Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-06-30 / 26. szám

EVAífWaLIKUS ÓNÁLLÓ 203 szab. rend. jobb, kimerítőbb, körültekintőbb a tervezetnél s hogy, ha esak a fent tárgyaltakról van szó — akkor a tervezettel szemben feltétlenül megtartandó az eddigi szab. rend., a stiláris módosításokra sínesen szükség. Azonban egy lényegbevágó módosítást mégis ajánl a tervezet s a 70 §.-ban tárgyalja. A tervezetnek ez a pontja az érvényben levő szab. rendelettel szemben határozott és messzemenő ujitás. B szerint: „amenyiben az alkalmazó lelkészre, illetve egyházközségre nézve, avagy egyházi közérdekből vált kívánatossá a személyváltozás, az esperes véleményének meghallgatása után a püspök joga a segédlelkészt elhelyezni". Erről a pontról lehet vitatkozni, sőt ennek a pontnak beható, komoly tárgyalása egyenesen kívánatos. Szükséges, üdvös-e a mindenkori püspöknek a segédlelkészek áthelyezésének, illetve a káplánhelyezésnek jogát biztosítani? — Erre a kérdésre a kitűzött tárgy keretében bővebben nem térhetek ki. — Szándékom azt megtenni más alkalommal, de már előre jelezhetem, hogy az egyház, a közegyház jól felfogott érdekei szempontjából feltétlenül megadandónak vélem a püspököknek a káplánhelyezés jogát, amint ez nálunk a dunántuli kerületben és a református egyházban már régi gyakorlat. Ezzel a kérdéssel azonban ehelyütt nem foglalkozhatom behatóbban. Itt esak a tervezett uj paragrafus helyes és megfelelő volta tárgyalható a többi paragrafussal adott összefüggésében. — Ha a segédlelkészről szóló szab. rendeletet meg akarjuk változtatni és a püspöknek bizonyos jogokat akarunk biztosítani, — úgy tegyük meg ez akkép, hogy a püspök helyezesi jogát vesszük kiindulási pontul. A tervezet ajánlotta módosítást, illetüe újítást azonban ne tegyük kötelező paragrafussá. Először azért ne, mert ez féirendszabály volna. A püspöknek lenne is helyezési joga, meg nem is. Határozottan nem mondja ugyan ki ezt az ajánlott módosítás, de implicite benne van — hisz logikusan máskép nem is lehet — a püspök tulajdonképen csak — fejezzük ki enyhén magunkat—„szabályellenes" magaviseletű segédlelkészeket helyezhetne el. Mert mi más tenné kívánatossá akár a lelkész, akár az egyházközség, akár az egyházi kozerdek szempontjából a személyuáltozást ? De aztán : houá is helyezheti a püspök az olyan segédlelkészt, akinek távozása kívánatos? Hiszen a teruezet 69. §.-a egész világosan kimondja, hogy segédlelkész alkalmazásának csak akkor van helye, ha a lelkész, vagy az egyházközség kivánja — s azt is kimondja egész határozottan, hogy a segédlelkészt mindkét esetben a lelkész hívja meg. Olyan egymást kizáró ellentmondás és ellentét van tehát a tervezet 69.-§. és 70 §-a között, hogy a tervezet elfogadása esetén a legképtelenebb nehézségek és kellemetlenségek támadhatnak mindkét részről. Mert vagy discretíónalis joga a püspöknek a káplánhelyezés, vagy nem az. És ezzel szemben: vagy van a lelkésznek autonóm joga a káplánt meghívni, vagy nincs. Egymást kizáró ellentéteket azonban kodifikálni nem lehet és nem szabad. — És aztán: ha a püspök bármilyen jogos okból indíttatva érzi magát a segédlelkészt az egyik helyről egy másik helyre áthelyezni — eltekintve attól, hogy ezáltal az illető lelkész szab. rendeletileg biztosított meghívói joga megsértetett — meg fog e felelni annak a másik lelkésznek, vagy annak a másik egyházközségnek az a káplán, akinek áthelyezését bizonyos fogyatkozások tették kívánatossá? Mindent öszefoglalva : ha az érvényben levő szab. rend. és a tervezett módosított paragrafusok között kell uálasztani — feltétlenül jobb, kimerítőbb ugy tárgyi, mint jogi tekintetben az érvényben levő szabályrendelet. Ez a megálapitás azonban korántsem jelenti azt, hogy a.régi szab. rend. a mai viszonyoknak megfelelő és hogy az egyház minden fölé helyezendő érdekelt kielégíti. Ellenkezőleg. De ép ezért nem szab. ren. módositásra, hanem egy egész uj, egész más alapon felépülő szab. rend.re van szükség. Hogy hogyan képzelem úgy a közegyház, mint a segédlelkész szempontjából az uj alapokat és irányelveket azt a következő alkalommal leszek bátor kifejteni. Ujverbász. u . r . Heinz Lajos segécllelkesz B E ^ É L E T. A lelkészek segélyezésére vonatkozólag az uj kormány az előbbi kormány tervezetén némi, reánk nézve előnyös változtatást hozott javaslatba. A segélyezés kétféle módon történik. A ruhasegély rendeleti uton ki jár mindazoknak a lelkészeknek, a kiknek a kongrua alapján megállapított évi tiszta jövedelme a 3000 kor.-át meg nem haladja. Ugyanezen módon megkapják a segélyt a segédlelkészek is, ha egyetemi képzettségük van: (Nálunk mindegyiknek van.) fí családi pótlékot törvényben biztosítják. És pedig minden magasabb képzettségű lelkész, ha jövedelme a 3000 koronát meg nem haladja (de a készpénz csak 70 °/

0-nak vétetik!), minden gyermek 400 koronát, a segédlelkész, ha tiszta jövedelme az ezer kor.-tmeg nem haladja és családos, ugyanilyen-, ha hozzátartozóit eltartja, két családtag után egy-, három családtag után két