Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-11-18 / 47. szám

'1816 EVANGELIKUS - ŐRÁLLÓ 385 BELÉLET. Küldöttség. Az ORLE és MELE közös küldöttsége nov. 15-én tisztelgett a magyar pénz­ügyminiszter és a közoktatásügyi miniszternél, fí miniszterelnöknél nem tiszteleghetett, mert nem volt Budapesten, csupán a kérvényt adták át az államtitkár kezéhez s mihelyt a miniszterelnök itthon lesz, ujabb küldöttség fogja felkeresni. A küldöttség kb. 40 tagból állott. Mind a három helyen beadott kérvény szövege a következő: „Nagym, miniszter Úr, Hegyelmes llrunhl fiz Országos Református Lelkész-Egyesület és a Magyarhoni Evangélikus Lelkész-Egyesület nevében, a magyar nemzeti állam és közműve­lődés történeti hüségü, lelkes és kipróbált mun­kásainak, a két testvér protestáns egyház lelké­szi karának érdekében a következő kérést va­gyunk bátrak Excellenciád kegyes jóságába ajánlani. Szótlan türelemmel, szent hiuatásu hűséges szolgálatában példaadó önmegtagadással állja a magyar protestáns lelkészi kar a háborús idők nehézségeinek sok nagy ostromát. Szótlan türe­lemmel várná az idők jobbra fordulását továbbra is, ha nem háborgatná lelke nyu­galmát a családfenntartás emésztő gondja és emberi szent kötelessége. A nehéz idők nehéz­ségei között a harcok viharában a hazáért vérző egyháztagok áldozataira, a megfogyatkozott és elszéledt nyáj szeretetből felénk áradó szolgála­taira most nem támaszkodhatunk. Az állam tá­mogatását kell tehát kérnünk, hogy az anyagi gondok terhét megkönnyitse rajtunk. fí két protestáns egyház lelkészi egyesüle­teinek neoében tisztelettel kérjük azért Nagymél­tóságodat, legyen kegyes a két protestáns egy­ház lelkészei számára a középiskolai tanároknak megadott családi pótlék és a háborús segély sürgős megadását javasolni, támogatni és elő­segíteni. Kérésünk tisztelntteljes előterjesztése mel­lett Budapesten, 1916. november 15-én Nagymél­tóságodnak készséges szolgái: Dr. Baltazár Dezső Raffay Sándor az ORLE elnöke. a MELE elnöke. A pénzügyminiszternél Baltazár püspök, a közoktatásügyi miniszternél Raffay elnök szóno­koltak, mind ketten reá mutattak ama türelmes szegénységre, a melyben a prot. lelkészi kar él, kiemelték a családok nyomorúságát, a kicsinyek gondját, a mely még az erős, hivatásáért lelke­sülő apát is szent munkájában gátolja. Mindkét elnök a hang azon önérzetével szólt, a mely sze­rényen bár, de határozottan kér, mert kérni tör­vényes joga van s kérni kötelessége, mert „a sokszor nagy családdal megáldott prot. lelkészek többsége ma a háztartás gondtalanságának örö­mét és nyugalmát nem ismeri." A miniszterek igen sziuesen fogadták a kül­döttséget s mindketten elismerték a kérés jogo­sultságát s legmesszebb menő jóakaratú támo­gatásukról biztositották a küldöttséget. A küldött­ség tagjai azzal a jó reménységgel táuoztak és oszoltak szét, hogy jogos kérelmük mielőbb tel­jesítve lesz a prot. lelkészi kar jogos igényeit kielégítik. Ass ORLE oásasstEiiáogéfiafe ülése. Az Országos Református Lelkész-Egyesület választ­mánya nov. 14-én Budapesten tartott ülést. Az ülésen kb. 60 választmányi tag jeleni meg. Dr. Szabó Aladár irásmagyarásata után Dr. Baltazár Dezső püspök az egyssület elnöke megnyitó beszédében három fontosabb ügyet érintett: az egységes liturgiát, a lélkészeh anyagi helyzetét és a katonai lelkéssetet. A mikor a második kérdésről szólt a következőket mondta: „fí református lelkészi kar anyagi helyzetét a háborús viszonyok a sivárság leglélekölőbb színvonaláig sülyesztették alá. A lelkészi kar a legfokozottabb munka terhe mellett ki van szol­gáltatva olyan 1 anyagi gondoknak és nélkülözé­seknek, amelyekkel napról-napra megküzdeni a lélek egyensúlyának veszélyeztetésével azonos, fi hioatalnoki kar minden rendű és rangú kate­góriáiról történt intenzio gondoskodás, a hadi­segély kiemeli az éhség és ruhátlanság gondjai közül a küzdő katonák itthon maradt családtag­jait s az elhunyt hősök árváit, özvegyeit, a nép kezén valósággal eláradt a megtakaritott pénz fölöslege : jóformán mi maradtunk csak áruák és olyan elhagyottak, akikre a gondoskodás alig nyitja reá az ajtót. Hálásan fogadtuk azt a 250.000 koronát, amit mznden tiszteletet megérdemlő miniszterelnökünk a hadisegély-alapból kiutaltatni kegyes uolt; de ha megtekintjük, hogy ebből, csak 4 tagu csalá­dokat véve alapul, 2000 lelkésznek egy-egy csa­ládtagjára naponta 9 fillér érik, akkor be kell lát­nunk, hogy az a segély egy lélekzetoétel meg­könnyítésénél alig tud többet jelenteni. Mi érez­zük, hogy lelkészi karún ; megtett s megtesz minden kötelességet az állam iránt, sőt hogy ál­dozataink a kötelesség mértékét messze túlha­ladják. Tudatában vagyunk annak, hogy reánk az uj Magyarország kiépítésében tiszta magyar nemzeti tartalmunk és tisztes családunk réuén megkülönböztetett hivatás uár. Ennek a hivatás-

Next

/
Oldalképek
Tartalom