Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)
1917-02-17 / 7. szám
XIII. év. Bucfcapoat, 1917. febro&r 17 7. szám. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI H ET FLAP. Uj jubileumi alkotás? E megkérdőjelezett cím alatt az Ev. Űrállóban felvetett terv ellen méltatlankodó cikk jelent meg az Evang. Egyházi Élet f. é. 11. számában. S—s = Stráner Vilmos szerkesztő ur helyteleníti e cikkben az Evangélikus Leánynevelő Intézet lervét. fizzál üégzi írását, hogy „miért akarunk mindig és minden áron ujat alkotni", miért akarjuk uj alkotásokkal tönkre tenni, agyonütni az életre hivatott és életre képes régieket?" Ha már volna Ev. Leánynevelő Intézetünk, érteném ezt a méltatlankodást. De nincsen és terve sem merült jel senkiben. Legalább nem tudok róla. Leányiskoláink vannak, de Leánynevelőink nincsenek. Valamennyi leányiskolánk a rendes iskolai tipus valamelyikét képviseli, azt fogja képviselni a kőszegi ev. leánygimnázium is. Olyan intézetünk azonban, amilyent akár a Sacré eour, akár a Sión képvisel, nincsen. Ha tehát az „uj alkotás" Isten segítségével és a nemes emberbarátok áldozatkészségéből csakugyan létrejön: semmiféle életre hivatott és életre képes régit" nem üthet agyon és nem tehet tönkre, mert nincs mit agyonütnie és tönkre tennie. Inkább örülnünk kell, hogy „ujai alkotunk". Olyan ujai, amire szükségünk van, amivel talán — helyes vezetés mellett — végre valahára felvehetjük a versenyt a gyermekeinket rontó zárdai leánynevelőkkel. Merthogy ezeket a kőszegi leányiskola felállítása után és felállítása dacára is látogatták, az csak természetes volt. Hiszen felsőbb leányiskolát másutt is találhattak s a zárdákba nem a felsőbb leányiskola tananyagának elsajátításáért küldték a szülők a leányaikat, hanem különösen a nyelvek és a „társaságban" szokásos nevelés érdekében. Ilyesféle intézetre gondoltam én, mikor az eszmét felvetettem s ilyesféle intézetre gondolt Solymossy báró ur is, mikor az eszmét felkarolta s a maga régen táplált eszméivel azonosnak vallotta. Egy ilyen „uj alkotás" semmiféle régit létében meg nem támad, versenybe semmiféle intézettel nem is kerülhet. Stráner barátom azonban téved, ha azt hiszi, hogy az intézet kizárólag a „felső tízezer" leányai számára terveztetik. Arra a bizonyos „magasabb társadalmi műveltségre", a melyről a nemes báró beszél, nemcsak a „felső tízezreknek" van szüksége. A müveit középosztály, melyhez az összes diplomás és földbirtokos osztály tartozik, leányainak méltán kíván „magasabb társadalmi műveltséget" nyújtani. Az iskolázottság ezt nem meríti ki. A külföldi, különösen a