Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-07-07 / 27. szám

t91f EVANÖ^LIKUS ŐBÁLLÓ 211 Luther ethikai alapelvéből következik, hogy elveti mindazon cselekedeteket, a melyeket érdekből, a külső siker vagy haszon elérése végett vagy a büntetéstől való félelem miatt követünk el, vagy azért, hogy az egyház üdvözitő áldását nyerjük. Mindezen motívumok nem méltók a keresztyén szabad, független személyiségéhez. A keresztyén Isten akaratán és lelkiismeret szaván kivül más tekintélyt el nem ismer. „Azért óvakodj — úgy mond — hogy egy dolog se tegyen oly nagy és ha mindjárt égbeli angyalok volnának is, mely téged lelkiismereted ellen hajtanaMinden egyes keresztyén közvetlenül önmaga lép viszonyba Istennel, a saját lelkiismeretére támaszkodik és tetteiért önmaga felelős. — fiz isteni tetszés vagy jóakarat megnyerése pedig mindig önczél maradjon és sohasem szabad eszközzé sülyednie; az utóbbi eset akkor áll be, ha Isten kegyét akarjuk kiérdemelni vagy jutalmazását kicsikarni. Ez esetben tettünk nem volna erkölcsös, mert rugója tulajdonképen az egyéni haszon, uagy az önzés volna, fí kegyesek jutalom és élvezet nélkül keresik az Istent és egyedül az ő jóakarata után vágyódnak. Mily édes a gyermekre nézve az a tudat: atyám meg van velem elégedue; atyám érzi, látja, tudja, hogy őt szeretem, tisztán, igazán, önmagáért és nem dicséret, elismerés uagy éppen anyagi érdek vagy örökség reményében. Ugyanilyen legyen a keresztyén viszonya a mennyei Atyjához. Luther tehát mindenütt visszatér az egyén szivének benső legtitkosabb rejtekébe és mindent kizárólag a gyermeki viszony spontán megnyilakozására vezet vissza, positiv nagy erkölcsi vívmánya pedig az, hogy felismerte és erélyesen hangsúlyozta a személyiségnek erkölcsi önerejét, önelhatározását s erélyesen reá mutatott arra az igazságra, hogy a személyiség szívbéli hite („Glaube des Herzens") és érzülete adja meg a cselekedet értékét és nem megfordítva. E bibiai igazságot a „keresztén ember szabadságáról" irott munkájában igy fejezi ki: „Ezért igaz e két mondás : jó hegyes cselekedetek sohasem teszik az embert jóvá, hegyessé, hanem a jó és hegyes ember visz véghez jó és hegyes cselekedetet. Ezzel Luther világosan körvonalozta álláspontját, mely szerint nagy erkölcsi fölénnyel, sőt büszkeséggel visszautasitotta a róm. kath. egyháznak a külső cselekedetek értékére vonatkozó tanát és köuetkezetesen hangsúlyozta magának, a kegyes és jó embernek immanens értékét. Erkölcsileg akkor cselekszem helyesen, ha akaratom a priori megegyezik Isten akaratáual — tekintet nélkül emberi tételekre, emberi félelemre, jutalomra, előnyre, vagy nyereségre. Más szóval valamely tett erkölcsi értéke nem függ a czéltöl vagy a külső sikertől, hanem egyedül az a priori érvényes erkölcsi normáktól. A jót tehát tennem kell — tekintet nélkül a következményekre. flz ember belső, erkölcsi mivolta pedig a nagy reformátor szerint szinte „autogen" módon hozza létre a jó cselekedeteket. Valamint az egészséges ember „önmagától" mozog és táplálkozik, a nélkül, hogy erre kényszeríteni kellene s valamint a jó fa esak jó gyümölcsöt hozhat, ugy van ez a keresztyén cselekedeteivel is, sőt reformátorunk tovább megy és egyenesen azt állítja, hogy a jó tettek születnek belőlünk: „opera nascuntur ex nobis" fí hit erkölcsi ható ereje nála annyira magától értetődő dolog, amit az, hogy a nap süt és világit. Jahn Jakab B E j É L B T. Eggházmegyei küzgyülés. fl pestmegyei evangelikus esperesség Budapesten a Deák-téri iskolák dísztermében jultus 4-én tartotta meg rendes éui közgyűlését, amelyet a reformátió négyszáz éues jubileumára egy ünnepi Istentisztelettel és egy ünnepi díszközgyűléssel uezetett be. Az ünnepi Istentiszteletet a Deák-téri templomban Hruttschnitt Antal alesperes-lelkész tartotta meg. Az ünnepi közgyűlést Földváry Elemér nyitotta meg. Üduözölue a nagyszámban megjelent egyházközségi képuiselőket, átadta a szót Sárhány Béla főesperesnek, aki a négyszáz éues évforduló alkalmából ünnepi beszédet tartott, melyben főleg a reformátióval, s az általa hozott leki-szabadsággal foglalkozott, Emlékbeszédének befejezése után előadta a jubileumra vonatkozó javaslatait, s ezek alapján a közgyűlés elhatározta, hogy a reformátió nagy müuét jegyzőkönyuébe iktatja; hogy az esperesség történetét megiratja, s e célra irói tisztletdijul ezer koronát szavazott meg; hogy a kerületi tanitónőképzőben, az eperjesi Theol. Otthonban és az ^aszódi leánynevelő-intézetben alapítványokat létesít, s az alapítványokra évi ezer koronát szavaz meg mindaddig, amíg a három alapítvány teljesen kifizetve nem lesz. Felhívja az egyházmegye az egyházközségeket, hogy a reformátió jubileumának emlékére egyházfentartási alapot létesítsenek, s ezt ötüen éven keresztül minden évben növeljék, s esak az ötüen év lejártával használhassák fel a fentartási alap jövedelmét. Az egyházközségeket arra is utasította a közgyűlés, hogy a reformátiónak négyszáz éves jubileumát minden egyházközségben folyó évi október 28-án és az ifjúsági ünnepélyeket vagy