Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-05-20 / 21. szám

XII. év. Budapest, 1916 május 25 21. szám. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető minöennemű postai külöemény, a hiröetesek szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkeszhez Rákoskeresztúrrá (Fest megye) külöenöő t§3 t§3 FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: NOSZKO ISTVÁN rákoskeresztmi lelkész,. FÖtfUN'KATA KS A K . SCHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATNICZKY PAL á^íalvi fsperes-l-eJk-SA kiskéri lelkész. oinkotai lelkész. DUSZ1K LAJOS GÖ/nÖRYJANOS szatmári leikés«. eperjesi íogyin. igazgató TARTALOM]E6|J2EK : VEZBReiKK: Anyagiakról, Irodalom. —y. — s. — Nekrológ. K. Megjelenik hetenként epv ivén A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 k Egyes szám ára 40 J Hirdetések es pályazatok ana: Ksesz old»! 40 K AUondóbirdetógeicituege yezps sz -i mt lelkiekről. Lelkész. Hangulatok. Bipó László. — — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Anyagiakról, lelkiekről „flhol a ti kincsetek, ott a ti szivetek is." Igy szól az írás. A próféták és az Isten emberei égre függesztett szemekkel járták az élet utait ezért voltak mind olyan nagyon szegények földiekben. Szivük, kincsük nem a földhöz kötődött. Mikor a reformácio szent hajnalán magyar hazánk józan népe az evangéliomhoz csatlakozott- az evangéliom! szegénység üres tarisznyáját is felvette és lelkipásztorainak is a nyakába akasztotta. Ha hires a „papzsák" a telhetetlenségéről, azért hires, mert egyház és állam, hivek és nagyközönség mindeddig elfelejtették azt megtölteni. A reformácio korában azffelső hivek túlságosan nagy idealisták voltak. Ott hagyták a volt egyházukat minden gazdagságával, összes javaival és uj egyházakat szerveztek az apostoli szegénység rajongó gondolatával. S ebből kettős veszedelem származott reájuk. Egyik az volt hogy a gazdátlanul maradt egyházi vagyon szinte esábitotta magához a közönyösök és a furfangosak, a csökönyösök és élelmesek táborát. A másik az volt, hogy az evangéliom egyházai és lelkipásztorai szegénység igájával bénították meg szabad mozgásukat és hóditó teruük sikerét. Amaz biztos melegágya lett a rekatholizálásnak, emez biztos segítőtársa az elgyengülésnek. Azóta is a szegénység az evangéliom egyházainak és papjainak állandó útitársa és egyik legfőbb akadálya az előretörésben, fíz állam is felismerte már est, amikor anyagi segítséget ad minden téren, csakhogy a kultura ez egyik hatalmas tényezője, a protestantismus el ne sorvadjon. S mig az állam és az egyháa visuonya « történelmileg kifejlett eddigi mód«n áll föwn^ addig az állam eggih legtermészetesebb és legbölcsebb politikájának annak kell maradnia, hogy a közművelődésnek és a polgárok valláserkölcsi nevelésének egyik legfőbb munkását, az evangéliom egyházait erőkifejtésükben anyagilag is támogassa. fíz egyház azonban lelkészeiben erős avagy gyönge. Lelkes, buzgó papi kar még a demokratikus protestantismus keretén belül is a minden irányú fellendülés egyik legelső tényezője. Nyomorgó, küzdő, kedvetlen papi karból pedig csakúgy nem áradhat ki ragyogó fény, mint a pislogó, füstölgő mécsesből. A legutóbbi egyetemes gyűlés elé azt a kérést és inditüányt terjesztették, hogy a háborús drágaság terheinek enyhítésére a lelkészek is részesüljenek fizetési pótlékban. Hogy e kérés mennyire méltányos, mutatja az, hogy az egyetemes gyűlés felterjesztést intézett érte a magas kormányhoz. De eddig semmiféfe hire nincs, hogy a felterjesztésnek kivánatos eredménye lett volna. A drágaság pedig nőttön-nő, a családos lelkészek gondja folytonosan szaporodik. Maholnap újra ránk virrad az egyetemes közgyűlés szokásos ideje. Nehogy ez az idő a teljesen érthető és jogos elégületlenség kitöréseit lássa: tisztelettel kérjük az egyet, egyház elnökségét s az egyetemes ügyeket kezelő központi iroda vezetőjét, az egyetemes főjegyzőt, hogy ezt az ügyet a kormánynál megsürgetni és dűlőre juttatni ne késlekedjenek. Az állam háborús terheinek sokaságával ez ügy hátráltatását megokolni nem lehet, mert az összes állami tisztviselők is megkapták és ma is kapják a háborús pótlékokat. És a családos lelkészek nem élnek kevesebb gonddal, nem is jelentéktelenebb tényezői az állami és társadalmi élet rendjének, mint az éllamhivatalnoki kar tagjai. Ha tehát azoknak részére van, a lelkészek részére is kell lenni akkora anyagi segitségnek, amekkora őket