Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-08-26 / 35. szám

'1316 alatt kétségbeeséssel vívódókat imádkozásra hívja, tűrni és remélni tanítja, fl közügy érdekében is igen fontos a hivatását átérző lelkész szolgálata. Ő ápolja gyülekezetében az istenfélelmet, a reményt és pedig a nép esak addig tud kitartóan küzdeni nagy célokért, addig lelkesül, marad rendületlen a válságos időkben is, mig istenfélelem a vezére, még van hite s ez biztatja a szebb jövő reményével. fl békesség visszatértével sem fogy a lelkész munkája. 01 is várja enyhítésre : az a sok vérző seb, amelyet a uészteljes háhoru vagdal az életen. Akik nyomorékokká váltak a haza védelmezésében: a részvét támogatására szorulnak Az állam maga nem szüntethet meg minden bajt, szükséges a társadalom jóakarata is a szerencsétlenek támogatásához. Nagy számmal találja itt a békesség a harctéren elhullott vitézek, szegény áruáit, akikről gondoskodni mindnyájunknak szent kötelességünk. Megszaporodnak a munkaképtelenné lett szegény öregek, akik hősi halált halt gyermekeikben elvesztették gyámolukat, reményüket. A lelkiatyákra vár legelső sorban a hiuatás, hogy társadalmi téren áldozatkész buzgalommal élesszék a könyörületet a nyomorultak iránt, legyenek apostolai a mindeneket jólteuő szeretetnek. Karolják fel az elhagyatottak ügyét, törekedjenek menhelyet biztositani a szomorú sorsra jutott árváknak. Ha a sorsüldözött előtt máshol bezárul az ajtó, ha keservének meghallgatására más nem ér rá : találjon mindig nyitott ajtót, részvétet a lelkiatyánál. Ő meghallgassa a panaszt, legyen kész a tanácsadásra, vigasztalásra, nyújtson testvérkép mentőkezet a nyomorúság súlya alatt roskadó felé, ne fáradjon el a hiuek gondozásában, a jóllevő szeretet munkájában. Társadalmi téren is szóual, jó példáual tamogasson minden olyan mozgalmat, amely önzetlenül, emberszeretetből munkálkodik a háború nyomán támadt bajok oruoslásán. Legyen mindig ott, ahol az igazságot kell uédeni, az elhagyottak ügyét felkarolni, a békesség, testvéri egyetértés kötelékeit megerősíteni. Ily irányú munkássággal áldássá teszi életét az egyházra s a társadalomra nézue." fl jelentés touábbi részében bőuen beszámol a püspök a kerület egyházi és iskolai életéről. (Sajnos a papirhiány miatt a beszámoló adatait ez alkalommal tanuságul nem csoportosíthatjuk.) Hét határozat. fl tiszai egyházkerület e héten Hassan megtartott közgyűlésének, a melyről referádát csak a jövő heti számunkban hozhatunk, két egyetemes érdekű határozatát közöljük a következőkben. 1. Az elnökség bejelenti, hogy az országos Hadsegélyzö Bizottság 125.COO kor.-t adott a leginkább megszorult euang. lelkészek háborús segélyére. Ebből a kerületnek jutott 31.100 korouét száz koronának megpótlásáual a közölt elvek szerint kiosztott. A közgyűlés az elnökség jelentését s az általa e tárgyban tett intézkedést tudomásul ueszi; felkéri az egyetemes közgyűlést, hogy az országos hadsegélyzö Bizottság előtt a nagylelkű adományért az egyházkerület hálás köszönetét tolmácsolni méltóztassék. Nem hallgathatja el azonban a közgyűlés fájdalmas megütközését azon szomorú tényállás felett, hogy a mig az állam az összes tisztviselőknek az első háborús énben 20%, — a második háborús évben 25—35 0 ,,-ig menő háborús drágasági segélyt folyósított, — s ezenkiuül az erre reáuíaltakaí tetemes beszerzési előlegben is részesítette, — hogy tonábbá, a mig az állam a fizetéskiegészitésben részesülő felekezeti tanárokat az egész uonalon részben a 25—35 0,,-ig terjedő, részben, a mi a tanítókat illeti, az első háborús éuben 400, a második éuen 600 K. személyenkénti háborús drágasági segélyben külön töruényhozási intézkedés utján részesítette, — addig a magyar protestáns lelkészi kar háborús segélyeztetésének kérdését nemcsak nem vitte a töruényhozás elé, de, a mennyiben e tárgyban intézkedést tett az országos hadsegélyzö hiuatal utján, ez csak részleges, számos jogos igényt mellőző intézkedés jellegéuel bir. Kijelenti a kerületi közgyűlés, hogy ezt az elbánást a hazafiasan érző, a háború folyamán sok személyes áldozatot teljesítő, önmegtagadó, hiuatása magaslatán álló, túlnyomóan szerény, sőt szegényes jauadalmazásu protestáns lelkészi karral szemben-különösen sérelmesnek és szemben azon ténnyel, hogy az 1848 XX. t.-e. köuetelményeinek hódolua, a korpótlék intézményszerü biztositásáual maga a töruényhozás rálépett a; prot. lelkészi jauadalomnak állami hozzájárulással ualó kiegészítése útjára, egyúttal az alkotmány szellemébe ütközőnek találja. Fölkéri az egyetemes közgyűlést, hogy e tárgyban ugy a vallásés közoktatásügyi kormányhoz, mint a miniszterelnökhöz és az országgyűléshez, felkérve a ref. conventet is egyidejűleg teendő együttes eljárásra, külön emlékiratban fordulni s a prot. lelkészi kar törvényen, jogon és igasságon ala-