Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-01-22 / 4. szám

26 (:V ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1916 ülmulhatatlan beesii eredménye ennek a népeket egybetömöritő, távolba-szakadt lestvéreket összeterelő viharnak. Lehetősége így adatott annak a prójéeiai várakozásnak, hogy a mohamedán világ az euangelium uonzás körébe jut. Ki tudja: nem a Luther egyházának, ennek a hitbeli bensőséget tudásbeli mélységgel, gondolatszabadságot erkölcsi szigorúsággal egyesitő egyháznak tartogatta-e a történelem vezérlő Lelke azt a világtörténelmi missziót, hogy a rezignáció vallásának karjaiból kimelje s a Világ Világosságának ölébe téritse a török népet? Nem vérszegény utópia ez! Lehetetlen, hogy a mi vérrokon néplestvérünk, a török nemzet, melynek uj története az u. n. ifjú törökök mozgalmától nyert lökéssel uj vágányokra tolódott, fel ne ismerné azt a mély ellentétet, mely az eljövendő, a háború utáni gyorsabb ütemü élet szelleme és a fátumhivés álmatag vallási világnézete között van. De lehetetlen, hogy egy ráismerés ne következzék el. Rá kell ismernie, ráfog ismerni a török világ félhomályos atmoszférájából már eddig is több világosságért sóhajtó ifjutörökség, ez az európai modern élet gyárfüstös és parfőmös levegőjétől megcsapott mohamedánság, hogy az európai fejlett kulturális viszonyokban, gyökértől fel a virágokig egy erő, egy fejlesztő nedv kering: a keresztyénség. Átültetni keresztyén kulturát lehet, hisz' a virág is él egy ideig a pohárban, de az utánzott s gyökerével az adott talajba nem mélylő kultura — kitépett virág. Erre ráfog ismerni. Talajt kell alámüvelni — Keleten. Lelkem ugy melegszik attól az elgondolástól, hogy eljönnek a Kelet fiai és leborulnak a Krisztus előtt. Eljönnek s felismerik, hogy az a keresztyénség, melyről ők hamisított másolatot láttak, melynek reprezentáns alakjával szemben az ő hitük még tartható volt, az a keresztyénség lelkük szomjazását bőven kielégiti, mert megismerik benne az evangelium egyházát. Milyen fellendítő fordulat! Missziói terület a missziókért. Egy hatalmas szőlőskert a kitördelt szőlőtőkékért A német evangelikus missziói telepek jó részét beiszapolta a háború által felkavart hullámverés. Álarc nélkül, a kegyes téritői álarc nélkül tombol most a misszióval is hatalomra törő angol nép. fi protestáns keresztyénség homlokteréből kikeli lépnie: méltatlan a vezetés szerepére. Igazi, szélcsendben és viharban változhatlan hűség az evangéliumhoz, keményebb és mélyebb erkölcs, türelmesebb szabadelvüség azok a feltételek, melyek a világ-evangelizáció irányitó kormánykerekének kezelésére képesítenek. Tudjuk: hol vannak ezek. . . . Azon a most összekötött vasútvonalon, mely Bagdad és Hamburg között, mint acélideg kapcsolja egybe a Keletet és Nyugatot, külömböző talajok termékei, külömböző létviszonyok között élő emberek értékei fognak kicserélődni, de eljut, mint rézsodronyon a villamos áram, eljut Keletre a Nyugatot beragyogó Világosság. Emelkedj, egyházam! . . . Abban a számra dolgozó kalmárvallásosságban, abban a tulöntudatos Jelekezetieskedésben, mely a sujtást mindig többre nézte, mindig, mint magát a ruhát, abban a belvizi kalózkodásban, mely a keresztyénséget bent és kint diszkreditálta, az evangelikus egyház, kivált a mi hazai evang. egyházunk a maga nagy jóhiszeműségével (ez a mártirerény). a maga igazainak hóditó varázsába vetett hitével ott állott az oltárnál, mindig magasan, semper excelsior, mikor alul tégladarabonként mállasztották szét oltártalapzatát a nekivágódult egyházhatalmi érdekek. Most itt a szerep, fi fejben világos, erkölcsben komoly nagy török nép több uilágosságra szomjazó fiai előtt ajtót nyitni a Világossághoz. Hitet, hitbeli lélektartalmat adni ezeknek a nem sokára