Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-01-29 / 5. szám

1916 Gondolatok a táborból. Uj évi Telve uj reményekkel, . . . telve a sötét képek álomszerű sejtelmeivel. Uj évi A végtelenül folyó időnek egy számmal megjelölt végtelen paránya ... a szenvedő emberiségnek egy ujabb hosszú szenvedésszakasznak tornáca . . . fí mult év gyászos köntöse sötét ruháival ráborul az uj év hajnalhasadására is. A mutt év összes fájdalmának és gyászának nyomai tovább vezetnek tul az év időkorlátain. Még görnyedve millió és millió vállra a mult év iszonytató terhe, fájdalma, kétségbeejtő megpróbáltatása; még be sem heggedtek a szülők marcangoló sebei, még szüntelenül folynak a megtört özvegyek gyászoló könyárjai, a mult év szülejefosztott áruája még mindég elhagyva félve-remélve várja a könyörület és részvét néma angyalait és már is — az uj év köszöntésekor — a bőségesen telt megpróbáltatás pohara ajkainkon csüng: fájdalmat, szenvedést, gyászt, pusztítást osztva a megveszszőzött világnak. Ma ualljuk mindannyian — mert megismertük — hogy a kimeríthetetlen vér és könytenger az ára : az igazság diadalának. Uj év! Ó éu! Nevek, időrészek az igazság diadalának, életében, amely örök élet avatja szeretté, földöntúlivá az igazságot. Az örök élet teszi drága kincscsé az örök igazság emberelérhető parányát is. Ezen emberelérhető paránynak a birtoka: üduöt jelent a halandónak, veszte pedig örök poklot. Az igazság életet jelent — életet mindazoknak, akik keresik az igazságot, fíz igazság pusztulást jelent mindazoknak, akik megvetik és áruba bocsájtják. Az igazság az élet útját adja, amely visszatér, visszavezet önönmagához a teljes igazsághoz — az örök élethez. Az igazság keresése haladást mutat a népek, nemzetek, világok történetében, amelyből bármelyik ha kicsik, kibillen, deformálást okoz önönmagán. Uj év! fí haladásnak egy ujabb szaka az igazság felé. Útja vértől párolgó, könytől ázott, fájdalomtól hangos. Ez az ut ma mindenfelől egy és ugyanaz külsőleg, de belsőleg világok rekesztik el a két utat egymástól. Az egyik uton minden egyes uércsepp egy nemes életharcnak dicsőséges áldozata; itten a könnyár a legduzabb, de teljesen gyógyító is: itt a fájdalom zokogóbb, mert igaz 6zivet szerető lelket sirat. Itt igazgyöngy minden könnycsepp, itt a fájdalom benső és nemes, a szenvedés csendes tűrés és megadás bizalomteljes reménységgel, A másik uton a judási szellem nem a fájdalom gyógyító könnyeit hullatja, sem a nemes önfeláldozás dicsőségteljes vércseppjeit, könynyek vércsöppek ezek is ugyan, de maró szégyen, a terhelt lelkiismeret kínzó szülöttei, hasonlók azokhoz, amelyeket nagy mesterük júdás az árulás éjjelén hullatott öngyilkossága előtt. Túlról a büntetésszerü hontalanság sivár jövőjével, kétségbeejtő fájdalmával eltorzítja a száműzött képét, aki a vér láttára ittassá válik, kinek fájdalma vad kéjjé alakul, aki megtagadta emberi voltát és mint dühös fenevad zúzott, tört, rombolt ép és beteg testet, mig önmaga marása — a skorpióhoz hasonlóan — véget nem vetett esztelen dühöngésének. Túlról a kalmár lélek kétségbeesett jajjal hallatszik ki az életpusztitó orkánból. Lám könnyeket morzsol, hajlik, uonaglik a tisztító vesszőzés alatt, de könnyeit nem a fájdalom sajtolja ki, vérét nem a nemes életharc kívánja, hanem a föld hiu kincse, Megnevezzem e ezen ut többi vándorait is? ahol a rabszolgaság könnyei elfojtódnak durva kézzel és csupán csak lázszerö hörgés hallatszik a megkínzott testből? Rámutassak-e a végzetes hiu érzelmekre, melyek könnyek és fájdalmak árán esztelenül bomolva áldoznak a pusztító Moloch szörnyű oltárán ? De elég legyen! Hamis itt minden könnycsepp, hamis a fájdalom zokogása, hamis hazug köntöst öltött itt minden. Az érzelmek eme ellentétes világa választja el a két élet útját egymástól. Az egyiken az igazság győzedelmének jogos törhetetlen hite éleszti, támasztja a csüggedőt, a másikon az irigy önzés telhetetlen vágya hajtja, üzi kérlelhetetlenül a pusztulás öroényébe. Uj év! A mult sebei, reménységei, törekvései után ujabb sebeket, reményeket törekvéseket róva a görnyedő emberiségre. Vajha a Mindenható végtelen kegyelme az uj sebek áldozatátaz uj reménységek varázsát, a törekvések nemességét a diadal koronájával övezze. Vajha az igazság nagy Istene megnyitná azok szemeit, akik a föld muló kincsének mámorától megvakultak, megnyitná azok füleit, akik a tomboló vihar között megsiketültek, hogy láthassák az igazságot, hogy hallhassák a nagy apostol szavait. „Mert nyiloán vagyon az Istennek haragja mennyből az emberek minden hitetlenségek és hamisságok ellen, kik az igazságot hamisan fogva tartják." (Rom. 1. 18.) Uj év! Legyen ez uj e földön, hogy minden szív igaz hittel a békesség áldó országáért könyörögjön Urunk Jézusunk által: „Jöjjön el a Te országod." Amen. Mohr Gyula.