Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-10-14 / 42. szám

1916 gass a haduezér szavára, kinek jelszava az igazság. Hivatkozik azután Keresztelő ]ános fentidézett esetére is. — Augusztinus szerint pedig: „ha a katonák soh igazságtalanságot követnek el, ennek oka nem a katonai állás, hanem a gonoszság" non militia, sed malitia." Látjuk mindezekből, hogy a katonai hivatás elvi ellenzői a tiltakozást már a legrégibb időtől kezdue sem tudták a gyakorlatban keresztülvinni. Előfordult ugyan többször, hogy a keresztyének meggyőződésük miatt a hadseregből kiléptek, sőt a katonai vértanuk száma sem épen nagyon csekély : mindazonáltal ezen esetek mindig csak kivételt képeztek; viszont örömmel tölthette el a ker. egyház hiveit az a tapasztalat, hogy a kereszt jelvénye a tábort a „eastra diaboli"-t is fokozatosan meghódította, ugy hogy hova tovább annál inkább barátkoztak meg a keresztyének a katonai állással, sőt van rá példa, hogy nem egy római légióban dicséretes katonai erényeikkel példát adtak pogány társaiknak. < Nagy Constantinnak Maxentius feletti győzelmével döntő fordulat áll be, a katonai szolgálat méltatásában is ; a ker. katonák nem szolgálnak többé pogány császároknak; nem köteleztetnek meggyőződésük ellenére pogány eskütételre ; innét van, hogy a katonai állással szemben előbb táplált több komoly aggodalom elesik. Az egyház és állam együttesen azon fáradozik, hogy a katonákat hivatásuk szeretetében és hűséges betöltésében megerősitsék. A keresztyének, miután a világ közeli végének várását és az Ur közeli eljövetelének reményét feladták, nem térhettek ki többé a reális, polgári életet „a világ"-követelményei s igy a katonáskodás elől sem. Összefoglalva fejtegetéseink eredményét, történeti objeetivitással azt állithatjuk, hogy az öskeresztyénség a katonai hivatással szemben általában igen tartózkodó álláspontot. foglal el; nem helyezkedett azonban a fegyverfogás absolut megtagadását követelő nazarénus vagy Tolstoj-féle álláspontra; de másrészt nyomatékosan kell hangsúlyoznunk, hogy épugy hiányzik az első keresztyéneknél a hadi szolgálat egyoldalú dicsőítése a a militarismus-nah a béke evangéliumával nehezen összeegyeztethető szélsőséges, túlzott magasztalása, jézus evangéliumának elvi álláspontja s a brutális erőszakon alapuló háború közötti ellentétet az első keresztyének legjobbjai mély fajdalommal érezték. Ez ellentét törvényes, alkotmányos eszközökkel való fokozatos kiegyenlítése képezi a nemzetközi élet jöuő fejlődésének legérdekesebb és legszebb problémáját. V > c r jahn fahab Az urvaesorai külön kehely kérdése. Egyházunkban az egyes lelkészértekezleteken e kérdés a folyó évben napirendre került. Bár ugy pro mint contra nyilatkoztak már az egyes testületek, a kérdést el mellőznünk nem lehet, az bizonyára még a legfelsőbb forumon is napirendre kerül, Hogy e kérdéssel olvasóink is megismerkedjenek, itt adjuk az indítványozó justh Alfréd bártfai lelkész testvér erre vonatkozó indítványát teljes szövegében. „fi szomorú tapasztalat — sajnos azt mutatja, hogy az urvaesorához járuló hiveink száma évről-évre csökken. Ennek okát nemcsak mindjobban terjedő vallásos közönyben keresem, hanem különösen abban is, hogy a közös kehelynek közvetlen használata sok hivőt undorral tölt el, mig talán még többen egészségi szempontból maradnak távol az Ur asztalától. Mindkét körülmény még jobban terjeszti és fokozza a vallásos közönyt. Ugyanis gyakran megesik, hogy a közös kehelyben ostya-maradék vagy nyál marad vissza' különösen akkor, ha a lelkész a kelyhet tul magasra emeli és a hivő nem képes a nagyobb kortyot hirtelen lenyelni. De az is megesik, hogy az ajkon kiütéssel, az inhuson vagy nyelven fekéllyel vagy ragályos bajjal megmételyezve járulnak egyesek az urvaesorához. Tudok rá esetet, hogy egy szájrákos ember állta körül az urvaesorai oltárt, még pedig a kiosztás rendje szerint nem az utolsó helyen. flz illető az egyház legtekintélyesebb tagjai közé tartozott. Ha a lelkész utolsó helyre inti az ilyen egyháztagot, ugy ezzel az egyház belbékéjét hosszabb időre megzavarhatja. Hogy tényleg undort keltő a közös kehely közvetlen használata és a közegészségre — különösen járványos betegségek alkalmával és a fertőző bajoknak egyáltalán, de főleg a háború alatt általánosan ismert és elpanaszolt rohamos elterjedése^közben — veszélyes, azt nem kell bővebben fejtegetni manapság, amikor még egyes családok egymásközt egészségesnek ismert tagjai is lehetőleg óvakodnak közös pohár és evőeszközök lemosás és megtörlés nélkül való folytatólagos használatától. A római egyház nem törődik azzal, hogy a szereztetési igékben adott parancs részben való mellőzésével vádolják — a kehely szempontjából. Napirendre tér vádunk felett; mert örömmel tapasztalja, hogy az ő hiuei tömegesen és örömmel járulnak az urvaesorához, mert sem undor, sem egészségének veszélyeztetésétől való félelem nem tartja attól vissza. Hogy egyházunkban is ekként járulhassanak az urvaesorához, ugy azonban, hogy a hehely