Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-05-26 / 21. szám

XIII. év. Budapest, 1917. május 5. 18. szám EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP A lapot szellemi és anyagi •ekmtetben illető mindennemű postai ktilöemény, a hirdetesek szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tuajöonosához: Noszko István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöó. !§Q FELELŐS SZERKESZTŐ ES LAPTüLAJ

DONOS: NOSZKO ISTVÁN rákoskeresztúri k-lkt sy. KÖMUNKATA KSAK : SCHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATN1CZKY PAL üíaivi esperes-ielkész kiskéri lelkész. cin kot ni l«*lk< t>& DUSZIK LAJOS GÖnÖKYJANOS miskolezi lelkés-:. eperjesi iSgym. í^a/^aU) Megjelenik hetenkent epv íven A lap ára : Egész évre M K Félévre . 7 k Egyes szám ára 40 j tUi'íietWiek es paJ.yazHtok ai« IfigeKi uJd* ... .4,11 K Állandó uir»te'.é»idKiue^f; j^ -.es sk. i n' TARTALOHJEByZÉH : Pii.ikösdi ima. — VEZÉRCIKK: Pünköst. Duszik Lajos. péti. Moeshonyi József. Luíkep pünkösdi éneke. Czékus László. — Károly. — Belélet — Pályázatok és hirdetések. — TÁRCA. Pünkösd ünne~ Pünkösdt lélek. Jeszenszky Pünkösdi ima. Szentlélek Isten, szállj le ma reánk, Ihless meg e földön minden szivet. Hallgasdd meg szívből jövő hő imánk. Töltse bé szivünket szereteted. Észak, kelet, dél s nyugat tájain Mint förgeteg, a poklok-pokla dúl, Az ember ajkán megfagy már a kin, Az imádság is zokogásba ful. Szentlélek Isten, szállj le ma reánk, jöjj közzénk kettős-tüzes nyelveken. Kunyhók és palotákban egyaránt Szeretetet hirdess ma idelenn. Prédikáld az Evangéliumot, Gyógyítsd meg a megtört szívűeket, Kik az élet harcán elestek most, Kötözgesd be sajgó sebeiket. Szentlélek Isten, szállj le ma reánk, Szórjad áldásod völgyön és hegyen. Hintsd meg bőséggel e szegény hazát, A testvér végre már testvér legyen. Hisz annyit szenvedtünk már három éven, Áldd meg a Duna-Tisza vidékét Egy sóhaj leng ma millió kebelen: „Küldd el végre a -boldogságos békét V Ámen. Csernátfalu. Biró László. Pünköst. Mint megriadt madarak a uiharban, egymáshoz szorulva üldögéltek a tanítványok . . . Mintha széditő szakadék peremén állanának, fejük szédül, összefogódznak s szemüket lehunyva remegve szorulnak a sziklafalhoz . . . De menni kell 1 4 Valami szorítja előre őket . . . Még remegnek, majd aztán átlendül lelkük a félelem visszahúzó erőhatásán s azután „szárnyra kelnek, mint a sasok, repülnek és nem lankadnak meg." Ott a mesgye, melyet át kell lépniök. A habozó tétovázás, a remegő eshetőségelgondolás, a reszketett földhöztapadás és a leszámolás mindennel, a kiszakadás a föld vonzásköréből, járás az úttalan utakon, fí félelem anyja a bátorságnak : belőle, mint éjszaka öléből a hajnal, fejlik ki a legkeményebb bátorság. Egy darabig remegve húzódik meg a löuőárok falánál az ujonekatona, azután a golyófütyülésben ugrik ki rohamra. A pünkösti csoda: a félelemből születet hősiesség. fí törpék óriásokba tőnek, a csüggedő lefejtette magáról aggodalmait, a szétvonó vélekedések egybefogództak, a különgondolkozásu lelkek egy vonalba állottak, mert egy cél felé vitte, sodorta az ihletés ereje, az a pünkösti lélek. Lobogott a kettős lángnyelv s amint megsimogatta a lelkeket, mámorba szédültek, a halálfélelem halálszerelemmé lett, a szellőtől irtózok a vihar fiaivá, a didergők tüzhordókká váltak. Az a titokzatos szél kifújta a lelkekből a polyvát, felszította a tüzet s a meglankadt akaratok redősödő vitorláiba belefeküdt ... A bárka, a keresztyén egyház, ott libegett a széltől hajtva a történelem tengerén, mint friss lepke az árvíz tajtékján . . '. Ez volt a pünköst. *