Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-01-08 / 2. szám

^•PPIBPIBMPP XII. ev. Budapest, 1916 január 1 szám. EGYHÁZI ES ISKOLAI HETÍLAP. A lapot szellemi es anyagi i.ekiii tetben illető mindennemű postai külöemény, a hiröetesek szövege és ara, valamint az eset­leges reklamáció is a lap tu­lajöonosához: Noszko István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. (10 FELELŐS SZERKESZTŐ ES LAPTULA.H»0N0S: NOSZKO 15TVAN rákoskeresztúri lei kés/.. FŐ*t!NKATA USA K . 5CHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATNICZKY PAL .vjylalvi esperes4eik>s/. kiskéri lelkész. eiiikotai lel.k< 5s/, DÜSZIK LAJOS GÖ/nÖRYJANÖS !-zutmári lelkésx. eperjesi fó»vui. i^a/.tralo Megjelenik hetenként eqv ive.) A lap ára : Egész evre 14 K j Félévre 7 J Egyes szám ára 40 f j ^rdeDosek r»,H puljHzai.ok ana; ] Kresz oldal . . iü K { Ailiuidó turd»'éseKrtij«»r)- yezea sz-Mint TARTAEiOMJECalJZÉK : VEZÉRCIKK : Az unió, mint nyelvkérdés. — szikla. — Arról az euang. fheol. fakultásunkról. — Krupee lstuán. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Az unió, mint ny elukérdés. Azzal az indituányriyaí, melyet a magyarhoni egyházegyetemünk és az erdélyi szász egyház közötti unió kiépí­tésére vonatkozólag tettem, egy tartozást vállaltam: ennek az uniónak a terjedelmét, mélységét, a vele járó kötelességeket ismertetni. Felmentésemet kérem e tar­alól. Theoretikus .megállapítások amúgy is kétes értékűek. Az idő majd rámutat a részletmunkákra. Szemlélődő elgondolások csak egyéni haszonnal járnak. Majd az események, a tettek lo­gikája rámutat a teendőkre. Ma csak ünnepélyes kijelentéseket tegyünk, hol­nap komoly lépéseket, melyek a kijelen­téseket leszámitolják. Egyszerre, egy csa­pásra nem lehet egybeterelni két külön vonalon haladó, külön viszonyok között kifejlődött szervezeteket. Előbb a lelkek­ben kell meggyújtani a közeledés vágyát, majd a közeledést megvalósitják, s a viszonyt mélyre s szélesre épitik, kik a vágy mellett megmelegedett lelkük su­gallatát követni fogják. Ma csak arra felelek: mi volna az első komoly lépés? Ez az unió-inditvány a jövő lapját terheli meg. De ez is időszerű. Ma az / idők lelkéről megállapíthatjuk, hogy a borzalmak, pusztulások tengerében, melyet mi háborúnak nevezünk, egy fehér gondolatot termelt ki, azt melengeti s attól melegedik, azaal akarja kibékíteni, elszenderiteni vádoló, parancsoló lelki­ismeretét. Ma jelszó lett: mindent a jövő­ért. Mintha a jelen minden elvadult, vé­rengző szenvedélyének rombolását a jövendő uj, boldogabb, jobb emberiség reményének lilaszinü fényével szeretné elönteni, hogy ne legyen az olyan sötét, kinzó és céltalan. íme a jövőért, sebet viselő, siró, pusztuló jelen! íme mint vonszolja magát a nagy véres-tüzes máglyára a jelen embere; hogy vére, könnye, izgalma és fájdalma árán váltsa meg a holnap em­bereinek nyugalmát, boldog békességét. Ez a gondolat lüktet az én indítvá­nyomban. Egy uj erősebb, mert egysé­gesebb egyház ideálja lebeg előttünk a jelen szürke gondjai, törpe féltékeny fe­dései fölött. A jövő magyarországi evang. egyházat álmodjvk meg, amint diadalról­diadalra, nyereségről-ny ereségre jut; befelé konszolidált, egységes, kifelé im­pozáns erejű, tisztelettel övezett. Egyhá­zat látunk, mely az elvesztett csatatérén ismét tömören, visszaverhetlenül lépdel előre, mely a sajtó és iskola — e két megtöredezett ősi bástya — teljesebb birtokbavétével kivédi a meggyarapodott ellen minden támadását. Világosság jár előtte; szabadság, lelki boldogság nyo­mában. fí tudomány igaz, őszinte kultu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom