Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-06-23 / 25. szám

Kapi püspök a lelkészekért. Miként Geduly püspök egy pár héttel ezelőtt, ugy most Kapi püspök fordul a felügyelők utján a gyülekezetekhez a köuetkező körlevéllel kerülete lelkészei anyagi helyzetének javitása céljából. A levelet minden kommentár nélkül közöljük. 1735/1917 szám. Mélyen tisEtelt Felügyelő Url A háború harmadik esztendeje igaz valóságában elénk tárja a megállapított és határozott fizetésből élő középosztály somoru helyzetét. Az ipari és kereskedelmi cikkek önkényes, sokszor indokolatlan, százalékban alig kifejezhető drágulása alapjában támadta meg a nemzetfenntartó középosztályt. Az állam tudatára ébredt kötelességének s ha nem is várható mértékben, mégis segítségére sietett a tisztviselői karnak s javította a tanárok,tanítók anyagi helyzetét is. Csak a lelkészi kar maradt minden segítség nélkül, jólehet a háború nemcsak munkáját növelte s jövedelmét apasztotta, hanem egyszersmind a társadalom által vele szemben támasztott követeléseket is fokozta. Kötelességet teljesítek s lelkésztestvéreim egyéni és családi létérdekén kívül egyházunk nagy érdekeit védelmezem, midőn a lelkészek Jizetés-jauitása érdekében szót emelek. Meggyőződésem szerint minden lelkész, kiuétel nélkül rászorul az anyagi támogatásra. Igaz ugyan, hogy a terményfizetést éluezők könnyebben, kényelmesebben és biztosabban élnek, mert nem ismerik annyira a mindennapi élelmieikkekért való hajszát. Gazdálkodásuk is biztosithat némi előnyöket, de a maximált gabonaárak, az állandóuá vált rekuirálás, a kicsinyben való gazdálkodás, súlyosbítva a mostani munkás viszonyokkal, egyáltalában nem nyújt kárpótlást a maximálatlan ipari és kereskedelmi cikkek drágulásánál szemben. Ezenkívül leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik épen a falusi gyülekezetekben működő lelkésztestvéreknél a gyermekek iskoláztatása s a lelkész társadalmi állásának megfelelő neveltetése. fl súlyos anyagi gondok bénítják a lelkész munka energiáját, jólehet a lelkészi hivatás egész embert és egész szivet igényel. De veszélyeztetik egyszersmind a lelkészi kar s egész egyházunk tekintélyét, mert a megélhetés gondjai ellen hasztalan viaskodó lelkész nélkülözi azt az anyagi biztosítottságot, mely megadja számára a társadalomban őt megillető helyet s biztosítja az azon való megélést. Ujabban történt intézkedés a lelkészi kar anyagi gondjainak könnyítésére. — fl hadsegélyzó hivatal segélyösszeget utalt ki, s ugy látszik a kormány családi pótlék megállapítására gondol. Hálával fogadom mindegyiket, de kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy mindez nem oldja meg a lelkészi kar súlyos helyzetét. Segélyöszszegekkel nem lehet kiegyenlíteni a 300 százalékot megkaladó életdrágulást. Meggyőződésem szerint gyülekezeteinknek kell lelkészeik anyagi gondján segíteni. Helytelennek és a kötelesség elmellőzésének kell tartanom, hogy az egyházak mindig mindent felülről, idegen forrásból várnak és nem gondolnak arra, hogy az a lelkész mindenekelőtt az ő lelkészük, az ő gyülekezetük fizetett tisztviselője, hogy szivével, lelkével, egész egyéniségével és teljes életerejével elsősorban is őket szolgálja s az ő lelki szükségleteiket munkálja. Ezen valóhelyzet következéseit is le kell vonnunk s meg kell kiuánnunk, hogy minden gyülekezet tegye meg a lelkész anyagi helyzetének könnyítésére a maga kötelességét. Nem pillanatnyi segélyről hanem a háború tartamára s a béke időszaká-