Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-11-11 / 46. szám

nyert benyomások biztató eredménynyel kecsegtetnek a jövőben. A választmány az elnök ezen fáradozásaiért igaz elismerését és hálás köszönetét fejezte hl. A választmány tárgyalta még Krupee István indítványát, melyet lapunkban is közöltük s a mely egy háborús történet megírására vonatkozik, a melyben egyházunk szerepe a háború alatt lenne kidomborítva. A választmány az indítványt még időszerűtlennek tartja. A pénztáros és ellenőr jelentéseinek meghallgatása után az ülésen még elő lettek készítve a közgyűlés napi rendjére tűzött tárgyak. Nov. 7'én reggel 9 órakor a közgyűlés vette kezdetét. Az „Erős vár" egy versének eléneklése után Rafjay Sándor elnök mondott igen szívből fakadó imát. Majd sajnálattal jelentette, hogy Kapi Béla az írásmagyarázatról gyengélkedése miatt lemondott. Azért egy szentírási szakasz felolvasása után elnöki megnyitóját ezen szakaszhoz fűzi. Ezen megnyitó beszédet lapunk jövő heti számának vezérhelyén fogjuk közölni. Igen jó hatást tett a közgyűlésre Haypál Benő budai ref. lelkész klasszikus, remek beszéde, a melyben az ORLE nevében s annak képviseletében üdvözölte egyesületünket. A testvéri egység volt mindig életének ábrándja, ezt szívta magába a bonyhádi evang. gymnáziumban, ezt a pozsonyi ev. lyceumban. Hálás az isteni gondviselés iránt, hogy ő ezen nehéz időkben a testvéri egység ápolásában részt vehet. Erre kéri az egyesületet is s ebben a szellemben üdvözli szeretettel s kéri a kegyelem Urának áldását működésére. Midőn az elnök az üdvözletet megköszönte s testvéri raeleg üdvözletét a testvér egyesületnek átadni kérte, áttért a közgyűlés napirendjére. Első előadó volt, Gyürky Pál kishonti főesperes, az agyetemes nyugdíjintézet fáradhatatlan ügyuivője, a ki a lelkészi fizetések rendezéséről tartott előadást. Mivel a háború által megváltozott gazdasági viszonyok által a lelkészi jövedelmek nagy változásnak lettek kitéve, a mit egy néhány példával igen világosan igazolt be, azt javasolja, hogy az eddigi tervezetektől tekintsünk el s mivel a zsinat ugy is befejezte működését anélkül, hogy e tekintetben határozott volna, a jövő zsinatra készítsünk egy uj, alapos, minden részletre kiterjedő tervezetet. Ennek az elkészítésére egy bizottságot ajánl kiküldeni, a melyben képviselve legyenek ugy a jobb jövedelmezésü, mint a congruás, ugy a városi, mint a falusi lelkészek. A közgyűlés a javaslatot elfogadta s a választmány javaslatára ezen bizottságba az elnök elnöklete mellett kiküldte: Gyürky Pált, a kit az előadói tisztre is felkért, Krupec István, 373 Duszik Lajost, Dr. Halmi Bélát, Lombos Alfrédot, Farkas Elemért, janoska Györgyöt, Mihalouics Samut, Homola Istvánt, Tompa Mihályt és Révész Jánost. Második előadó volt DrasUóczy Lajos eperjesi theol. akad. tanár. „Saoeiális törvényhozásunk ismertetése, a belmisszió tanítása" volt előadásának cime. Ismertette a tiszai egyházkerület azon határozatát, a mely a belmissziónak az eperjesi theol. akadémián való kötelező tanítását rendeli el mind a négy évfolyamon át heti egy órában. Előadja a tananyag beosztást, azután igy folytatja: „Hogy vájjon időszerü-e mostan, itt, éppen ebben a gyülekezetben foglalkozni e kérdésekkel? Vájjon a lelkészi kar nívójához illik-e ezekben a válságos sorsdöntő időben, a lelkészi karnak meghallgatni a lelkész képzés vezetői egyikének beszámoló szavát? Vájjon elemi iskolává törpül-e, ily módon a tisztes gyülekezet? Ki hitte volna, hogy éppen most, egy nyilvános sajtó organumban, ezeknek a minden erőknek egybeolvadását követelő áldozatos időkben, ilyen kérdések fölmerülhetnek ? . . . .Én nem felelek ezekre a kérdésekre, csak rámutatok oda át a római táborra, a hol még a szeretet palástja alá rejtőzött gyűlölet sem kérdezget ilyen dolgokat, hanem fölismerve a szociális képzés, a szociális megértés és megérzés, a szociális szervezkedés nagy horderejét, minden congregátión, minden congressuson, minden lélekzetvételnél, minden eszközt felhasználva, tömörülve, egymást és a célt megértve indított egy olyan hatalmas szociális propagandát, a melynek gyümölcsei már is egymás után gazdagon érnek, — a mely propaganda eonfereneiáinak: a tudományos társadalmi problémák fejtegetése, — a nevelés és oktatás ügy reformja éppen ugy, mint a kertészkedés, vagy seprükctés, kosárfonás, vagy fillérbank elmélete figyelemmel hallgattatott, soha le nem kiesinylett tárgyai voltak és azok ma is a római tábor papjainak gyülekezetében 1 stb. stb." Majd vázolja a szociális viszonyoknak helyes fölismerését, azt, hogy szociális munkára kell nevelnünk lelkészeinket s kellő gondot fordítanunk szociális törvényhozásunkra, a meghozott törvények végrehajtására. Az evangelikus belmissziónak szociális organumnak kell lennie. Az igen tartalmas, igen szép előadás végén pedig elsorolja és ismerteti mind azon magyar törvényeket, a melyek a szociális munkát parancsolják és lehetővé teszik s erre az uj ugarra hivja fel a figyelmet. Duszik Lajos jegyző, szatmári lelkész tartotta meg harmadiknak érdekes előadását „Szociális feladatainkról." Megvilágította a hadiárvaügyet, a rokkantkérdést, a hadiözvegyek foglalEVANGEXJKUS ŐRÁLLÓ