Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)
1916-11-11 / 46. szám
XII. év. Bu ch a pest 1916. november 18. 47 szam 9 ALLO EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJ DONOS:. NOSZKO ISTVÁN rákoskeresztúri lelkes-/.. FÖ »tTN'K AT a hsa k SCHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATNICZKY FAL ajííalvi esperes-kilk^sz, kiskéri lelkész. oinkotai lelkésa DUSZIK LAJOS -GÖ/nÖRY JÁNOS szatmári leikés*. ej>ern_si főnyin iyfay.yat.6 A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű póstaí külöemény, a hiröetesek szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszko István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Fest megye) külöenöo. ^ tF VA.RTAnOM]EGlJZKK : VEZET JlKK : Báró Prónag Dezső megngitó beszéde. — Eggefemes közgyűlés sünk. N. — üelkészeggesületünk közggülése. N. Belélet — Pálgázatok és hirdetések. Megjelenik hetenként eov iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 H Egyes szám ára 40 f fctirdrtfcéaek es palyazacou am ügéez oldal . K meg j"ye4fs aani o' Al-íaudó birdett«*eK| Báró Próna^ Dezső megnyitó beszéde az 1916 évi nov. 8-iki egyetemes közgyűlésen. Főtisztelendő Egyetemes Hőzgyülésl Rövid idővel ezelőtt {ejeztíik be zsinatunkat, anélkül, hogy maradandó, állandó munkát végezhetett volna a zsinat. A háború megakadályozott ebben. Uj alkotásokra több nyugalom kell mint a mennyit e háborús időkben remélhetünk. Azt megnyugvással vehetjük tudomásul, hogy egyházunk közigazgatási ügyeinek intézését még e kivételes háborús körülmények között is teljesíthettük. Egyetemes gyülésünket, amelyet a háború kitörése évében elhalasztottunk, a mult esztendőben megtarthattuk. Hála Istennek, ez évben is megtarthatjuk és örömmel állapithatjuk meg azt, hogy ugy a közlekedés nehézségei, mint egyébb e háború okozta nehézségek dacára, teljes szamban, sőt igen nagy számban jelentek meg egyházunknak kiküldöttei ezen egyetemes közgyűlésünkön. Az egyet, közgyűléssel kapcsolatban gyűlést tart a magyarországi evang. lelkészek egyesülete, gyűlést tart az egyet, egyházi gyámintézet, gyűlést tart a Luther társaság. Mindez annak tanúsága, hogy egyházi közéletünk a nyomasztó közgazdasági és társadalmi viszonyok dacára is elég élénk. Elernyedésről tespedésről tehát nem panaszkodhatunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyházunk körében minden teljesen kielégitő állapotban uolna. De tanusága\ez az élénk érdeklődés annak, hogyy*rauitani igyekszünk az állapotokon, hojöjf munkálkodunk azon, hogy egyházunkban mindenek ékesen és jórendben folyjanak. Az immár több mint két év óta jolyó háború, ugy hiszem, mindenki lelkivilágára hatást gyakorol, hogy az alól szabadulni nem csak nehéz, de majdnem lehetetlen. Ez úgyszólván kényszerit bennünket arra, hogy ezekkel a világra szóló eseményekkel foglalkozzunk ez alkalommal is. Mégis tartózkodom ettől egyrészt azért, mert rövid néhány vonással jelezve a dolgokat, megtettem ezt zsinatunk megnyitása és befejezésekor, másrészt azért, mert nagyon nehéz megvonni azt a határt, ahol a háborúval s a vele összefüggő eseményekkel, óriási átalakulásokkal foglalkozva, meg kell állapodnunk, hogy politikai, vagy vele rokon más térre át ne lépjünk. Azonban egy dolgot hangoztathatunk. Az egyház a béke intézménye és a békesség utáni óhajtást nyilvánítanunk szabad ez alkalommal is. És pedig annyival inkább, mert ahogyan a dolgok ma állanak, egyik félről sem mondhatjuk, hogy helyzete olyan uolna, miszerint ellenfelére nézve
