Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-12-23 / 52. szám

XII év. Budapes-t, 1916 december 23 EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP 52 SZ-éRI A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Nos7kó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő i9 iS FELELŐS SZERKESZTŐ ES LAPTULA.I DONOS: NOSZKO ISTVÁN rákos keres/túri lelkes-/,. FŐ*1WKATA RS A K : SCHÖLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATNICZKY PAL áíí'alvi esperes-telkes/,. kiskéri lelkész. oinkotai lelkes/. DUSZIK LAJOS GÖnÖKYJANOS szatmári leikés:«. eperjesi ffí»-vin i^zsratrt Megjelenik hetenként eov iv?<> A lap ára ; Egész évre 14 K Félévre 7 K Egyes szám ára 40 { H-inietesek és pályazatok aim . ICjXtiRZ uida . é(! K »•.-í- v«/,ps az •!"» A1 liirdeiOMrt 1 TARTAüOMJEGyZÉM : VEZÉRCIKK: Kairáesony. jahn jakab. - TÁRCA. Egyházmik képuiseleíe. S. B Kapi Béla püspöki székfoglaló beszéde. Püspöki heikfafäs. N. — Hekfológ. — Belél'et — Pályázatok és hirdetések. Karácsony. Jézus születésének kedves, szent története az első karácsony óta sok művészt ikletett istenes alkotásra. Ezek közül igen szellemes egy hires festőnek azon képe, a melyen a bethlehemi jászolban fekvő gyermek Jézus arcáról nagy világosság áramlik szét Mariára, a pásztorokra, az angyalokra és az egész környezetre. Mély értelme van e kedves karácsonyi képnek s azt akarja jelezni, hogy a názárethi ]ézus egyéniségéből tanitásából uj, hatalmas világosság árad, szét az egész világra, melynek fényénél a maga igazi mivoltában ismerjük meg Istent, az embert és az emberiséget egyaránt. fl gyermek Jézustól kisugárzó mennyei fény mindenekelőtt eloszlatja eladdig elterjedt téves hit sötétségét, fl hatalmas sugárözön felvilágit az Isten trónjáicv.-'S megismerteti a mindenható Istenber^mennynek és földnek teremtőjében a Jézus Krisztus s általa az emberek — mennyei Atyját. Ez a karácsony legelső és legfontosabb jelentősége. Az a hatalmas Ur Isten, a ki szavával a mindenséget teremtette, „kinek szemöldöke ronthat s teremthet száz világot", Krisztusban a mi mennyei Atyánk. Az első karácsony óta tudjuk tehát, hogy téves volt a Krisztus előtti vallások nemzeti istenének képzete. Jézus születése óta nem imádjuk sem Jahvét, sem a seregek Urát, sem Hadúrt, hanem az örök szeretet és békességnek a nemzetek és népek felett álló, mindeneket áldó Istenét; mert a názárethi Jézus mennyei Atyja nemcsak a zsidók, hanem a samaritánusok Istene is; néki nincs kiválasztott népe s az ^angyalok hirdette karácsonyi öröm az egész népnek öröme lészen. De a názárethi Jézus bölcsőjéből kiáradó mennyei világosság fényénél a maga igazi mivoltában megismerjük — az embert is. Ha Isten ami mennyei Atyánk, ugy hát mindnyájan testvérek vagyunk és mint ilyenek egymást szeretni tartozunk. „Nincsen Zsidó, sem Qörög, nincsen sem szolga, sem szabados; nincsen sem férfiú, sem asszony között válogatás: Mert ti mindnyájan egy vagytok a Jézus Krisztusban" (Galaták 3, 28.) Ez pedig merőben uj, eredeti vonása a keresztyénségnek, mert a Krisztus előtti nemzeti Isten fogalmával együtt járt a más népeket kizáró családi, törzsi és nemzeti szűkkeblű közösség eszméje, hiszen még a régi görögök eulturnépe sem tudott azon gondolat fölé emelkedni, hogy a görög egyedül az igazi ember, és még Aristoteles szerint is csak a szabad görög férfi a teljes ember; sem a nő, sem a rabszolga ez elnevezésre igényt nem tarthatott. Izrael pedig, mint Ábrahám Ígéretének örököse szintén elzárkózott a pogányokkal való közösségtől. Általában