Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)
1916-04-08 / 15. szám
116 EV ANG ELIKUS ŐRÁLLÓ 1916 Testuéreim, esak álmodjatok! Hiszen az álom szép, nekünk jól esik, sőt valamelyik ualóra is válhatik! . . . Közeledik a gyűléseknek ideje. Ha összejövünk magunkról is beszéljünk. A mi dolgainkról. Ha sok lesz is a hiábaoaló szó, ábránd, vagy tervezgetés, nem baj az. Egyszer majd esak kipattan valami, ami eéirauezető is, megualósitható is. A sokban mégis esak kerülhet jó, megnyugtató. De a semmiben . . . !? * Mi békésiek megkezdjük a munkát. Első gondunk szegényebb egyházaink helyzete, mert ezzel függ össze a lelkészeké is. Meg akarjuk kérdezni az egyházmegyét: nem volna-e jó, ha szegény, küzködő egyhézainknnak folyószámla hitelt nyithatnánk valahol? . . . Még pedig egyházi téren. Az egyházmegyei, keriileii és egyetemes pénztárak kölcsönös egymástbiztositásában. Hogy mit jelent ez? Nagyon sokat. A legtöbb gondot az egyházak pénzügyi rendetlensége okozza. Van ugyan mindnek költségvetése, kiadásainak megfelelő fedezeti előirányzata, sőt talán maradványa is. Mégis; amikor kellene alig valami, vagy épen semmi se az az anyagi erő, amivel végre lehetne hajtani. Mert az egyházak pénzügyi gépezete nem vág ugy össze, mint a pénzintézeteké s a bevétel nem mindig akkor van, mikor a kiadás, fíz egyházi adók beszolgáltatása még ,.újkor" is a terméstől, — meg a végrehajtóktól függ. Ezek pedig se a buzgóságot, se az egyház iránt való ragaszkodást nem terjesztik felette nagyon. . . De ha az egyes egyházközségek főhatóságilag jóváhagyott költségvetésük keretében, akármelyik közpénztárból — méltányos kamat mellett — rendes időben megkaphatnák szükségleteik fedezetét, rendesen kielégíthetnék tisztviselőiket is. Sok baj tűnne el egy csapásra. Megszűnnék sok család aggodalma, bizonytalansága. Az a most talán száz, meg száz helyen divatozó állapot, hogy van ugyan fizetés, de pénz csak akkor lesz, ha az adófizetőket megszállja a buzgóság, ha jön valami segély, ha kölcsönöz még a felügyelő és a gondnok, vagy pedig jó busás kamatra a szövetkezet, vagy a zsidó . . . Tartalék tőkével nem minden egyház rendelkezik. Csak a kerületeknek, az egyetemes pénztárnak vannak 3.6 °/ 0, 4 °/, ;-hal gyümölcsöztetett százezrei, ha nem milliója. Mi volna ebből pár százezer koronát forgatni. A jövedelem is szaporodna. Az 5 °/ 0 vagy 6 "/ 0-os pénz pedig valóságos jótéteménye lenne sok egyháznak, fl folyószámla meg 4—6000 koronás költségvetésnél legfeljebb 50—60 kor. többkiadást jelentene, ami elenyésző csekélység a mellett a megnyugtatás mellett, hogy az egyházközségnek módja van tisztviselőit rendesen fizetni és ideje követelését zaklatás nélkül behajtani. Biztosítékul pedig a hatóságok ellenőrzése és szorgalmazása mellett, szolgálhatna mindenféle segély, adóalapi járulék, ami mind a folyószámlát adó pénztárba folynék be, továbbá az egyes különböző fokú pénztárak között létesíthető viszontbiztosítás. Én magam a Homola testvér által feluetett nagyszabású és mindenképen nagyhorderejű eszmét—az egyházi vagyonnak pénzintézeti kezelését — hozzáértésem hiánya miatt egyhamar átfogni nem tudom, de ugy hiszem ez a terv, amit én ajánlok, alapul szolgálhatna hozzá és bizonyos mértékben tájékoztatást nyújthatna abban is. * Más alkalommal majd másról. Sok dolog vár még megbeszélésre. Magam is akarok még többről szólani. ... A segélyezések állandósi~ tásáról, . . . Az állammal szemben támasztható óhajtásainkról, hiszen mi is esak tettünk olyat, amiért remélhettünk volna már eddig is valamit, ha épen sziDből fakadó hauafias kötelességünk volt is az . . . . Meg az ezt igazoló, de szépen nyugvóra tért háborús beszédek és emlékek gyűjteményének eszméjéről, ami ugy látszik, megint csak magunkra lelkészekre vár . . . stb. . Azért Testvéreim csak gondolkozzatok ! . . Orosháza. noremusz Pal. IRODALOM. fl mi helmisszióiik. Jelentés a bányai evang. egyházkerület belmissziói bizottságának működéséről. Összeállította: Raffay Sándor. Amikor e „jelentés"-sel, mely mégis több mint puszta jelentés, foglalkozunk — nem foglalkozunk egyik egyházi sajtó orgánum kritikájával, mely a mértéket vétette össze, amivel mérlegelte. Érezzük, hogy egyházunknak mélyebbre kell vetnie hálóját, szüksége van több és több szálra, melylyel magához kell fűznie hivei életét, szüksége van egy belterjesebb lélekoekonomiára, melylyel a rábízott talentumokat, a lélekkineseket forgalomba kell hoznia. Nagy dolog ez. In magnis et uoluisse . . . Épp azért e jelentés korántsem beesülhető le; sőt .... Itt-ott magával, a belmissziói mozdulások puszta regisztrálásával is harangokat üt meg, melyeknek zengése munkás lelkeknek, kiáltja: tovább előre s tétlenül álldogáló szőlőmunkásoknak üzeni: mit álltok
