Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-02-17 / 7. szám

lyozaák. hogy „mihelyt fi vallás szociális tényezője önmagába felszívja és megsemmisíti annak egyéni vonásait, ŐE üdvösségmunkáló egyhásnagyon könnyen közönséges SBOciális egyesülésQé lesz, s as egyház elvessiti az egyetlen örökké' való fundamentumot" ? Nagyon igaz, saintiscta aranyszavak ezek. Éppen ea okból elsőrendű egyházi közérdek, hogy az őrállók tisztában legyenek saját föladataikkal éppen ugy, mint a velük együtt működő tanitók és tanárok lelkületével, hitbeli és szociális felfogásával egyaránt] Ez a tudat érlelte meggyőződéssé bennem a gondolatot, hogy a leggyöngébb kísérlet is jó szolgálatot tesz öhhor, midőn az apokaliptikus idők hatása alatt, egy uj korszak küszöbén, a jövő érdekében, célhozvezető irányelvek kialakításáról kell tanácskozni az őrállók, a tanácsosok, a bölcsek gyülekezetében. (Folytatjuk.) Játék a számokkal. Hurtay kartársunk az Őrálló 5-ik számában megjelent válaszára bátor leszek —^az igen tisztelt Szerkesztő ur szives engedelmével — röviden néhány megjegyzést tenni. Mindenekelőtt leszögezem, hogy én nem azt állítottam, hogy az a városi lelkisz falusi kollegájának állásával, — hanem azt, hogy mai háborús jövedelmével megcserélhetne, és azt hiszem, szivesen meg is cserélne 1 s ezen állításomat — Hurtay kartárs minden érvei dacára fentartom. S minthogy erre provokáltattam, — kénytelen leszek ennek bizonyítására saját tapasztalásomból argumentumokat felhozni. flz én tapasztalásom — amit 20 év óta pontosan vezetett bevételi és kiadási naplóimmal tudok igazolni — arra tanit, hogy egy 6—7 tagból és a megfelelő számú cselédségből álló intelligens, uri családnak ma, ha szerényen de tisztességesen akar élni és ruházkodni — legalább 10,000 korona évi jövedelemre van szüksége és pedig falun csak ugy mint városban 1 Ennyit költöttem el p. o. én magam is a mult évben a cselédséggel együtt 9 tagból álló családomra és 27 holdas gazdaságomra. fí legtöbb falusi lelkész mai jövedelme — pláne ha gazdálkodik is és egy kis szerencséje van — jóval felül van 10.000 koronán; (ismerek lelkészeket, akik csak marhából bevettek a mult évben 8 — 10.000 koronát I) — a városi lelkészeké pedig, amennyire én tudom, mind alul van ezen. Igaz, hogy annak a falusi lelkésznek van valamelyes kiadása is a gazdálkodásra (ámbár ez épen ma, amikor a legtöbb helyen hadifoglyokl a cselédek, igazán minimális 1) ugy de eaael szemben meg ott van városon az élelmi cikkeknek drágábbsága 1 (p. o. 1 liter tej falun 40 50 fillér, városon majdnem ugyanannyi krajcár; 1 méter fa falun 20 korona, városon legalább is 30 — I kgr. zsir városon 10—14 korona, — falun, ahol magunk hizlalunk, alig kerül ennek felébe 1 Ugy hogy végeredményképpen városon az élelmi cikkek drágábbsága teljesen kiegyenlíti, sőt talán fölözi is falun a gazdálkodással járó külön kiadásokat. Tehát ha a két állást összehasonlítjuk, bátran vehetjük fel falun a bruttó bevételt évi jövedelemnek (bele értve ebbe természetesen az otthon elfogyasztott tejnek, tojásnak, zsírnak, csirkének sat. értékét is!) Ha már most a 6—7 tagu családok mai évi normális szükségletét lO.OOn koronában állapítjuk meg ami egy szerényen, de tisztességesen élő ilyen családnak épen elég! — akkor bátran el merem mondani, hogy a gazdálkodó falusi lelkészek ma mind -f—

sal, a fix fizetésű hasonló családu városi lelkészek pedig mind —sal zárják le számadásukat! Tehát állítom és hirdetem, hogy a városi lelkészek ma — feltéve hogy helyesen vannak a falusi viszonyok felöl informálva, — mind szivesen cserélhetnének és bizonyára cserélnének is fizetés dolgában falusi kollegáikkal! Ha Hurtay kartársam kételkedik ebben, tegyen egy ellenpróbát: hirdessen pályázatot arra, melyik városi lelkész volna hajlandó jövedelmét megcserélni az ő mai összes] jövedelmével? Százat teszek egy ellen, hogy nem győz válogatni a pályázók közül! . . . Ami végül H. kartársnak azon megjegyzését illeti, hogy káka bélü barmok lehetnek erre mi felénk, ha 200 qu. szénából 30 darabot el tudunk tartani, — erre az a válaszom, hogy az én káka bélü teheneim és üszőim a megyénkben, béke idején, tartani szokott állat kiállításokon mindig dijat nyertek, — annak dacára, hogy én a hiványilag járó 20 qu. szénának az árát pénzül kapom s magamsem termelek többet 60—70 qu. szénánál! . . . Mert a gyengébbek kedvéért én is megjegyzem, hogy amint az ember nemcsak a hust, — ugy a tehén és ló is — pláne a lói nemcsak a szénát, hanem a tavaszi szalmát és a répás töreket is igen jó izüen megeszi s hozzá még elég szép is tőle! (a lónak természetesen zabot adok a szalma mellé!) Különben is a föletetett takarmány mennyisége nem anynyira az állatok káka — vagy nem káka bélüségétől, mint inkább a helyes beosztásból és a gazda szemétől függ, — régi közmondás lévén, hogy „a gazda szeme hizlalja a marhát." (Ismerni II a felvi dtki és ez eltictki takarmányozási