Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-09-02 / 36. szám

'1316 A Felhívás „hazafias magyar papság"-ra hivatkozik. Valóban, azok szoros kötelékébe tartjzuk! Valljunk és fennhangon hirdetjük! De már ugy látszik — Orsz. ügyből kifolyólag is: csak az „evangélikus", vagy a „protestáns" szó illő közbeszurásával. Hamár valami az országos ügyet jelenti, bizonyára bennfoglaltatunk mi is — teljes négy millióval . . . Mintha hallanám: felekezetieskedés! Biz' ez nem az; hanem országos ügy. Sőt, — önmagunkat nézve — országos érdek 1 Eleget szenvedtünk] Sok könnyet morzsolgatva el — törülünk le most is! Nekünk a végletekig kell hangtalanul tűrni? Bizó reménységben engedjük, hogy még mindig — nem létezőknek tekintsenek? Csak fejtsünk ki eredményes bjzgóságot, csak lelkesítsünk . . . és küldjük az oly nehezen összegyűjtött adományokat a hozzánkforduló „hazafias üdvözlet"-et mondóknak . . . Édes magyar hazánkért igen, mindenünket, életünket — vérünket is készek vagyunk áldozatra vinni, de a Hadsegélyző ilyen „aetió"-iért, — nem! Mondjon az bár százszor nagyobb „hazafias üdvözletet" is. Jól tudjuk, mert Krisztus mondja; a jótékonyság gyakorlásában el ne fáradjatok . . . ! Áldozatkészségünkkel épitjük a lélek örök boldogságot-szerző fundamentumát erősítjük az Evangéliumon-alapuló hitet; épitue gazdagítjuk népünk, édes magyar hazánk jólétének jövendő biztos alapjait és támogatjuk, erősítjük egymást a Krisztusi szeretetben. Ebben tartson meg bennünket az Úrnak kegyelme! És mégis! Be kell látnia mindenkinek, mutassuk meg mi is, hogy csak a lelkünket áthatott ügyért tudunk igazán, sziuből lelkesedni! Ehhez szükséges egy kis figyelmesség is; egy parányi udvariasság is megkívántatik. Mi még hála és dicsőség az örök Isten bölcs gondviselésének semmikép' sem fogadhatjuk el, mintha „Ó Emineneiája . . . megyés püspökök s egyéb egyházi főhatóságok" süvege alá sorozhatóknak tartanánk magunkat. Egy év múlva négyszázados kulturális és hazafias munkában gazdag múltra tekintünk majd vissza . . . Gyón, 1916. augusztus 8. Szuchouszky Gyula. Ä äunaninnetii egyhazker. közgyűlése. Szokott helyén, Pozsony városában tartotta ez évben is az egyházkerület közgyűlését. Dr. Baltik Frigyes püspök és Beniczky Árpád egyházker. felügyelő még augusztus 19-én érkeztek meg, hogy a fontosabb tárgyak előadóival elnökileg értekezhessenek. A hétfői, keddi és szerdai napok a bizottságok üléseivel teltek el. Az elnökség u. is belátván hogy a gyűlések súlypontja mindinkább a bizottsági ütésekre, a közgy. tárgyak alapos előkészítésére és szűkebb körű megvitatására terelődik át: ez évben is három teljes napot tűzött ki e célra. Szerdán, aug. 23-án d. e. folyt le a ker. gyámint. közgyűlése. Bandy Endre ker. gyámintézeti elnök jelentéséből örömmel állapította meg a közgyűlés, hogy a gyülekezetek áldozatkészsége — bár a mai válságos időben nagyon is igénybe van véve — nem csappant meg. A közgyűlés első sorban is a központ azon felhívásával foglalkozott, hogy a szabad rendelkezésére álló összeget az egyet, jubiláris alapra ajánlja fel. Miután ezt a közgyűlés teljes egészében elfogadhatónak nem tartotta : a szabad rendelkezésre álló 2283 K-ból csak 800 K-t ajánlott fel, míg 1300 K-t a csabdii, felsőzsemberi, nagypetrősi, vágkohányi, nemeskosztolányi, gyúrói, dercsenyei, zobori, felsőzéllei, modorkirályutcai, főrévi, szúlyói és erdőszelestényi egyházaknak juttatott száz—száz kor. tételekben, ötven koronát pedig a ker. árvaház alaphoz csatolt. A nagyszeretet adományra: Csehberek; a Leopoldiánumra: lpolyvece, a Kaczián-féle alapra Récse; a kisszeretet adományra: Fakóvezehény ; a Bocskay alap kamataira Dunaszerdahely ajánltatott. fíz egyet, gyámint. száz koronás segélyeire felterjesztettek: Nyitra, Pusztafödémes, Beezkó, Ipolyság, Rétság, Zsolna, Hodrusbánya, Guta, Felsőozor, Pozsonyi Diakonissza-intézet, Bgyarmati ifjúsági egylet, Budaszállás, Tósár és Túrréte. A szerdai nap délutánját a ker. lelkészi értekezlet foglalta le. A püspök imája s rövid elnöki megnyitója után, Rátz Vilmos pozsonyi lelkész tartott Írásmagyarázatot. Majd báró Podmaniczky Pál felsőszelii és Nagy Lajos gyúrói lelkészek tartottak előadást, illetve felolvasást a háború utáni lelkipásztori teendőkről. Ezek felett azután hosszan tartó, de inkább theoretikus, mint gyakorlati irányban mozgó eszmecsere indult meg, amelyben a két ellentétes theol. felfogás is kifejezésre jutott, Egyes gyakorlati kérdések felvetése után az értekezlet felkérte az elnökséget, hogy jövőre a felolvasások és előadások tárgya és menete a hozzászólásra való élőké-