Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-10-07 / 41. szám

'1816 EVANGE LIKU S - Ő RÁLLÓ 333 janosha György jegyző a katonai lelkészet zsinatilag ualó elintézését szintén nem tartja ki­vihetőnek. Ha van ügy, a mely el van hanya­golva, akkor a katonai lelkészet ügye az. Eddig is volt törvényes alapunk: az 1848 éui XX. tez. Dr. Szeberényi János Mihály „A két prot. fele­kezet föderációja a cs. és kir. hadseregben" eirnü könyuére hiúja fel a figyelmet, mely a 60. években jelent meg. Törvényes intézkedésre nincs szükség, és a végrehajtó hatalomnak joga és kötelessége, vagyis az egyetemes elnökség­nek. Támogatja Gyurátz püspök inditványát. Báró Prónay elnök a felszólalásokból meg­állapítja, hogy a zsinati tagok nem kivánják az érdemleges tárgyalást. A megfelelő formát kell tehát a zsinat befejezéshez keresnünk, s erre vonatkozólag az ügyrend megadja az útbaigazí­tást, fl másnapi zsinati ülés formaságainak megbeszélése után az értekezlet véget ért. Október 4-én reggel 9 órakor a zsinati ülést istenitisztelet előzte meg, melyen Bognár Endre zsinati jegyző, egyet, gyámintézeti elnök mondott maguas és felemelő oltári imát. Béke a harcban. Csendes, szép ünnepe volt a buda­pesti evang. magyar egyháznak. Boron­gós őszi, szomorú az első októberi va­sárnap, de ott a Balassa utcai egy eme­letes házban az áhitatnak fölemelő érzése vonja a magasba azokat a lelkeket, akik megjelentek azon az első házi buzgói­kodáson, amelyen Raffay Sándor lelkész, pappá avatásának 25. évfordulóján buzgó munkálkodásának és fáradhatatlan gyűj­tésének eredményeként magasztos ren­deltetésének átadja azt az egyházunk történetében korszakot alkotó Szeretet­házat, amely az árváknak és elhagyot­taknak van hivatva hajlékot és menedéket nyújtani s közegyházunkat ellátni az annyira hiányzó diakonisszákkal, a bei­missziónak e buzgó és hivatott munká­saival. B Szeretetház megalkotásának esz­méje évek óta érlelődött, a tulajdonké­peni gyűjtés azonban esak 1915. szep­temberében indult meg az első 50 koro­nás adománnyal s hogy a nemes gon­dolat alig egy esztendő leforgása alatt már testet ölthetett, az a hivek áldozat­készségén kivül elsősorban az eszme fölvetőjének, szorgos munkásának s a gyűjtés buzgó eszközlőjének, Raffay Sándor, lelkésznek az érdeme, aki e maradandó és szép alkotással kitöröl­hetetlen betűkkel irta be nevét a pesti magyar egyház életének történetébe. Az első alapitványt zólyomi dr. tűágner Qéza tette 1913-ban 12,000 kor.­val a diakonissza alapra. Egy árvaház alapítására Éles Henrik hagyott 25,000 koronát. Kakas Lidia 1914-ben a Szeretet­ház céljára hagyta Balassa utcai házát, amelyben most már magukkal tehetetlen aggok, elhagyott árvák áldhatják nemes porait, fl Tabitha nőegylet 53,000 kor.-t, Kéler Napoleon 40,000 kor.-t adva a ne­mes célra néhai Kéler Terézia hagyaté­kából. Ezt a tekintélyes alapot növelték Prónay Róza és Irma bárónők 10 10 ezer koronás adományai, majd Jász Ágostonné 2000 koronával, az evang. polgári iskolák önképzőköre, özv. Dür­ringer Jánosné, Méhnert Ernő és neje és Kéler Napoleon járultak hozzá 100—100 koronával s az a gyűjtés folyamán be­érkezett sok kisebb-nagyobb adomány a gazdagok százasai, meg' a szegények fillérei — tette lehetővé, hogy Szeretet­házunk áldásos működését már most megkezdhesse. Egyelőre ugyan csak 14 szegény, sorsüldözöttnek adhat me­nedéket, akiknek négy diakonissza viseli gondját, de a kezdet szép sikere biztató jövővel kecsegtet. Maga a megnyitó ünnepély a maga egyszerűségében könnyekig meginditotta a résztvevőket. \ Diadalénekünknek, az Erős várunk­nak erőteljes akkordjai vezették be Raf­fay Sándor lelkésznek Ap. csel. 7:33. alapján művészi módon Jölépitett, erős hittől áthatott, az Isten megsegitő kegyel­mét dicsőitő beszédét s azt a buzgó, szivből fakadt imádságot, amellyel a Mindenhatónak áldását kérte arra az al­kotásra, amely a legfőbb törvénynek, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom