Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-09-09 / 37. szám

1916 EU&HGELIKÜ5 QHÁLLÓ 301 mélyítsük a hitet harmóniába hozva a küzdő lélek észbeli érveivel ugy, hogy mindenki belássa, hogy nem a tudomány, nem a kultura az egyedüli bálvány, a melyet imádnunk és a melytől min­dent várnunk kell, hanem a vallás s itt különösen a keresztyén vallás vagyis a kulturált vallás, mint a vallások legfenségesebbike az, a hol a krisz­tusi eszmény igazságok körén belül remélhető csak a nemzetközi viszony helyes rendezése s az áldatlan háborús idők elkerülése s végül értes­sük meg mindenkivel azt az igazságot, hogy nem elegendő esak küzdeni, hanem bizni is kell. Nem elég csupán a formális keresztyénséggel beér­nünk s annak szellemét nélkülöznünk, hanem annak erkölcsnemesitő hatalmát a lelkek birto­kává kell tennünk s ily lelkülettel közös munkához fognunk a romok, a nyitott sebek helyén uj életet teremtve. S itt most már a praktikus élet tág tere áll előttünk, az elmélet után a gyakorlati alkalmazás ezerféle alakulatával. Természetes, e rövid munka keretén belül itt sem célom, hogy részletesen foglalkozzam az ezerféle eshetőségek kifejtésével — itt is csupán az irányelvek mellett meradok rámutatva, hogy a hitélet s a keresztyén munkás élet intensivebb fölkarolását hogyan gondolom én sikeresebbnek, több fíposttiv eredménnyel járónak!? (Dége köuetkezik.) IRODALOM. Réoész Imre. Bod Péter mint törté­netiró. Kolozsvár 1916. 44 lap. Kókai L. bizo­mánya Budapesten. Ára másfél korona. A fiatal szerzőnek: a nagy debreczeni Ré­vész Imre és fia: Révész Kálmán kassai ref. esperes-lelkész, mint ismert nevü egyház­történetirók méltó sarjának, s a kolozsvári ref. theol. fakultás dolgozataival (p. o. Dévai Mátyás tanításai) máris föltűnt iró tanárának tartalmas kolozsvári doktori értekezése. Ebben szép törté­neti készültséggel és tárgyilagos kritikával ismer­teti az Athenas és a Magyar egyháztörténet nagyhirü szerzőjének müveiben megnyilatkozó „történelmi felfogását", majd „anyaggyűjtését'-és a fölött való szellemi uralmát és végül „feldol­gozó munkáját." Történelmi felfogására befolyás­sal volt a német Mosheim, azután — főleg a ka­tholikusokkál és az unitáriusokkal szemben kissé merev alakban — az óorthodox ref. egyházi és hitelvi álláspontja, izzó erdélyi székely hazafisága és — csudálatos — mégis „Habsburgházhoz való föltétlen hűsége s a fenálló állami és kormány­zati rend készséges elfogadása," — itt ott azon­ban dicséretes módon „az önállóság jelei"' is mutatkoznak ,,e hatásokkal szemben*', amelyeket szerzőnk kegyeletes méltánylással és tanulságo­san fölsorol a maga értekezésében. Anyaggyűj­tésében máris a rendszeres uttörés nyomai ész­lelhetők, „a ki rendszeresen és következetesen számol az egyháztörténelem tartalmi gazdagsá­gának szükségességeivel", egyrészt azonban „rendszeresen keresztülvitt, elfogulatlan, tudomá­nyos kritikát — s ebben kora tévedéseit osztja — egyéltalában nem lehet keresni a Bod müvei­ben." Végül „feldolgozó munkájában" nagyon kevés az alakitó, szemléltető és egységbe for­rasztó erő, ki „történetírói munkásságával egy­felől megőrizni, a fuledéstől megmenteni, más­felől pedig építeni, emelni és használni akart," és „tudományos fáradozásának ez a szeretet volt a vezéresillaga, nem pedig a gyűjtött anyagán való gondolati és formai uralkodás kiküzdése." Mint látjuk, fiatal szerzőnk jó és érdemes mun­kát végezett magyar egyház- és irodalomtörté­netünk e kiváló régebbi művelőjének tanulságos bírálati ismertetésével, Eddigi munkássága után ítélve még sokat várhatunk neki való kolozsvári tanszékén a haz*ai protestáns egyháztörténeíirás terén, a melyre nagyapja emléke és atyj^ példája őt, mini fiatal Doktort egyenesen kötelezi. Sz. 1. BELÉtBT. Miniszteri elismerés. A m. kir. va , niszter rendeletében hálásan emlékezik me on lelkészekről, kik a hadba vonult tanítókat ez is­kolai évben helyettesitették. Köszönetet mond buzgó fáradozásukért s elismerése jeléül méltá­nyos jutalomban is óhajtja őket részesíteni. Ez ügyben teendő előterjesztések f. hó 20-án külden­dők be. Halálozás. Scultéti Sándor ny. lelkész széplelkü felesége: Mokry Erzsébet életének 66­ik, boldog házasságénak 4?-ik évében augussíus 22-én Újvidéken jobblétre szenderült. Legyen örök nyugalma zavartalan. Halálozás. Ondrey Lajos a beszterczbá­nyai ev. gyülekezet hitbuzgó és tevékeny pres­bytere aug. 22-én 78 éves korában hosszabb szenvedés után jpbblétre szenderült. Legyen él­dott emléke. — Halála alkalmából egy rokon uri " család; amelyik Rákoskeresztúron lakik, koszorú megváltás címén 20 koronát küldött be hozzánk a rozsnyói árvaházra, fíz összeget rendeltetési helyére juttatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom