Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)
1917-05-26 / 21. szám
164 EVANGÉLIKUS ŐRÁL r 0 1917 isi Ók nem örülnek, de várnak; nem ujjonganak a jelennek, a közelmúlt eseményei töltik még el egé«z bensejüket. S az igéret: „elküldöm nektek a szent lelket." Remélnek, várnak, nem hiába! Az igéret betelt, az Isten lelke reájuk száll. Feleszmélünk. A pillanat rövid volt, de édes, gyermekek voltunk újra. A gyermekek gondtalanságával, a gyermek képzeletvilagának esodásságával, amely szint keres, képet, megfoghatót Istennek a lelkét tüzes láng, fehér galamb alakjában, megnyilatkozott eget, leszálló glória fényt, mennyei szózatot. De a meglett kor, a rideg ősz, a 20. század is kéri a maga jussát; felráz az édes merengésből, a jelent tárja elénk a maga jóságos felszólításával: ember láss, gondolkozz, bírálj s itélj 1 Szava parancs, nem tudunk ellentállni neki, A mult csodái ködfátyolba vesznek, a hit alkotta őket, mint szép, illatos virágokat, hol az ész lesz úrrá, helyüket át kell aaniok a jelen rideg valóságának. Ott lelkes, ujjongó tömeg, . . .itt nyomor, gyász, keservvel betelt pohár. Ott betakarított termés, egy esztendő élelme, (Istennek hálaadás. . . .itt szenvedés, rongyokba burkolt éhezők sokasága. Ott reménykedő kisded csoport, mely csodát vár: Isten lelkének kiöntését . . . . itt az életet már már mint igát huzó csodában nem hiuő milliónyi sereg, amely küzd, mert küzdenie kell Kitart, mert mást nem tehet, de amelynek szivét gondtalan édes reménység helyett egykedvű, fáradt elszántság tölti el csupán. Micsoda ellentétje a mult és jelennek, micsoda zavaró disszonantia, amely amaz első pünkösdi ünnep köré fészkelte magát! Uan-e, lehet-e, ml a kettőt áthidalhatja? Avagy az ür oly mély, hogy minden fáradság hiábavaló ?! Van-e köze a kettőnek egymáshoz, amaz első szent nap esodásságának, a ma megdöbbentőenszomoru valóságához ? Van, mert pünkösd volt az is, és pünkösd ez is. Van, mert az Isten lelke akkor Is élt és most is él, akkor is munkálkodott és most is munkálkodik. fiz Isten az összekötő kapocs, amaz Istennek a világban működő, élő, ható ereje . . . ama pünkösdi lélek. És nem kérded-e, talán tagadásod biztosságának fölényes tudatával: hogyan? Hol van az Istennek e lelke? Pünkösd van s én nem látom a kiömlő szent lelket apró lángoeskákban ? Az Isten lelkét akarod látni? S nem találod?! Hát érts, láss, figyelj! Ott láthatod a zizegő fűszálban, melyet növeszt valami láthatatlan erő. Miért? Az Isten dicsőségére az Ö erejével! Ott látod a természet pompájában, csodás rendjében! Ki alkotta, ki rendezett el mindent bölcsen, tökéletesen, kl vezérel mindent a maga utjain? 0, az ő lelke! Halld a költő szavát, az Isten lelke szól belőle is. Halld, lásd a történetet! Nem érzed kl belőle, hogy mindennek valaki megszabta útját és határát? Ő, az Istennek lelke, amely a világban működik. S halld az ágyuk dörgését, a haldoklók feltörő sóhaját. Értsd meg: a szenvedés hivatva van a jobb jövő alapját lerakni, lemosni azt, minek el kell mosódnia, rommá tenni százados hagyományt, bűnt, elfojtott szenvedélyt, hogy mint zivatar után ránk is felsüssön az üditő mindent megelevenítő napsugár. Ki rendelkezett Így ? fiz Isten, aki velünk van, az Isten, kinek lelke él, hat, működik. S nézd azokat a hősöket, kik szent célok szolgálatába állva készek vérük, életüket ontani ama szép, jóért, melyet elakarnak érni. Nézd a múltban a mártír halállal kimultakat. Nézd a jelenben az ifjút, férjet, apát. Otthagynak nőt, szülőt,"gyermeket, mennek oda, hol a halálnak oly dus aratása van. Mi vezérli, mi,készti őket? Mi teszi őket hősökké, a gyengét erőssé, a félénket is bátorrá? Az Istennek lelke, miként ama hajdani tanítványokat! Óh és ez a lélek ne hidd, hogy esak ma jelenik meg. Ne hidd, hogy tán a mult naiv korképzetével tüz alakban jelenhet esak meg, mint a tanítványoknak ama pünkösdi napkor, Mózesnek a Sinai hegy tüzes csipkebokrában. Az Ő lelke, ama pünkösdi lélek mindenütt ott van, ahol szép, ahol jó. ahol élettel találkozol. Eszed talán értelmetlenül megáll, tán csak pusztulást, romot látsz, de nézz tovább, a romok, a szenvedés, mit hivatvák életrehivni? Tüz most is sokszor az Isten lelke, éget, mar, késztet. Ez lényegéhez tartozó! Marja ha kell|bensődet, lelkiismeretedet is! S ahol éget, ahol mar, ahol jóra késztet, ahol jót, szépet, nemeset hiv létre, ott pünkösdi ünnep van. Múltban, jelenben jövőben. Igy értsd e pünkösdi lelket. Így üljünk pünkösdi ünnepet ne esak ma .... mindig! Jeszenszky Hároly túb. lelkész. Chelm 1917 május.
