Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)
1916-03-04 / 10. szám
EVA&K3ÍLL4.&US ŐRÁÍLO 1916 annyi, a mennyi kell, azt rajtam kivül sokan tapasztalták. A miniszter azt is kijelentette, hogy őhozzá a tanitás szünetelése miatt konkrét panasz nem érkezett. Hát én most panaszkodtam! Panaszkodtam itt a mi szűkebb nyilvánosságunk előtt azért, hogy ilyen megokolás mellett teljes tisztelettel megkérjem egyházi és iskolai felsőbbségeinket, panaszkodjanak ők is! Az esperesi hivataloktól kérjék be azon iskolák jegyzékét, amelyekben a tanitás szünetel, terjesszék fel a minisztériumhoz, és eszközöljék ki, hogy, ha a háborúnak addig se lenne vége, a jöuő iskolai éure szabadságolják legalább azokat a tanítókat, akik sehogyse helyettesíthetők! A milliós hadseregben talán nem marad utánuk betölthetetlenül nagy üres hely! fiz egyházközségekben és iskolákban azonban pótolhatlan kárt okoz a tartós távollétük! fi panaszkodás ha nem használ, nem is árt! De használjon! Éder József nemescsói ev. lelkész. INNEN-ONNAN (H püspök urak. A londoni püspök, az anglikán egyház, a high ehureh e kiváló állásban levő képviselője, a kinek megnyilatkozása méltán tekinthető az anglikán egyház közvéleménye hü tolmácsolásának, egyházi beszédében dicsőitette a Kings Stephen angol hajó parancsnokának azt a gyalázatos eljárását, hogy az E. 19. jelzésű Zeppelin hajótörött legénységét, a mely a léghajó roncsaiba kapaszkodva, valóságos halálos vergődésben töltötte utolsó óráit, a velőkig ható segélykiáltásai dacára sem vette fel hajójára. Sőt, a nemes püspök ur tovább ment. Hallgatóságát s közte a nagyszámú hadköteles sorban levő legénységet éktelen lármával tüzelte : „öljétek, öljétek a németeket."! * * * Az amiensi érsek bevonásával tartott egyházi ünnepségen viszont egy francia rom. kath. püspök intézett kirohanást a törökök s az őket támogató szövetségesek ellen, a kiknek kiirtását, legyilkolását olyan cselekménynek minősítette, a melyért az egyháx részéről minden külön poenitentia nélkül kijár az absolutio. Ualóban nem nehéz a két püspök ur keresztyén, evangéliumi felfogását összefoglaló bírálat tárgyává tenni. Egyszerűen ők ketten: „par nobile fratrum." De azért megkérdezhetjük, s ország-világ előtt büszkén kérdezhetjük meg: ezeknek a püspök uraknak az egyházai még tovább is merészelik a keresztyén jelzőt bitorolni, a Jézusunkkal való szellemi közösség álarcát hordozni? A hol az ilyen püspököket ki nem lökik a kathedrából és a rezidenciából, ott, azok az egyházak, még mindig a Krisztus egyházának merészelik magukat hirdetni, s a hol az ő fő szellemvezérük, a pápa, elég vakmerő és gálád ahoz, hogy az evangélium egyházainak képviselőit Rómában a pestises métely behureolóinak minősiti, — ott, abban az egyházban, nem lesz már soha józanabb szellem, komolyabb ethikai álláspont s több közeledés a Krisztushoz, mint a külső hatalom fényes ruháihoz és pénzeszsákjaihoz? . ... S meddig csalatja és butittatja magát a rom. kath. nép és intelligencia ilyen, papi ruhába bujtatott világhóhérok által? * * * fíz olasz hareos imakönyue. Minden hadviselő államokban — de mindenekelőtt Franciaországban — szembetűnő az egyház térhódítása a halálbakészülő katonák között, kik a végveszélyben levők esztelen babonaságával megkapaszkodnak a papságnyujtotta klerikális maszlagban. Az olasz klérus és kongreganisták francia kollégiák jó példáját követve, főként a hadbavonuló újoncokra vetik ki hálójukat. E munkásságukban legerősebb támaszukat a katholikus nőegyletekben lelik, az u. n. „Gomitato di Preparazione"-kban, melyek még a hadüzenet előtt alakultak meg, néplázitási célzattal. E nemes egyesületek többnyire hisztérikus asszonyok s meg nem érett honleányoknak valamely ragyogó szemű páter köré való csoportosulása s működésük is inkább patológiai, mint politikai, uagy társadalmi érdekkel bir. Ezek a hölgyek tejjel, csokoládéval búcsúztatják a hadbavonuló hősöket, nem mulasztván el lelkükre kötni az „Édes Jézust", kinek különösen tetsző cselekedet az osztrák-magyarok legyilkolása. Egyben nem feledkeznek meg minden hősnek átnyújtani a megfelelő agitációs röpiratkát. Ennek a kegyes füzetkének a cime: „Az olasz harcos aranykönyve", melynek első oldalán a következő jámbor intés ékeskedik : Katonák ! Ne feledjetek el mihamarabb beiratkozni valamely hivő kongregációba vagy katholikus körbe, azt látogassátok és tartózkodjatok a protestánsok, zsidók, szocialisták s republikánusok társaságától. És igy tovább, fiz olasz papság az egyház szokványos politikájával nem önzetlen lelkesedésből támogatja az uralmon levő irányzatot, hanem abból az igyekezetből indul ki, hogy a háborús lelkesedés zavarában meglelje az ő saját külön érdekeinek érvényesítését s ez irányban dicséretes buzgalmat fejt ki.