Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-07-08 / 28. szám

1916. arehikus szervezete, alkotmánya éppen olyan, mint a mienk, püspökei sem Krőzusok: tanügyi és pénzügyi nagyszabású programmját fényesen valósitja meg — az állam támogatásával s ugyanakkor, amikor az evang. egyháznak hasontárgyu felterjesztései válasz nélkül maradnak. Ismételjük, hogy ennek a kirivó s a szemlélődő más felekezetbeliek részéről is mindgyakrabban felismert jelenségnek okát nagyrészt a mi egyházi szeruezetünkben kell keresni. Ugyanis hasonlíthatatlanul más az administrate az egyházi önkormányzat három alsó tagozatán, mint a legfelsőbbnél, vagyis az egyetemes egyháznál. Az utóbbinál szinte kimerül az évenként tartott egyetemes gyűléssel s néhány bizottság évközi működésével. Az egyházközségnél, esperességnél, egyházkerületnél azonban az évközi állandó közigazgatás lép előtérbe. Ha már most tekintetbe vesszük azt, hogy az állam mai szemben törvényes alapon, vagy a felekezeti viszonosság jogeimén támasztható igényeink érvényesítésére az egyet, egyház és annak közegei vannak hivatva és jogosítva, ugy hogy egyegy kerület, vagy annak bármily agilis püspöke is — hatáskör hiányában — egyet, érdekű s egyúttal az államkormány cselekvését igénylő ügy intézésébe be nem folyhat: akkor nyilvánvaló előttünk, mit jelent az, hogy az egyetemes egyházi közigazgatásban nem azok az elvek és nem azonos közegek éruényesülnek, mint egyházi önkormányzatunk három alsó tagozatán. Az ebből eredő s fentebb csak általánosságban jelzett, de konkrét adatokkal is bizonyítható mérhetetlen nagy kár elkerülésére régóta hangoztatjuk az egyetemes központi iroda felállításának szükségességét. Nem kerülte el figyelmünket ugyanis az, hogy a református egyház különleges állami támogatása egybe esik azzal az idővel, a mióta a ref. konventi irodát felállították. Nem mondjuk azt, hogy a debreczeni ref. jellegű egyetem, az olcsó államkölcsön, a fővárosi nagyértékü ingatlan stb. biztosítása kizárólag a ref. konventi iroda működésével állana okozati összefüggésben; de bízvást megkockáztathatjuk annak kijelentését, hogy a felsorolt és a ref. egyet, administratio körébe vágó sok más ügynek eredményes lebonyolításában a konventi irodának kiváló szerepe volt. Nekünk ilyen szervünk nincs. Mert még csak embrióját sem teremtettük meg a mult évi egyet, közgyűlési határozattal. Egy ilyen hivatal élére kizárólag ennek a hivatásnak élő, nagy elméleti és gyakorlati készültséget igazoló szakember állítandó. Állandó^ gyors — a régi ágensek szerepkörét is felölelő — tevékenységet kell kifejtenie s akkor azután a ráfordított költség busásan megtérül. Még szerencsésebb megoldásnak tartanám, ha e hivatal felett s általában az egyet, egyházi évközi administratio élén az egyet, egyházi és iskolai felügyelővel teljesen azonos hatáskörű püspök állana, aki a feiügyelőuel együtt ugyanazon alkotmányjogi elvek szerint látná el hivatalát, amint azt az egyházközségi, esperessépi és egyházkerületi kettős elnökség teszi. Pusztán az egyetemes egyházi és iskolai felügyelőtől ilyen nagyarányú, felelőségteljes, mindennapi munkát, sokszor specialis szakképzettséget igénylő munkásságot nem kívánhatunk! Egyetemes egyházunknak közvéleménye úgyszólván az, hogy jelenlegi egyet, egyházi és iskolai felügyelőnk nagy szelleme, munkakészsége, tudása, erős vallásos öntudata párját ritkítja s ennyi kiváló tulajdonság csak igen ritkán összpontosul egy agyban és egy szívben. S ha még ő mellette is megkívánja egyházunk érdeke a püspöki elnöktársnak nemcsak a közgyűlésen, de az egész éven át munkáló segitó kezét, mennyivel inkább szüksége lesz erre egyetemes egyházunknak akkor, mikor ő utána másnak kezébe kerül az ősi, dicsőséges zászló! Egyháztársadalmunk közszellemének, sajtójának is jó lenne irányt változtatni. Sajtónk temperamentumát hibáztatjuk a nélkül hogy az ellentétes nézetek szabad megnyilvánulásának áldásos jelentőségét tagadnók. Egymás kölcsönös becsülése, különösen pedig a vezéreket támogató solidaritás mind olyan erőforrások, amelyeknek kimerítését leghamarább az ellenfél veszi észre s tiszteletet, megbecsülést parancsol neki. — r. Esperességi közgyűlés. A pestvidéki eoang. egyházmegye Julius hó 5-én tartotta meg ez évi rendes közgyűlését Budapesten a Deák-téri díszteremben Sárkány Béla főesperes és Földuáry Elemér egyházmegyei felügyelő elnöklete mellett, flz esperességi közgyűlést hosszabb lelkészi értekezlet, majd gyámintézeti közgyűlés végül a lelkészek, tanítók és világiak közös urvacsorája előzte meg. Magát a közgyűlést Földvéry felügyelő azzal a kijelentéssel nyitotta meg, hogy nem a beszédek, hanem a tettek korszakát éljük s azért csak röviden üdvözölte a szép számban megjelent közgyűlési tagokat s a közgyűlést megnyitotta. Megalakulás után Sárkány főesperes előadta évi jelentését, á melyet a közgyűlés tudomásul vett s az elnökség intézkedéseit helyben hagyta. Ugyancsak tudo-