Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)
1916-02-05 / 6. szám
EVANGELIKUS ŐRAT LO 1916 A Magyar Hírlap folyó hó 16-ik számában megjelent értesítésből kitíinőleg Balthazár református püspök a reformátió négyszáz éves évfordulójának megünneplése alkalmából a beérkezett különböző tervekről, eszmékről és indítványokról nyilatkozott, s többek között a következő kijelentést is tette; „Megkell emlékeznem még egy esetről, amely a két protestáns egyház közötti unióval akarja megörökíteni a jubileumot. Ennek megvalósítása sok nehézségbe ütközik, egy hit elvi unió nem kecsegtet eredménynyel, hit elvi unió szervezeti unió nélkül pedig nonsens volna. A magyar emberekből álló református egyházat e kérdés feltevésénél mindig aggodalom tölti el, az hogy a nemzetiségi (panslav) mozgalcm átterjedne a református egyházakra is. E kérdésben megmaradunk az irodalmi és egyháztársadalmi szövetség mellett,melynek alapjai és egyesületei máris meg vannak teremtve. 1" Balthazár dr. püspök ezen nyilatkozatát majdnem minden napi lap hozta, rektifikátiót, vagy annak visszaszívását sehol sem olvashattuk, s igy valónak kell elfogadnunk azt, hogy Balthazár püspök tényleg a fenti módon nyilatkozott, s az abban foglaltak tényleg elhangzottak. Tisztelettel kérdjük, szabad-e a testvér egyház egyik vezető férfiának ily kijelentést tenni, s az elmondottakkal a mi evangelikus közegyházunkra s annak tagjaira a panslavizmus Kain bélyegét reá sütni, mely nyilatkozatának stilisátiója azt a vádat és meggyanusitást is rejti magában, mintha a mi evangelikus egyházunk oly annyira saturálva volna a panslav mozgalmak által, hogy egy esetleges unió esetén tőlünk a református egyházakat félteni kellene? S kérdjük, ily nyilatkozatok méltók-e egy vezető állást betöltő főpásztor ajakára? Egy oly főpásztor ajakára, aki hivatalból volna köteles velünk — a testvér egyházzal — a jó viszonyt nemcsak ápolni és fentartani, hanem arra is törekedni, hogy az esetleges súrlódások elkerültessenek és az erők és elemek egy közös áldásos munkára egyesittessenek. Balthazár főpásztornak az unió nem kell — a fentebb ismertetett meggyőződésénél fogva. De nekünk sem kell, sem hit elvi, annál hevésbbé szervezeti unió, hogy miért? azt beigazolták a „nagygeresdi egyezség" felbontásának inditó okai, mert beigazolódott, hogy a bölcs elődök szeretettel megalkotott egyezségét, a református atyafiak utódai nem őszinteséggel, nem testvéri szeretettel és nem önzetlenséggel, hanem a többségben lévő és erőszakosabb fél erejével kezelték, s magyarázták. Tekintettel a Balthazár-féle nyilatkozatra, mely egyházunk minden egyes tagját mélyen sérti, képzelhető-e, hogy a két egyháznak már eddig is észlelt elhidegülése elmúlhasson s tisztelettel kérdjük lehetséges-e, hogy ezekután testvériesebb, evangeliumibb és őszintébb együttműködést egyáltalában megteremthetünk? Hisz Balthazár főpásztor nyilatkozata az elhangzott vád mellett még mást is foglal magában. Hisz nyiltan az foglaltatik benne „hogy maradunk az irodalmi és egyháztársadatmi szövetség mellett". Tehát Balthazár főpásztornak a „panslav" evangélikusok jók akkor, amikor az anyagiakról, s oly alkotások létesítéséről van szó, melynek hasznát látják a református testvérek is (például: „Protestáns Árvaház'-, amelynek legnagyobb alapítványait a „panslav" evangelikus hivők tették), de mihelyt unióról vagy más közös együttműködésről lehetne beszélni, akkor evangelikus egyházunk mindjárt panslav bélpoklos, amely ragály veszedelemtől a magyar református egyházakat megóvni elsőrendű kötelességének tarlja. Ha az evangelikus egyháznak imputált „panslavismus" nem rágalom, akkor legalább is a guny és ráfogas méltatlan fegyverének használ lata, mely lehetetlenné teszi, hogy bármely közös protestáns intézmény és aktió a jövőben létesíthető legyen. Ezek után tetemre hívjuk Geduly Henrik tiszai kerületi püspök urat arra vonatkozólag, hogy a lapunk 1915. évi 42-tik számában „Több testvéri melegséget" eimü cikknek azon szép kitételét, hogy „kovácsoljuk azokat a láncszemeket, amelyek bennünket egymáshoz fűznek", a közlőitek után is fenntartja-e? Hisz Raffay Sándor lelkésztestvérünk lapunk 1915. évi 4-ik számában megjelent a „Nagygeresdi egyezség" eimü cikkében lelkünk mélyéből beszélt, midőn megállapította, hogy „Csak egyező gondolkozású és lelhületü emberek melegedhetnek barátokká" 1 Balthazár püspök nyilatkozata nemcsak hogy nem barátságos, de ellenséges természetűnek látszik. (ÉT min méltán csodálkozunk azon szeretetteljes fogadtatás után, a melyben a mult őszszel Debreczenben részünk volt s a melynek főszereplője ép Balthazár püspök volt.) Azt az igyekezetet, mely egyetemes egyházunk minden tagjának homlokára a panslavizmus szégyen bélyegét akarja reá sütni, megbotránkozással visssautasitjuk. Mi mindannyian vagyunk oly jó magyarok, mint azt magukról a református atyafiak hirdetni szokták és szerelik.