérek a Nagytiszteletü ur véleményétől, hogy a cél eléréséhez ismét. ev. egyházaink, gyülekezeteink fillérjeit kérjük. Ezek-