Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-05-05 / 18. szám

1917 segített uolna a prot. lelkészeken. Ezzel elismerte volna a mi nemes fáradozásunkat a háború ide­jén, mig a hadsegélyzőhöz ualó utalással esak lebecsült bennünket. Miuel ezek szerint magam kiuiil állok a kér­uényezők során, tán mindenki elhiszi, hogy a legnagyobb pártatlansággal szólok a 200 000 K. háborús segélynek az egyet. p. ü. b. által elrendelt felosztásához. Mindenekelőtt uégzetes s tán helyrehozha­tatlan hibának tartom az e. p. ü. b. azon intéz­kedését, mely szerint a segélyt megint a négy kerületre egyforma összegben osztotta fel. Épen ezen intézkedésben rejlett a m. é. kiosztás után tapasztalt sok méltányos és méltánytalan elége­detlenség oka. Mintha bizonyos kényelemszere­tet uezérelte uolna az e. p. ü. b. e határozat meg­hozatalában, — éemmiesetre sem a tényleges szükséglet igazságos kielégítésére irányuló tö­rekués. Hogy lehetne egyöntetű elbírálást uárni mind a négy kerület p. ü. b.-ai részéről? Hogy lehetne az összes jogos kiuánalmakat *15 ezer koronából kielégíteni abban az egyház­kerületben, melynek egyes részeiben a háború minden iszonyatosságáual dult, rnegfoszíua egyes lelkészcsaládokat hajlékuktól, minden ingóságuk­tól, csak a koldusbotot hagyua meg számukra? Ezek kárpótolua, uagy esak segélyezue is lesz­nek 500 koronával azokkal szemben, kik csak 100—200 koronáual keuesebbet kapnak, pedig a háborút nem érezték s legfeljebb esak annyiual járnak rosszabbul a meglátogatotíakkal szemben, hogy takarékbetéteiket nem szaporíthatják a se­gélyből kerek fél ezer koronáual? Nem találom ki — bármennyire is törjem a fejemet — azt az indokot, mely a p. ü. b.-t ezen határozatában ue­zérelte, mert a kerületek szűkölködő lelkészeinek száma, szükséglete olyan elütő, hogy egyforma segély minden egyes kerületre nem eshetik; ha­csak az e. p. ü. b. ismét nem akarta dokumen­tálni azt, hogy Magyarországon egyetemes eu. egyház nem létezik, esak autonom, széthúzó ke­rületek, melyek a maguk szeparatiu törekvéseik­kel istápolandók — a közegyház tekintélyének rouására. Pedig e segélynek épen „háborús segély céljaira" ualó kiosztása lett uolna az e. p. ü. b. sürgős s senki által meg nem támadható fela­data. A uagyonukat uesztett lelkészeket kellett uolna első sorban káruk arányában a lehető leg­nagyobb segélyezéssel támogatni s nem arra számitani, hogy ualamikor talán kártérítést is kapnak az államtól. Ezek a\apos segélyezése után a készpénzes kongruásokat kellett uolna alaposan istápolni. A terményfizetéses, sok föld haszonélueze­téuel bíró kongruás lelkészeket csak az 1600 ko­ronán felüli készpénzfizetéses lelkészek után kellene jöuedelmük után segélyezendők közé be­sorozni. A kongruásság t. i. szerintem nem jog­cím mindenféle segélyben részesülésre. Baj az is, hogy a p. ii. b. a folyamodás jo­gát nagyobb jöuedelemhez terjesztette ki, mint a m. é.-ben uolt. Érzi az e. p. ü. b., hogy a segé­lyeknek elaprózása folytán eszkimókat kell fognia a sok fokához? Befejezett tény elé állított uolna bennünket az e. p. ü. b. határozata, min uáltoztatni nem lehet? Az igazság, méltányosság és kollegialitás neuében felkérem a kerületi pénzügyi bizottságok lelkésztagjait, hassanak oda, hogy az 1917. éui háborús segélyt kerületük az egyet. p. ü. b.-hoz uisszautalja és ez a bizottság legyen hiuatoa arra, hogy egyöntetű eluek és az igazi szükség­letek arányában osszon fel 180 ezer koronát, azonban a kerületek rendelkezésére bocsájtott 5000 koronás összegeket a kerületi bizottságok osszák meg súlyos csapásoktól meglátogatott lelkészeik, nyomorgó nyugdijazottaik és szűköl­ködő, főleg egyházszeruező munkát uégző se­gédlelkészeik közt. Hidas. Schöll Lajos ev. lelkész. Béesi konferencia. Az alsóausztriai euang. lelkészek ápr. 10-én gyűlést tartottak Bécsben, a melyen a bécsi theol. tanárok is résztuettek. Hiuatalosak uoltak a Bécsben és környékén működő magyarországi euang. tábori lelkészek is. A gyűlés első pontja Ulrich „St. Pölten"-i lelkész feloluasása: Wünsche und Vorschläge für die Ausbildung unseres theologischen Nach­wuchses uolt. fl uilágháboru nagy hatással uan nemcsak a népek politikai, hanem egyházi életére és fejlő­désére is. Nap-nap után uj kérdések merülnek fel s uj feladatok uárnak megoldásra. A technika, az oruosi tudomány óriási haladást mutat a há­ború alatt s nekünk theologusoknak, kik a refor­máció nagy eszméinek örökösei uagyunk, sem szabad elzárkóznunk a haladás elöl. A uilághá­boru nagy feladatokat állit a lelkészek elé s e feladatok a háború után még fokozódni fognak. Ezért uan szükség tudományosan képzett, hitben szilárd, az uj kor eszméit megértő, jellemes eu. lelkészekre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom