Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-02-19 / 8. szám

1916 EVANG ELI KUS ŐRÁLLÓ 61 mivel nincs meg a külső s még kevésbé azon belső kapocs, amely a lelkész által beszéd alakjában elmondott imát az orgonista énekéhez fűzné. Sok visszaélés történik az Aroni áldással is. Ennél is pontosan be kellene tartani az egyes hangjegyek időértékét, nem pedig ad libitum az egyiket a másik rovására elnyújtani. A tempo rubato egyházi ének- és zenedaraboknál nem alkalmas eszköz a hatás fokozására. Az a kérdés vetődik most fel, hogy milyen eszközökkel, minő módon lehetne az evangelikus egyházból ezen egyenlőtlenségeket kiküszöbölni és a liturgiát meg dallamot egységessé tenni. Egyedüli módszernek kínálkozik az egységes dallam bevezetése. Az evangelikus chorált ehorálkönyuekben találjuk feljegyezve. Ilyen ehorálkönyvcket többek között Altdörfer Keresztéíy, Chován Zsigmond, Kapi Gyula, Moesz Géza, Nagy Lajos stb. szerkesztettek. Ezen ehorálkönyvek, jóllehet a dallam sok he

]yen teljesen azonos, nem mondhatók egységeseknek, mert a szerzők közül mindegyik akarja benne egyéniségét visszatükröztetni és érvényre juttatni. Hiba az is, hogy a legtöbb ehorálnál nem egy, hanem két egymással felcserélhető dallam van felvéve, vagy pedig csak egyes versorok a helyi szokásoknak megfelelően kétféleképen játszható variációkkal letéve, avagy egyetlen egy zárjelbe foglalt hangjegy mutatja a dallam változásának lehetőségét. Nagy Lajos még tovább megy és csoportosítja chorálkönyvében az egyenlő versmértékkel és verssorokkal biró énekeket ugy, hogy azok egymással bármikor felcserélhető!; legyenek. íme maga a chorálkönyv módot nyújt az orgonistának, hogy egy és ugyanazon éneket többféle dallam szerint játszhassa. Hogy az evangelikus chorált mindenütt egy dallamra énekeljék, csak egységes chorálkönyv használatának bevezetése által érhető el. Ezen egységes chorálkönyv szerkesztésénél csak a zeneszerzőtől származó eredeti dallamot kellene elfogadni nem pedig ennek jauitott átiratát, továbbá egymással felcserélhető dallamoknak nem volna szabad benne lenni, hogy újból eltérések ne támadjanak s valamint a katholikus misének csak egy szövege, meg a gregorián chorálnak • csak egy dallama van, ugy lenne az evangelikus chorálnak is egyetlen egy dallama, amelyet minden egyházban egyformán énekelnének. Minthogy hazánkban az evangelikus istentisztelet nyelve vidékek szerint változik, a nyelvnek kellene a ehorál dallamához simulnia. Nagy munkát és kitartást igényelne az egységes dallam bevezetése, mert minden egyház féltené önállóságát, hagyományát, ősi szokását, amely apáról fiúra átöröklődött. Mint minden ujitás csak nagy ellentétek leküzdése árán valósitható meg, ugy itt is érezhető volna egyeseknek a régihez való görcsös ragaszkodása. Az ujitás munkájának nagy terhe elsősorban az orgonista vállaira nehezednék, mert az egyházi ének gyökeres javítása csak tőle várható teljes eredménnye

1. Neki kellene megszüntetni a kidomborodó ellentétet s minden eszközt felhasználni arra nézne, hogy teljes sikert arasson. Evégből legcélszerűbb uolná evangelikus énekkarokat szervezni, amelyeknek az lenne a hiuatásuk, hogy az euangelikus ehorál dallamát minden istentisztelet alkalmával vezessék és énekeljék; az orgonista pedig, ha szükségét lá'ja, terelje az orgona legerősebb és legélesebb hangjával helyes mederbe az éneket, mert csak a legradikálisabb eszközök felhasználásaival lehetne a kitűzött célt elérni. fíz egységes liturgia és egységes dallam megteremtésével az egyetemes gyűlésnek kellene foglalkozni, mert mindkettő csak akkor uolna megvalősilható, ha a magasabb fórum határozatként kimondaná, hogy ez legyen normája minden egyháznak, amelytől nem szabad eltérni lelkésznek, orgonistának és gyülekezetnek. Aszódon 1916 február hó 10-én. Hüberehrn Gusztáu Adolf. Egy napom Budöpesieri. JTár-ee.) (Folytatás.) Utam még innen is tovább vitt, a magyar mdós akadémia palotája elé, hol a legnagyobb magyarnak, gróf Szécheny Istvánnak monumentális szobra áll. Szécheny a közügyek íerén azzal kezdte meg pályafutását, hogy az 1825. évi országgyűlésen felállott és egy évi icuedelmét egy magyar tudós akadémia létesítésére felajánlotta. Később Budát Pesttel a lánchiddal összekötötte. Abban a kis parkban, melyben gróf Szécheny István méltóságteljesen magas piedesíálról körül hordozza látnoki tekintetét, eldugua találjuk Szaruas Gábor és Salamon Ferenc kiesiszerü mellszobrát, minőknek nem vagyok barátja, öagy Caesar vagu semmi. Oda érve az országházhoz sétám célja véget ért. Sokáig gyönyörködtem e remek épület az országház nagyszerűségén, és az előtte álló gróf fíadrássy Gyula lovasszobrán, mely nem egy reminUeenciát váltott ki emlékezetemben, még inkább, mikor azt a két domborművet, mely a szobor talapzatába bevésve van, figyelmesen megtekintettem. Az egyik azt a jelenetet ábrá-