Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)
1917-02-03 / 5. szám
34 EVANO EL[Kyg ŐRÁLLÓ 1917 internátussal egybekötött leánynevelő intézet megalapításával, hogy ne kelljen leányainkat sem katholikus zárdákba, sem külföldre kiadnunk, hanem hogy adhassunk nekik itthon családias és egyházias, magasabb társadalmi nevelést. Megismétlem a kérelmet a kerületek püspökeihez, felügyelőihez, az esperesekhez, az egyházmegyei felügyelőkhöz, a lelkészekhez és egyházi felügyelőkhöz, minden rangú tanférfiakhos, nyissanak meg egy aláirási ivet és gyűjtsenek azokon buzgón adakozókat e nemes célra. Szebben és hasznosabban a 400-ik évF fordulót alig ünnepelhetjük meg. En a magam részéről ötvenezer koronát ajánlok fel, melyet mától kezdve kamatoztatok és azonnal letéteményezem, amint a gyűjtés eredményéről az intézet megalapításának lehetőségét látom. Üdvöt és békét kivánva a magyar hazára, áldást kivánok a magyarhoni ág. hitv. evang. egyházra! fípatelek, 1917 január 28-án Br. Solymosy Lajos. LŰilson békefelíéíelei. *) Világszerte ismeretes az a nemes törekvés, melyet az amerikai Egyesült Államok elnöke a világháborút felváltó világbéke érdekében ujabban kifejt. Semmiféle kritikát nem kivánunk fűzni Wilson régebbi szerepléséhez; a békejavaslat politikai vonatkozásaihoz sincs semmiféle megjegyzésünk, de a béke feltételek emberi és valláserkölcsi jelentőségére rá kell mutatnunk. Kétségtelen, hogy a békesség keresésében és munkálásában liJilson velünk azonos utakon halad, fíz evangéliomi egyházak természetes hivatása az emberiség külső és belső békességének szolgálata és biztosítása. Mi is világbékére törekszünk, csakhogy a mi életfelfogásunk szerint a fegyveres küzdelmekkel való felhagyás nem közvetetlen célja, hanem természetes következménye az óhajtott átalakulásnak. Mi erkölcsi erők és lelki irányok alapján, a Krisztus evangéliomának minden lélekben való diadalma és a megváltottság tudatával megszentelt alázatos sziv szeretetben való meggazdagodása által reményeljük a világbéke bekövetkezését. Wilson békefeltételeiben is van azonban néhány olyan gondolat, amelyet a társadalom, még az egyházi élet társadalma is megszívlelhet, mert evangéliomi szellemből fakadt. Azt mondja tüilson, hogy „csak az a béke lehet maradandó, amelynek alapja az egyenlőség és a kÖ2Ös részvétel a közös haszonban." A magyarországi egyházak és társadalmi rétegek között állandóan duló torzsalkodás egyik oka is az, hogy a társadalmi rétegek törvény előtt való egyenlősége, a keresztyén egyházak s általában a törvényesen bevett vallásfelekezetek egyenjogúsága is csak írott malaszt, melynek valósága nincsen. É? nemzeti dicsőség és a közjavak hasznaiban pedig dehogy is van közös részvételük, — hiszen a koronázástól kezdve a legkisebb értékű társadalmi szereplésig, — s az ország anyagi erejének igénybevételétől a díszek és méltóságok osztogatásáig az azonos kulturmunkát végző társadalmi tépyezők ugyancsak egyenlőtlenül részeszesednek a közösség javaiban és jutalmazó figyelmében. Ami áll a nemzetekre és az országokra, áll azok belső társadalmi berendezésére is. Maradandó béke s ennek alapján helyes fejlődés csakis az egyenlőség igazságosan osztogató keze nyomán keletkezhetik. Ezzel belsőleg összefügg tOilson ama tétele, hogy „biztosítani kell az összes népek egyéni és sociális fejlődését és a vallásszabadságot." Minden megjegyzés nélkül füzzük e kijelentéshez a következő axiomaszerü kitételt: ,,Azt a békét, amely ezt az^alapelvet nem fogadja el, föltétlenül meg fogják dönteni, mert ez a béke nem alapul az emberiség hajlamain és meggyőződésein." Oly igazságok ezek, amelyeknek alkalmazása a mi eguházl és társadalmi életünknek végtelen sok kinövését, káros betegségét tudná meggyógyítani és eloszlatni. Azt is hangsúlyozta Wilson, hogy valamennyi nép fogadja el Monroe ama törvényét: „egy nép se törekedjék arra, hogy a maga kormányzatát egy másik népre, avagy más nemzetre kiterjessze, hanem minden egyes nép a maga kórmányformáját és a maga fejlődési menetét önmaga határozza meg". Autonom egyházunk e békefeltétel fontosságát teljesen átérti, flz egyháztörténelem szenvedésekről és szeretetlenségről beszélő lapjai, a világtörténelem végzetes és szégyenletes eseményei mind ez elv mellőzésének a keserű gyümölcsei voltak. Nem ismerjük Wilson egyéni vallásosságának mélységét és komolyságát, de azt tudjuk, hogy békefeltételeit az evangéliomi szellem ihlette meg s azt is tudjuk, hogy ez
