Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)
1916-08-12 / 33. szám
ANGELIKUS ŐRÁLLÓ Nunc venio . . . Ám a rokkantkérdés és általában a háborús szeretetakció egyik nagy fejezete: alkohol« kérdés. A mi az anyákat bűnösökké, a gyermekeket elhagyott csavargókká, a rokkantakat gonosz koldusokká, a ma még harcoló hőseinket korcsmahősökké aljasitja: az alkohol az. Ez az ördög dajkája. Ez a mi háború után reánk törő ádáz ellenségünk. Ez mint valami sötét rémalak ott nyomul fel a látáshatárunk mélyéről, árnyéka itt kúszik előre, hogy dicsőségünkből, a viszontlátás öröméből, a derűs bizakodásból kilopja a fénut. Mert azt kérdem: azokból, akik most hivatásszerűen gyilkolnak, akiknek nem szabad irtózni a vértől, lesz-e belőlük az ekeszaruát imádhozva megfogó, a műhelyhez énekszó mellett leülő munkás, ha a fedezék-nornádéletben az alkohol-narkózist megszokták immár? Hódolat a nagy számú kivételeknek 1 Áldás reájuk 1 És csak azt mondom: rni diadalkapuual, a lélek szent mámorával akarjuk fogadni, hazavárni a mi véreinket, nem megkettőztetett csendőrséggel 1 De fogadni akarjuk kitárt karral, kitárt szivvel, kitárt ajtajú templommal és és beaárt feoresmáoal. Nem olyan szertelen valami ez: kevesebb koresmáju világ. Manapság szép sorjában csukódnak be a korcsmaajtók, mert szépen csődbe mennek. A bezárt korcsmaajíókra nagy tanulság van irua. Áldás lesz belőle, ha letudja oluasni társadalmunk. De ha a korcsmák csődje nem jelenti az államcsődöt, ám miért remeg a magyar államhatalom a korcsmák korlátozásától? Vasárnap azért voltak a templomaink padsorai üresek, mert tömve voltak a korcsmák, flzért csikordult a kulcs a börtönajtókban kivált szombatról-vasárnappa üirradó éjszakánkint, mert a templom"kilincsek nem csikordultak szaporábban. Ha a háború tartama alatt gyermekemnek tejet, háznépemnek az áldott mindennapi kenyeret csak hatósági jegyrendszer mellett kaphattam: ám kouetelésére hiucm Jel egyházamat az alkohol jegyrendszernek. fl sok-sok csendőrt, kis birót és porkolábot produktív munkára lehet bocsátani, ha az alkohol ördögét, a minden bűnök eme szoptató dajkáját pórázon tartjuk. A háború jogot ad ennek felvetésére. fí korcsmák uasárnapi bezárva tartását, viszont a templomok köznapon is nyituataríását az egyetemes gyűlésen — ismételten — indítványozni fogjak. Az alkohol-jegy rendszert pedig, amire a háború tanitott meg (ez volna a legüdvösebb eredménye) egyházunknak — ha szolgálatot akar tenni népünknek, hazánknak — tekintélye egész súlyával követelnie kell. Így szökken a mi népünk a kulturnépek elit-jévé. Legyen vége annak az állami kétlelküségnek, mely a korcsmák miatt börtönöket, kórházakat, törvényszékeket állit fel, antialkoholista apostolokat utaztat és ugyanegy gesztussal korcsmadonációkat osztogat. Az ördög elgyengül, ha a dajkája elsorvad. szikla. Gyűjtés. flzt lehet mondani, hogy átlag egy gyűjtőin jut egy hétre, ha ez egyházi gyűjtésekhez hozzávesszük az összes jótékonycélu gyűjtéseket s sorsjegyeket, valamint az iskolás gyermekek gyűjtését. A háború elején még szívesen adakozott népünk. Ma már megsokallotta, sőt megunta. Alig adakoztak az egyik célra, már megindul egy másik célra a uilággyüjtés. Részemről azt mondom, örüljünk, hogy adakozhatunk, hogy gyűjthetünk népünk között. Hisz máskép is lehetne! A galicziai és szerémségi pusztítás s a nyomában járó nyomor Isten jóvoltából elkerült minket. Éppen azért nem szabad megsokallanunk a gyűjtő ivek nagy számát. De szeretném, ha más módon történnék a gyűjtés! Hogyan? Erről akarok röviden irni. Az egyetemes jubiláris bizottság f. évi február havában egy gyüjtőivet adott ki, a reformáció négyszázéves évfordulójának megünneplésére alapítandó evangelikus egyet. Szeretetházalap javára. A gyüjtőivek megérkeztek az egyes gyülekezetekbe, leány és fiókegyházakba. Az egyháztagok, kik a sok gyüjtőiv köröztetésébe már amugy is belefáradtak, nem szívesen működnek közre. A reformácio 400 éves évfordulója azonban méltó volna arra, hogy lelkesedéssel és áldozatKészséggel ünnepeljük. Ezt a lelkesedést és áldozatkészséget gyüjtőivek köröztetésével ma már nem lehet felkelteni. Más utakhoz és módokhoz kell folyamodnunk. Mivel igehirdető egyház vagyunk s az Ige a mi fegyverünk és legfőbb kincsünk, azért a gyűjtésnél is az Igehirdetést használnám fel. Ha én lennék az intéző tényező, következő munkaprogrammot adnám és azt a rendelkezésemre álló eszközökkel a legpontosabban végre is hajtatnám:
