Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-04-21 / 16. szám

122 1917 ezen hatalmas birodalom legtöbb más városában tapasztalhatunk. Ha végig haladunk hosszú keskeny főutcáján, ódon házai között, ugy érezzük magánkat, mintha a reformáció idejében mozognánk és csöppet sem csudálkoznánk, ha az egyik vagy másik régi ház kapujából Luthert, Melanchthont, Bugenhagent vagy egy másik hires maglstert látnánk kilépni. S ki nem óhajtana közülünk is egyszer ezen régi házakba, melyekben ezen nagy férfiak laktak s melyek mindegyike egy-egy emléküknek szentelt kis muzeum, belépni» azt megtekinteni? De főleg három épület az, mely reánk lutheránusokra páratlan jelentőségű. Az első, fekvésük sorrendjében, az ágostonosok kolostora, mely Dr. Luther Márton lakása volt, s melynek egyik szárnya most lelkészképző intézet (Predigerseminar), a másik szárnya pedig s épen az amelyikben a reformátor lakott s előadásait tartotta, Lutherre és a lutheri reformációra vonatkozó gazdag muzeum. Megfelelő célszerűséggel átépítve II. Vilmos német császár védnöksége alatt összegyűjtöttek e helyen mindent, amit addig csak lehetett s ami csak némileg is vonatkozásban áll a reformátorral és életmüvével s „Lutherhalle" név alatt tavaly (1916) október 31-én ünnepélyesen átadták a nyilvánosságnak, hogy ezidén már Luther minden tisztelőjének s a reformáció története minden kutatójának rendelkezésére álljon. A második a várostemplom (Stadtkirche), Granaeh Lukács eredeti, világhírű festményeivel s Luther idejéből való régi berendezésével, ugy hogy egészében még ugyanolyan, mint amikor a reformátor hirdette benne Isten igéjét, fí harmadik és az idei jubileum szempontjából legjelentősebb épület végre a vártemplom, mely 1885-től—18S2-ig teljesen újraépült s mint a hitújítás fenséges emlékcsarnoka magában foglalja Luther, Melanehthon és a nagy választófejedelmek sírjait. Vájjon nem volna-e a reformáció négyszázadik esztendejében indokolt s az ünneplésnek egyik szép módja, ha minél számosabban elzarándokolnánk együttesen Wittenbergbe, hogy Dr. Luther Márton működési helyén — talán egy a vártemplomban tartandó istentisztelet keretében is — hálát adjunk Istennek mindazon lelki áldásért, a melyet a reformáció által reánk és magyar hazánkra is kiárasztott? Megjegyzem, hogy a régi emlékhelyek és gyűjtemények mellett a mai Wittenberg nagyszámú belmissziói intézettel is rendelkezik: van diakonissza-anyaháza, nagyszerű evangelikus kórháza, elaggottak számára hajléka, vándorlegények-otthona (Herberge zur Heimat), korszerűen berendezett főgimnáziáma (Melanehthon-Gymnasium) stb. Maga a 30,000 lélekből álló evang. gyülekezet pedig 6 lelkész és egy segédlelkész gondozása alatt lelkészi körökre van beosztva s a lelkészeknek a nők és hajadonok szervezete (Frauenhilfe) segedkezik a gyülekezet gondozásában. Mennyi tapasztalatot lehetne 2—3 napi ott tartózkodás alatt mindezek megtekintése révén is szerezni. Mivel már ismételten megfordultam Wittenbergben, az ottani szuperintendenssel s a Predigerseminar iyazgatójával állandó összeköttetésben állok s igéretét birom, hogy szivesen látnak, elszállásolásunkról gondoskodnak: készséggel vállalkoznék egy nagyobb zárandoklat szervezésére és vezetésére. Össze lehetne azt esetleg kötni más nevezetes helyek, pld. Halle, Eisenach, a Wartburg, Worms és Speyer megtekintésével is, ami természetesen több időt igényelne és nagyobb költséggel járna. Magát Wittenberget kb. 200 koronával, a jelzett nagyobb utat 500 koronával lehetne félig-meddig normális viszonyok között számitásom szerint megtenni, fiz utazásra a legalkalmasabb idő október eleje volna. Természetesen az egész csak ugy valósitható meg, ha a nyár folyamán a béke helyre állna, vagy legalább a béketárgyalások megkezdődnének. Máskülönben mint oly sok más jubileumi tervet, ugy ezt is ki kellene tolni a jövő évre vagy még későbbi időre. Az ezen mittenbergi kirándulásra vonatkozó előterjesztésem a mult ősszel tartott egyet, lelkészegyesületi közgyűlésen lelkes visszhangra talált s az ott nyert megbízatás alapján is azon felhívást intézem egyházunk minden rangú és rendű lelkészéhez, felügyelőjéhez, tanárához, tanítójához és hívéhez, hogy aki ezen ruittenbergi kiránduláson részt kívánna venni, szíveskedjék azt nálam mindjárt ezen felhívás elolvasása után, esetleges észrevételeivel és kívánalmaival együtt bejelenteni. Kellő számú jelentkezés esetén s ha a viszonyok kedvezőbbre fordulnak, a MELE elnökével, Ntü Raffay Sándor barátommal együtt, vett megbízatásunk értelmében megfogjuk a kellő lépéseket tenni, hogy ezen reformációi jubileumi zarándokiásunk a résztvevők megelégedésére és áldására sikerüljön. Fel tehát Wittenbergbe1 Ágfalva (Sopronmegye) Schölts Ödön esperes.