Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-11-25 / 48. szám

1916 De felvetődik az a kérdés ts, hogy a lövőárkokban élő s a nagy véres harcokat végig Wizdő katonáink az emberpusztitás s vérontás ezen hosszú förgetegében nem mennek-e át vallásilag és erkölcsileg oly változásokon, amelyeket sem az egyház, sem az állam, sem a társadalom nem tart kívánatosaknak ? Lehet-e elképzelni hogy a háborús katonai élet durvaságai érintetlenül hagyják a finomabb érzésű sziveket ? Nem károsodik-e az emberszeretet nemes érzelme az emberi vérontásnak tengerében ? Mikor nap-nap mellett látja ezreknek pusztulását s megszokja a tehetetlenül vergődő sebesülteknek segitség után hiába kiáltó szavát és jajgatásáí s midőn szinte természetesnek találja, hogy az ember halomra pusztul, s életének jóformán semmi értéke nincsen, vájjon elképzelhető-e, hogy aki ilyen rettenetes viszonyokat átélt, hogy az ugyanilyen szívvel, ugyanilyen lélekkel, ugyanilyen érzelmekkel s gondolatokkal fog visszatérni, aminőkkel távozott ? A sok vak, csonka, béna s beteg katona nem lesz-e könnyen kétkedővé, hitetlenné, Istenkáromlóvá ? Elképzelhető-e hogy a háború jauitólag, szivet nemesitőleg fog hatni ? Nekem erős a kétségem arra nézve, hogy a háború vallásilag s erkölcsileg jauitólag hathatna, bármiként szóljanak is azok a katona-lelkés2i jelentések, melyeket a katonák vallásosságáról s nemes elhatározásáról közölnek. Jót esak jóval lehet felkölteni s fenntartani! Még nem látunk elég világosan, de már kezd derengeni a jövő ; egyes körülményekből sejthetjük és következtethetjük, hogy a háború a keresztyénségre óriási csapást jelent, mert oly pusztítást végez benne, melyet csak a középkori népvándorláshoz lehet hasonlítani talán nem külsőleg, de annál nagyobb mértékben bensőleg a szivekben. Aggodalmaink jogosultak. Ez okból minden keresztyénnek, minden evangélikusnak, de főképen minden ev. lelkésznek résen kell lennie s helyt kell állania, hogy meg tudjon felelni azoknak a nehéz és nagy feladatoknak, amelyeknek megoldása minden egyesre vár. Önöknek kedues ifjak mint leendő evangélikus lelkészeknek s vezetőknek nemesek ismerniük kell a nagy feladatokat, hanem elő is kell készülniök, hogy majdan szívvel-lélekkel, lelkes meggyeződéssel s hittel végig harcolják a nagy harcot s hűséges szolgáknak találtassanak, akik a rájuk bízott talentumokkal hűségesen sáfárkodtak Főiskolánknak hivatása, nekünk tanároknak pedig kötelességünk, hogy Önöket a tudomány 393 gazdag kincseivel felszereljük, szellemi látásukat élesítsük, szivöket nemesítsük s az evangeliumi tiszta hitnek értékére megtanítsuk. S ebben a tekintetben biztosithatom, hogy a mi tudásunk, meggyőződésünk, szeretetünk s hitünk van, azt igyekezni fogunk átplántálni az Önök lelkébe. De bármennyi ismeretre tesznek is szert, bármily jártassággal birnak a tudományok különböző terein, gondolkozásuk lehet biztos, ítéletük tiszta, világos és borotvaéles, ha nincsen határozott vallásosság szivökben. ha a vallásos hit nem vált bennök meggyőződéssé, ha az evangélium eszméiért nem tudnak lelkesedni, azokat lángolón szeretni, akkor hiába való lesz minden erőlködésök. Hogyan támaszthat élő hitet, cselekvő meggyőződést, a kinek siuár a lelke s nem melegíti az Istenben való bizalom? Hogyan buzdíthat jótékonyságra és ker. szeretetre másokat, ha önző kufár lelke nem mutat eleven jó példát saját életével ? Üres beszéd minden prédikálás és sikertelen marad minden beimissziói próbálkozás! Az ismeretek elsajátításában, az igazság keresésében s mindennemű lelkészi pályájokra előkészítő s nevelő munkájokban törekedjenek arra, hogy legyen tiszta vallásos meggyőződésük, euangeliumi hitök! Itt pedig mindenek előtt önönmagoknak tisztában kell lenniök azzal, hogy mit értenek vallás alatt. Tudjuk ugyanis azt, hogy a vallásról különböző felfogások vannak forgalomban. Melyiket kell elfogadmok, melyiket köuetniök s hirdetniök ? Sokan a vallás alaií valamelyes bölcsészeti rendszert értenek azt hívén, hogy a vallás ismeret, tudás s hogy az ész okoskodása képes mindazt/megadni, a mit az egyház szerintük hiába igér. Tudjuk azonban, hogy bármily szépen ragyognak az égbe nyúló magas s hófedte csúcsok a napsugár fényében és-gyönyörűséget szereznek az őket szemlélő s csodáló embernek de jóleső meleget nem árasztanak szét, hidegek ők magok s hidegen hagynak. Ugy vagyunk a tudással is; gyönyörűséget okoznak a különböző bölcsészeti rendszerek a hozzáértőknek, de az emberek sokaságát sem nyugtatni, sem felmelegíteni nem képesek. Lenn a uölgyekben, a fű csillogó harmatában, a virág kelyhében, az erdő madarainak dalában és az embernek hálával teli énekében kell keresni a napsugár melegének hatását; mutatja azt az élő természet, a hatalmas fejlődés — a vallást is a szívben, az ember kedélyvilágában keressed, — ott találod annak boldogító erejét l EVaKGQJ&yS ŐRÁLLÓ