Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-10-21 / 43. szám

348 1016 lig Hochivürden" s kezembe adott egy kétkoro­ronás papírpénzt. Hímondkatatlan fájdalmat érez­tem akkor, örök nyomokat hagyott az bennem s azt hiszem mindannyiunkban, akik ily funktió vé­geztével kénytelenek voltunk elfogadni a szoká­sos illetéket. Avagy nézzük a templomi uruaesorázók helyzetét, fimint a lelkész oltárhoz szólitja őket, a legtöbbje akkor, vagy közvetlenül az úrvacsora vétele utan a zsebébe nyul — ha még a kezé­ben nem tartja legtöbb esetben a két fillérest — hogy az oltárt megkerülve áldozzék, illetve amint az egyszerű ember gondolkodik, hogy megfizesse a pap fáradozását. fi közelmúltban egy ismert államférfi az ur­vacsorát a világ leglélekemelőbb ünnepélyének mondotta. Összefér-e ezen szentséges ünnepi áhítattal a koldus „garas" ? Nem kutatom azon érzelmeket, amelyek ilyenkor a lelkészben és hivőben egyaránt felébrednek, csak azttudom, hogy azok semmi esetre sinesennek összhang­ban az uruacsorát osztó s abban részesülő hí­vek lelkületével, Amidőn tehát belátjuk az urvacsorai offer­toriumok káros voltát, minden lehetőt sürgősen meg kell tennünk, ezek mielőbbi eltörlésére. Bu­dapesten és még néhány más egyházközségben történt már valami ezen a téren, itt-ott a betegek urvacsoráztatása díjtalan. (Mindenütt díjtalan, csak önkéntes offertorium van^sok helyen. Szerk.) Szükséges, hogy ezen kérdés rendezés céljából napirendre kerüljön s ez megvitatva, mielőbb ál­dásosán megoldassék. Szerény véleményem sze­rint annak megoldása nem ütközik nagyobb anyagi akadályokba, mert alapul véve egy köze­pes, mondjuk 1000 lelkes gyülekezetet, az urvacso­rai offertorium — beleértve a betegek urvaesoráz­latását is — alig teszen ki többet évi 60—70 ko­ronánál, alapjában véve nagyon csekély összeg­ről a lelkésznek lemondania nincsen joga, mert nemcsak önmagát, hanem utódjait is megrövidí­tené, másrészt ez összeget az egyházközségnek megváltani nem fog különös nehézségbe ütközni s mégis megtisztítjuk ezáltal ezen mi legszentebb szertartásunkat, minden bántó mellékkörülménytől. Meggyőződve arról, hogy a szóban lévő ügy esetleges egyetemes rendezése esetén, (egyete­mesen ezt rendezni bajos, de annál könnyebb, ha minden lelkész a saját gyülekezetében ren­dezi, illetne megváltatja. Szerk.) egyházunknak sze­rény de áldásos szolgálatot teljesítünk s legalább egy fokkal közelebb jutunk a teljes stólamegvál­tás eszményéhez. Budapest. Farkas Gyözö. BE jÉtET. Heduezménges uasuti jegy igazolná" nyoh az egyetemes gyűlésre, fi kedvezményes vasúti jegyek megadása iránti kérvényt az ille­tékes hatóság már beadta s mint az előjelek mutatják a kérés meghallgattatásra talál. Akik részt kívánnak venni akár a lelkészegyesületi akár az egyetemes közgyűlésen, óhajukat jelent­sék be levelező lapon azonnal vagy az egyete­mes főjegyzőnél vagy a lelkészegyesület titkárá­nál. Mindenesetre első sorban a lelkészek szá­mithatnak a kedvezményre, a világi urak pedig csak az esetben ha jut. Helyettes~lelhészi megbizás. fi temes­vukovári egyházközség a Dienes Gyula elhalá­lozásával megüresedett lelkészi állásra — mint közöltük — Chovan Sándor lelkészt hivta meg, aki időközben felmerült akadályok folytán visz­szalépett. fí*gyülekezet gondozását a bányaker. püspök Reken János volt nagyócsai s. lelkészre, mint administrátorra bizta. fl menekült eu. esángóh látogatása. Torontál megye területén elhelyezett ev. csángó testvéreink meglátogatása és lelki vigasztalása céljából Geduly Henrik püspök megbízást adott Bohus Pál 'brassói főesperesnek, Nikodémusz Károly és Hiss Béla csángó lelkészeknek, hogy híveiket a ker. költségén látogassák meg. A há­rom lelkész közül egyelőre a két első, mert Kiss testvérünk ez idő szerint beteg, már el is indult s még e hó folyamán fogja azokat a Torontál megyei községeket bejárni, ahol evang. csángó menekült hivek tartózkodnak. Apostoli munkájukat áldja meg a vigasztalásnak Istene az ő kegyelme szerint. Uj uduari tanácsos- Dr. Szmih Lajos budapesti ügyvédet, a bányai egyhkerület nagy­érdemű ügyészét Őfelséye a Király uduari taná esossá nevezte ki azon érdemeinek elismeréseül, melyeket mint a kúriai ügyvédi fegyelmi tanács tagja szerzett. Őszintén gratulálunk. Halálozás. Dr. Démy Lajos, a soproni felső egyházmegye buzgó felügyelője hosszabb szenvedés után 67 éves korában október 7-én Sopronban elhunyt. Október 9-én kisérték tete­mét Sopronban nagy részvét mellett nyuguóhe­lyére. 2iermann Lajos soproni lelkészen kivül Scholtz Ödön főesperes búcsúzott tőle az egy­házmegye nevében. Uégrendeletében kb. 30,000 koronát hagyományozott egyházi jótékony célra. Legyen emléke áldott, pihenése csendes.' E rouat folytatása a 350. oldalon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom