Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-02-13 / 7. szám

XI. év. Budapest, 1915. fehruár 13. 7. szám. EGYHÁZI ES ISKOLAI' HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai kiilöemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. ti9 SZERKESZTIK: RAFFAY SÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMŰNKATA HSAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PAL ágfalvi esperes-lelkész. cinkotai lelkész. GÖ/nÖRYJANOS eperjesi fogyni, igazgató. Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre .. 7 K Egyes szám ára 40 f Hirdetések és pályázatok apa : Egész oldal . 40 K Állandó hirdet,éseKmege' vezés szerint TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: Az egyházi javadalmazás télelei. Raffaij Sénclor. — Quidnunc? Duszik Lajos. — Sebesültjeinknek olvasmánnyal való ellátása. Zoeh Sámuel. — Tárea Álom a sátorban. Gyóni (Áchim) Géza. — Irodalom. — Bel élei. — Pálgázatok és hirdetések. Az egyházi javadalmazás tételei. fí lelkészi és tanítói meghívó és díjlevelek mai állapotát nem a huszadik század igényei és nézőpontjai, hanem csakis a történelmi fejlődés alapján lehet megérteni és igazolni. Mikor az eDangélikus gyülekezetek megalakultak, ritka esetben vitték át a hívek magukkal együtt az apák vagyonát és szerzeményeit. fíz uj egyházalakulás rendesen uj áldozatokkal is járt. Szakasztott ugy, amint azt most a baptista és nazarénus gyülekezetek alakulásánál láthatjuk. A hívek magukat adóztatták meg, hogy lelkipásztoraikat és gyermekeik iskolamestereit eltarthassák. Lakást és lehetőleg egy kevés földet igyekeztek nekik mint bizonyos és a megélhetés alapját képező s haszonélvezetre szolgáló javadalmazást biztosítani, de mert ezeket családos emberek számára a megélhetésre elegendőnek nem tartották, a jövedelem szaporítására még külön-külön minden szertartásért is bizonyos, igen mérsékelt díjazást is megállapítottak és az ünnepi templomi gyűjtés egy részét is felajánlották. Ez az eljárás akkor egészen természetes és a viszonyoknak teljesen megfelelő volt. Az evangéliomi közösségi elv nyilatkozott meg benne, amely a közös teherviselés és a családias összetartozás alapján való együttélést követeli. Ugyanezen elvnek kifolyása volt a párbér is, amely nemcsak a ténylegesen párban élőkre, hanem az u. n. félpárokra is kiterjedt. A párbérben csakúgy, mint az offertoriumokban és a stólák fizetésében, valamint a különféle aprólékos depüiáíuraokban is as az elv jutott kifejezésre, hogy az egyházközség a maga lelkipásztorát és tanítóját közös hozzájárulással kívánja eltartani. Hogy kiváltkép a lelkészi fizetések kérdésénél maradjak, ki kell emelnem, hogy a javadalmul szolgáló járandóságok nem mindenike azonos természetű. Vannak köztük a papi állásnak megfelelő és kellemetlen érzések nélkül elfogadható javadalmazások, de vannak olyanok is, amelyek izetlenséget, bántó, sőt megalázó érzéseket keltenek. Nem szükséges részleteznem, minden lelkésztársam tudja, mire célzok. A deputátumok minden fajtája, a párbér és a stólák legtöbb esetben azt jelentik a lelkészre (és tanítóra) nézve, hogy ama bibliai mondást: „Arcod verejtékével egyed a te kenyeredet", meg kell toldani még egy szóval: verejtékével és pírjával! Nézetem szerint az egyházi tisztviselők meghívó és dijleveleit most, amikor a tanítók és a lelkészek is javadalmazásuk egy részét az államtól kapják,