Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-01-27 / 4. szám

'1917 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 29 I Uálasi. A dunáninneni evang. egyházker. Elnökségének hódoló felipatára Őfelsége IV. Károly apostoli királyunk a következő legkegyelmesebb távirati válását küldte: „Méltóságos és Főtisztelendő D. Baltik Frigyes evang. püspök urnák Balassagyarmat. Ő császári és apostoli Királyi Felsége élénk megelégedéssal fogadta a dunáninneni euang egyházkerület elnöksége hűségének biztosítását és legkegyelmesebbben szíves köszönetét nyilvánitja az elnökségnek ugy ezért, mint az Őfelségéért és uralkodó Házáért mondott imájáért. Legfelsőbb parancsra. Kabinetiroda. Jótékony adomány a harctérről. Dr. März Jakab, a bajai euang. egyháznak buzgó fiatal tagja, kétszer is kitüntetett harctéri főorvos, megható tanújelét adta egyházához való hü ragaszkodásának. Újév napjára 100 K.-ás adományt küldött lelkészéhez a messze*orosz harctérről a bajai evang. egyház részére, egy a lelkész által meghatározandó nemes célra. A lelkész az összeget az egyház orgona-alapjához csatolta, mint amelynek gyarapítására ez idó szerint a legnagyobb szükség van. fl kegyelem Istene áldja meg ezen egyházáról a messze idegenben, harcok viharában sem megfeledkező derék hiuünket testi és lelki áldásainak bőségével, vezérelje őt a harcok véres mezején atyai kezével, védje, óvja meg őt, és hozza vissza minél előbb épségben, jó egészségben szerető körünkbe I Megindító nemes példája pedig buzdítson másokat is, még sokakat, Istennek tetsző nemes jócselekedetre l Kitüntetés. Közlendőink torlódása miatt csak most gratulálhatunk Törteli Lajos ezeglédi lelkésztársunknak, lapunk egyik derék munkatársának, akit „az ellenséggel szemben kitűnő és önfeláldozó szolgálatért" a lelkészi érdemkereszt II. osztályával tüntetett ki a hadvezetőség. Törteli már második éve teljesít katonai lelkészi szolgálatot a viláehirü doberdói harctéren,ahol agiíálására közös protestáns kápolna is épült, amelynek oltárképét, amikor vissza kellett vonulnunk, Törteli elhozta magával s a pozsonyi theologiai akadémián helyezte el. Háborús drágasági pótlék, fl nagykárolyi evang. egyház miként az 1915. ugy az 1916. évre is lelkészének: Rédei Károlynak 600—600 korona háborús drágasági pótlékot szavazott meg egyhangúlag. A kicsiny, s a háborús években nagyon megfogyatkozott, de hitbuzgó, áldozatkész egyház önként, saját jószántából és elhatározásából, gondoskodó sziues szeretettel szavazta meg a segélyt. Myitrai eu. fiókegyház. Ama bibliai mustármag csodája itt szemlátomást teljesül. HUzen a hat év előtti 125 koronás templom alap a politikai, egyházi, háborús kedvezőtlen időjárás dacára, ma már 12.386 kor. 44 fillér értékű terebélyes fává növekedett! Pedig a mellőzés fagya dermesztette a lefolyt esztendőben is. flz az egyházi felsőbbség, mely Nyitrat elsőrendű missziói helynek s igy jkvi ékes stílusban igen pártolandónak deklarálta, (1. 1916 évi ker. jzkv „A miszsziókról":), a valamikori 500 koronás segélyét a mult évben 150 kor. kegyelmi morzsára redukálta. Uészterhes egyházpolitika ugyan, de egy előnyt biztosit, a mennyiben ezentúl hatványozott hittel folyamodunk Istenünk kegyelméhez, tudván, hogy „minden hitnek megvoltak a mártírjai, de annak a mely az emberekben bizott a legtöbb." A missziói lelkésznek Nyitrára való behelyezése is csődöt mondott, jóllehet az anyásitás költségeinek 80 °/n~át, önerőnkből számszerűleg biztosítottuk, fiz öndicséret nem szalonképes, de az igazmondás kényszerszabály. Áll az, hogy Nyitra ev. hitélete elsőrendű, fl lelkész, bár 3—4 nyelven prédikálja Isten igéjét, a 2 00 hivőt a a megtelt „lakodalmi házban" nem birja teljesen ellátni. Az u. n. „rideg" katonai parancsnokság ezt honorálja is, évi 300 kor. bérletdijnak kegyes kiutalásával. Ha az egyházi felsőbbség továbbra is igy pártfogol, bekövetkezik, ama egy szolgatársam által kifejezett ironikus prófécia teljesülése, t. i.: „megcsinálod magad" (az egyházat 1) Tévedsz, — válaszoltam, — nem én, hanem Istennek rajtunk megujuló kegyelme! Assakürt (Nyitra m.) Zathureczky László ev. lelkész. Köszönetnyiluániíás. Tavaly iiyenkor még tizen voltunk, most már csak nyolcan vagyunk, kik hálás köszönetünket nyiluánitjuk a mélyen tisztelt egyet, nyugdijintézeti bizottságnak abbeli kegyességeért, mely szerint minket szűkös anyagi helyzetünkben becses újévi adományával támogatni szives volt. Nincs is manapság nyomorultabb helyzet, — mint a nyugdijasoké, és itt is a lelkészeké s még inkább a miénk, t. i. a félnyugdijasohé 11 De bizaimunkat helyezzük a jövőben, mely meghozza a nyugdij törvény revizióját, mely alkalommal tán az átmeneti nyugdijasokra vonatkozó 59 § is megszűnik s mink, kik még most nyolcan vagyunk, a hányan közülünk megélik, elérjük tán azt a boldogságot, hogy — mire halálunk órája ütni fog, mint egész nyugdijasok — fogjuk szemeinket az örök álomra lehunyhatni, a mit a kegyelem Istene adja meg.