Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-09-09 / 37. szám

XII. év. Buc h;pest, 1916. szeptember 2. 36 szám EGYHÁZI ES HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai külöemény, a hiröetesek szövege és ára, valamint az eset­leges reklamáció is a lap tu­lajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöendő. ia FELELŐS SZERKESZTŐ LS LALTULAJ DONOS: NOSZhvO 15 1 VAN [•ftkovs.keres/itiifi KÖ *UNKAT > SCHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATNICZKY PAL ágfalvi <»sperö8-!elk«sz. kis!.ér' leiké-/, uinkotai lelkész. DUSZ1K LAJOS O.nOKYJÁNOS szatmári lelkés«. főgyw igazgató Megjelenik hetenként eov iven A lap ára : Egész évre 14 K Pélévre 7 K Egyes szám ára .. 40 j Hirdete&tík es pálya zu 1.0 k ai.n Ivjreez old»! . *<) K Allnudó hirdet.ésuAiíue^ej.yez^s a&»ti nj TARTALOM]EGyEÉK : VEZÉRCIKK: Qyurátz Fereine. - TÁRCA. Háborús időben. Kellő Gusztáu. — A tiszai egyházkerület kassai kÖKggiiíése aug. 23'án. Lelkipásztorkodásunk Jobb teendői a háború után. Bienik János. irodalom. — Belélet. - Pályázatok és hirdetések. Qyurátz Fererie. Mikor a köznek oly munkásától ve­szünk bucsut, ki életének minden pilla­natát a reábizott kötelesség hűséges betöltésére szentelte, midőn életének alkonyán perikiesi búcsúval ajkán távo­zik a jól megérdemelt nyugalomba, nyu­godt lelkiismerettel olvashatjuk rá az Apotheozis Írójának magas szárnyalású ódáját: „Márványlapokra tettöket Örök betűivel fí történet komoly szavú Múzsája vési jel." Igen Lennek a jehérlelkü papnak és püspöknek tettekben és alkotásokban gazdag élete olyan, mely méltó Klió táb­lájára s lantjára egyaránt. Neve valóságos jogalom széles e hazában, mely azonos az evangélis­mussal. Ö, ki a modern Magyarország kiala­kulását, mint szemtanú ismerte, majd később mint aktiv szereplő faktor se­gédkezett az épitésben, ki az elnyomatás szomorú napjaiban is bizalommal tekin­tett a jövőbe s vigasztalta, erősitette a esüggedőket, ki a legnagyobb veszély idejében is bizalmát Istenbe helyezte, szinte hivatva volt egyházunk legszebb, legdiszesebb, de egyszersmind legfele­lőségteljesebb méltóságára. Hogy megválasztatásában a Provi­dentia Divina nyilatkozott meg, arról a Dunáníulnak apraja, nagyja tud. Éjjelt nappalá téve dolgozott egyházának, pap­jáinak s hiveinek érdekében s bár szel­lemének üdeségét megőrizte, tekintettel egészségi állapotára, továbbá azon kö­rülményre, hogy egyházát nem képes a régi erélylyel reprezentálni, letette a seeptrumot. Gyenge, törékeny testében rendkivüli szellem lakott. Mikor a szent ihlettől át­hevülten beszélt, mint hatalmas óriás jelent meg hallgatósága előtt. Minden széptől és fenségestől áthatott nagy szelleme lép előtérbe mindenütt, különö­sen akkor, mikor quasi ex cathedra beszél. Magán életében mint egy patriar­hát tanultuk tisztelni s forrón szeretni. Qyurátz püspök pap volt és pap marad a szó legnemesebb értelmében. Szelidség, alázatosság és krisztusi sze­retet jellemének alkatrészei. Átható ér­telme meleg szívvel, költői lélekkel egye­sült. Magával szemben szigorú biró, más­sal szemben áldó és megbocsátó. Cinci­natusi egyszerűséggel élt, csakhogy szeretetének s szivjóságának melegét minél pazarabbul szórhassa azokra, kik arra méltók. Nagy kiterjedésű kerületét rendbe szedte és tartotta s pásztori és kormány­zói bölcseségét még a legkisebb gyüle­kezet is hirdeti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom